Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

Az országgyűlés képviselőházának 323. ha elbürokratizálódik, ha minden egyes községben csak egy eladási központ lenne, egy Hangya eladási központ, akkor annak termeszeiszerű következménye az, hogy az országban elhelyezhető exiszteneiák száma és ezzel az adófizető alanyok száma is csökkenni fog. (Rakovszky Tibor: Az a kérdés, olcsóbb-e vagy drágább! Ez a legfontosabb!) Nekem az a meggyőződésem, hogy senki sem hajlandó drágábban vásárolni. (Rakovszky Tibor: Ez a lényeg!) S abban az esetben, ha olcsóbban kapja valaki valahol a portékát, oda megy venni, különösen akkor, ha komoly minőségi különbözet nincs. (Rajniss Ferenc: Különösen, ha külön zöldhitelt is kap uzsorakamatra!) T. képviselőtársam, ebben az országban elvégre vannak törvények. (Meizler Károly: Ha jaj!) T. képviselő úr anynyira bizalmatlansággal viseltetik a magyar köztisztviselői karral szemben? (Meizler Károly: Nem, csak^ a törvényeket végre is kell hajtani!) Hát miért nem hajtják végre? T. képviselőtársam, az én felfogásom szerint a kereskedőknek a hitelszervezetek különféle módjait van módjukban igénybevenni. A magam részéről állandóan azt sürgettem és ma is azt sürgetem, hogy legyenek olyan szívesek és bocsássanak a kereskedőknek és az iparosoknak olcsó kamatozású állami hiteleket rendelkezésére. (Rakovszky Tibor: És a mezőgazdáknak!) Most n^m arról van szó. (Rassay Károly: Mindenkinek ingyen hitelt! — Rajniss Ferenc: A képviselőknek duplát! — Derültség.) Ezzel a nemzeti problémáknak igen komoly része lenne megoldva. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a kereskedelmi tárcával kapcsolatban egy olyan problémáról beszéljek, amelyet az igen t. előadó úr beszédében^ különösen aláhúzottan említett meg s ez a kérdés az idegenforgalom kérdése. Az idegenforgalom olyan pénzeket hoz az országnak, amelyekre a legkevesebb a kiadás. Sajnálattal kell megállapítanunk a statisztikai kimutatásokból, hogy az idén a Nemzetközi Vásár alkalmával a budapesti szállodákban csak 50 százaléka volt itt a tavalyi idegenlétszámnak. Az országnak az az érdeke, hogy itt ne kevesbedjék az országba jövő idegenek száma, hanem növekedjék. (Görgey István előadó: A forgalom megvolt, csak az idegen nem! — Zaj. — Rajniss Ferenc: Talán a zsidótörvény az oka?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Meizler Károly: Ilyen riasztó törvényt nem szabad, úgy-e hozni!) Fábián Béla: Összesen félóra beszédidőm van. (Rajniss Ferenc: Az is sok! —• Derültség.) Az idegenforgalom az országra nézve valutát jelent, mégpedig olyan valutát, amelyért jóformán nem kell semmit sem adni s amely egyszersmind propagandát jelent az országra nézve. Ha az országban idegenforgalmat akarunk, ahhoz elsősorban szükség van arra, ami meg is van, hogy az idegenekkel szemben a legnagyobb szeretettel és udvariassággal viseltessünk. Azt hiszem, hogy a francia udvariasság már rég háttérbe vonulhat a magyar udvariasság mellett, mert itt — hála Istennek — minden ember köztudatába teljes mértékben átment az idegenforgalom fenntartásának és növelésének szükségessége. Nemcsak kitűnő mncér-, hanem kitűnő vendéglős-, szálloda-, kávéházszervezet áll nálunk rendelkezésre. (vitéz Makray Lajos: Borbélyok!) Tényleg ahogyan t. képviselőtársam mondia, itt a propaganda az ország érdekében már a borbélvnál kezdődik. (Rakovszky Tibor: Ez igaz!) Nekünk az az érdekünk, hogy ezt a propagandát megülése 1938 június 3-án, pénteken. 