Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-315

28 Az országgyűlés képviselőházának 315. ülése 1938 május 18-án, szerdán. g adni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadja. Bródy Ernő képviselő úr személyes kérdésben óhajt szólni. Bródy Ernő: T. Képviselőház! (Ralisuk! Halljuk!) A mai ülés folyamán Hubay Kálmán képviselő úr az előttem lévő gyorsírói feljegyzések szerint akkor, amikor a szabadkőművességről szóló könyv adataiból idézett, a következőket mondotta (olvassa): »Igenis a tör vényhozás tagjai között nemcsak a forradalom előtt hódított a szabadkőművesség, hanem ennek a könyvnek adatai alapján meg kell állapítanom, hogy a Demokratia-páholy vezetőségében résztvesz Temesvári Rezső főorvos, aki főadminisztrátor és a vezetők sorában van Bródy Ernő képviselő úr.« Én rögtön közbeszóltam, egy nem parlamentáris kifejezéssel élve, — bocsánatot kérek ezért a képviselőháztól — amelyet meg kell ismételnem, hogy nem igaz, mert én semmiféle szabadkőműves szervezetben részt nem veszek, annak sem vezetőségi tagja, sem semmilyen más tagja nem vagyok; ón semmiféle feloszlatott egyesületben, semmiféle titkos társaságban helyet nem foglalok és ha egy könyv rólam ilyent állít, akkor nem mondhatok mást, mint azt, hogy nem igaz az, amit állít. (Horváth Zoltán: Hazudik!) Hazudik, már megmondottam egyszer, nem kell anyiszor ismételni. (Zaj. — Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Ha Hubay mélyen t. képviselő úr oknyomozást folytatott volna a multamra nézve, akkor megállapíthatta volna, amit én most magamtól megmondok, hogy szabadkőműves voltam 1912-ben, összesen négy hétig. Egyik politikai barátom ellen hajsza folyt ugyanis és akkor szükségesnek tartottam, hogy abba a szabadkőműves páholyba belépjek, de mindössze négy hétig voltam tagja. Igen jó társaságban voltam. (Zaj. — Felkiáltások: Halljuk a neveket!) Kérem hadd mondjam el. (Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István, a magyar állami számvevőszék akkori elnöke volt a szabadkőműves páholy vezetője és a szabadkőműves páholyokban helyet foglaltak a közéletben ma is köztiszteletben álló, sőt köztisztséget viselő férfiak. Most a nemzeti keresztény irányzat alatt igen sokan vannak, sőt ebben a Házban is van a jobboldali képviselők között olyan, aki szabadkőműves páholy tagja volt. (Nagy zaj és felkiáltások: Halljuk a neveket! — Br. Berg Miksa: Ki az? Tessék megnevezni! Neveket kérünk!) T. Képviselőház! En ösai; a tényállás kedvéért akarom ezt elmondani. Nem szoktam semmiféle személyes hajszát indítani. (Zaj. — Elnök csenget.) En masram megmondom, hogy négy hétig szabadkőműves páholy tagja voltam. (Felkiáltások: Neveket kérünk! — Br- Vay Miklós: Ne tessék vádolni! Neveket kérünk! — vitéz Csicsery-Rónay István: Tessék •megmondani, kik azok? — Br. Berg Miksa: Tessék megmondaná ! — Rupert Reizső: Közismert dolgok!) Nem akarod semmiféle személyes pikantériával jönni. (Zaj. — Elnök csenget.) En az igazságot megmondottam, megmondottam!, hogy ki volt akkor ennek a szabadkőműves intézménynek, amely alapszabályokkal működött, köztiszteletben álló vezetője, a magyar közéletnek együk igen érdemes tagja személyében. Később Rakovszky István és utána Bókay Árpád egyetemi tanár volt a vezetője. Az intézmény tehát alapszabályok szerint megengedett működést fejtett ki- Természetesen más a kérdés akkor, amikor fel lett oszlatva. Én önként mentem el, sakkal régebben, nyolc évvel azelőtt és én nem voltam tagja a feloszlatott társaságnak és ezt a képviselő úr is megjegyezhetné magánakLegyén szabad nekem, mint a képviselőház egyik itagjának, — fájdalom, ma már egyik legrégibb tagja vagyok ennek a képviselőháznak — azt mondanom az én fiatal képviselőtársamnak: utóvégre ebben a képviselőházban meg van engedve minden eszköz, mindenkinek a maga céljai és a maga világnézete lojális kifejtésére, de mindennek az alapköve és sarokköve az igaziság- Mielőtt &gy képviselő ebben a Házban bárkiről, még egy képviselőtársáról is, valamit állítana, legyen kegyes előbb meggyőződni annak igazságáról. (Ügy van! Ügy van!) Az igen t. képviselő úr könnyen meggyőződhetett volna, 'ha hozzám fordult volna, mert ha én állítok valamit, annak igazságában senkinek sincs joga kételkedni. En állítom és vallom, hogy soha semimiifiéle SKiabadkőiműves páholynak tagja nem voltam, (Pinezich István: Volt négy hétig! — Zaj.) illetőleg feloszlatott társaságnak tagja nem voltam. En nyílt sisakkal küzdök a közélet mezején, engem nem érdekel az, hogy egy könyv mit firkál rólam. Engedelmet kérek, én, ha már könyvet veszek a kezembe, éppen a mai időkben a régi klaszszikusokból tanulok, nem pedig ilyen féremunkákból, amelyek rólam hazugságot állítanak{Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Sulyok Dezső képviselő úr személyes kérdésben kíván szólni. Sulyok Dezső: T. Ház! A t. Ház szíves elnézését kérem, hogy olyankor, amikor sorsdöntő problémái vannak a magyarságnak, amikor fontos dolgokról kellene beszélni, kénytelen vagyok én is személyes megtámadtatás címén felszólalni, de elhangzott ma itt egy kijelentés, amelyet kénytelen vagyok erről a helyről megcáfolni és amellyel kénytelen vagyok foglalkozni. Iparkodom olyan rövidre fogni felszólalásomat, amilyen röviden a dolgot meg lehet világítani. Hubay Kálmán képviselőtársam mai felszólalásában utalt arra és azt állította, hogy én a pápai vörösőrségnél a kommunizmus alatt közbiztonsági előadó voltam. Ezzel a kijelentéssel kívánok itt foglalkozni. Ez az állítás a Hubay—Szálasi-párt hivatalos lapjában, amely magát — nem tudom miért — Palotai Kurirnak nevezi, május 5-én már megjelent egyéb tényállításokkal kapcsolatban. Amiket a t. képviselőtársam ma itt meg nem ismételt, azokkal a dolgokkal nem kívánok foglalkozni, de egy tényt leszögezek, ami ennek a pártnak mentalitására és gondolkodására jellemző és ez a következő. A cikkben foglaltaknak a valótlanságáról előzetesen meggyőződtek. Kiküldöttek embereket Pápára, akik a cikkben foglaltakra vonatkozólag tudakozást folytattak, a hatóságoknál eljártak s miután a hatóságok megmutatták és hiteles okmányokkal igazolták, hogy az, amit itt állítanak, nem felel meg a valóságnak, ezt követőleg 8 nappal megírták, mint valót, olyant, aminek a valótlanságáról hitelesen meggyőződtek. (Horváth Zoltán: Tehát rosszhiszemüek!) Űj módszer a magyar politikában: előzetesen meggyőződni valamely^ állítás valótlanságáról és utána azt, mint valót megírni. (Br. Vay Miklós: Nem új!) T. Ház! Amit én mondtam, az az utolsó betűig való és ha majd a belügyminiszter úr kivizs-