355 tartsuk és ennek eredménye is legyen. De ehhez két dologra van szükség. Elsősorban minél kevesebb olyan jelenségnek szabad az ország életében felmerülni, amely az idegeneket távol tartja és másodsorban minél több olyan jelenségnek, amely őket idecsalogatja. Elsősorban tehát belső nyugalomra van szükség, (Mózes Sándor: Az megvan! — Meizler Károly: Nem elég Fábiánnak!) másodsorban pedig arra, hogy a határokon az emberekkel szemben necsak megfelelő udvariassággal, hanem megfelelő óvatossággal is bánjanak. (Meizler Károly: A sí berekkel szemben, úgy-e Fábián? Mert másképpen nem lehet megfogni a síbereket, ha nem néznek utána!) T. képviselőtársam, most még azoknál tartok, akik bejönnek. Ha ezek síbolnak, legfeljebb befelé síbolhatnak. (Rassay Károly: Mondja meg, ki az, akj síből? — Meizler Károly: Kormányfőtanácsosi — Rassay Károly: Ki az? Nem lehet általánosságban ilyet mondani! — Meizler Károly: Megtették a feljelentést ellene! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Meizler képviselő úr! Fábián Béla: Eltekintve attól, hogy a kormányfőtanácsosokat nem mi neveztük ki és nem mitőlünk kértek tanácsokat... (Meizler Károly: Önök közül kerültek ki!) T. képviselőtársain, a mi pártunkban egyetlen kormányfőtanácsos nemcsak hogy nincs, de nem is volt soha, (Egy hang a középen: Kicsi a párt!) sőt messze ívben kerülnek el bennünket a kormányfőtanáesosok, mert attól félnek, hogy a kormány akkor majd nem fog tőlük tanácsot kérni. (Meizler Károly: A szavazóik között vannak!) Én tisztelettel kérem a kormányt arra, méltóztassék gondoskodni arról, hogy a határokon udvariasan bánjanak az emberekkel. ' (Rakovszky Tibor közbeszól.) Most egyelőre még csak a bejövetelnél tartok, ennélfogva nem lehet még kisíbolásról beszélni. (Meizler Károly: De be lehet! — Egy hang a balközépen: Aranyat síboltak ki!) Nagyon jó volna, ha az aranyat idesíbolnák! (Rakovszky Tibor: Kötvényeket síboltak!) Én hajlandó vagyok megszavazni egy olyan törvényjavaslatot, amely a mainál sokkal súlyosabban büntet mindennemű síbolást. (Helyeslés.) A magam részéről soha semmiféle ilyen ember érdekében közbe nem léptem, ilyet nem védtem és nem is fogok védeni. (Buchinger Manó: A síberek ügyvédjei! — Takács Ferenc: Az ügyvédek!) Elnök: Csendet kérek! Fábián Béla: Az országnaik az az érdeke, hogy idegenek látogassák. Rövidesen nagyon szűkre szabódik Európában az a itlerület, különösen erre Magyarország felé, ahová; idegen még elmehet. Meg kell állapítanunk még azt is, hogy az utolsó öt esztendőben Magyarországnak gyönyörű propagandája volt a külföldön és ez az ország, és. ez a váiros, sőt Bugac is óriási sikereket aratott. Aki találkozott külföldön olyan idegenekkel, akik Magyarországon voltak, nem hallhatott tőlük egyebet^ mint ennek az országnaik gyönyörűséges 'dicséretéit. Nekünk az az érdekünk, hogy ez az idegenforgalmi propaganda megmaradjon és ezért amiíkor egyik oldalon a legszigorúbb eljárást kívánok minden törvénysértővel szemben, a, másik oldalon tisztelettel kérean, miéltóztassék a jövőben is megtartani azitl az udvarias formát, amellyel eddig ia határokon az idegeneket fogadták. Nagyon ikérem, e tekintetben ne méltóztassanak senki mástól tanulni, csak attlól a régi magyar udvariasságtól, amelynek eddig is olyan nagy sikerei voltak.