Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-323
Az országgyűlés képviselökázának 323. ről, mert hiszen rámutatott arra, hogy tulajdonképpen mennyit vittünk ki vajlban, lóban, szarvasmarhában, baromfiban, tojásban és búzában. Ez mind azoknak az embereknek köszönhető, akik földmíveléssel foglalkoznak, mert hiszen leginkább ezeket a termeivényeket állítják elő. Én is azt mondom, hogy ennek az országnak nagy szerencséje az, hogy vannak még földmívelői, akiknek igényeik egyáltalán nincsenek, szeretik a földet és dolgoznak kora hajnaltól késő estig azért, hogy kötelességüket teljesíthessék úgy az állammal, valamint saját családtagjaikkal szemben. Ezek az emberek -— mint ahogy Czirják képviselőtársam is említette — minden megbecsülést megérdemelnek. Erről a helyről kérem a kormányt, hogy a jövőben is támogassák ezeket az embereket, mert ha ezeknek az embereknek kereseti lehetőségei hanyatlanak, munkájuknak nincs gyümölcse, akkor ezt ennek a szerencsétlen országnak minden lakosa megérzi, megérzi a munkásosztály, az iparos és a kereskedő. (Úgy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) T. Képviselőház! Még egy dologra óhajtom felhívni a kereskedelemügyi kormányzat figyelmét. Őszintén kijtelentem, hogy régi idő óta aggodalommal figyeltem a vasúti kedvezményeket, a félárá jegyeket és a filléres vonatokat. Nagyon jól tudom, hogy mit jelentenek ezek a falvakon, tulajdonképpen csábítják azt a szegény, szerencsétlen falusi embert fel Budapestre, mert még ha a kenyerét is adja el, vagy inkább nem veszi meg a kenyerét, de olcsó pénzen felutazik. Ha valahogyan elő tud teremteni néhány garast, azt is felhozza azért, hogy Budapesten emlékeket vásárolgasson. Mindegy, ha rossz poirtékát, rossz árut, drágát vett is, de Pestről vitte haza. Otthon pedig megnélkülözi családjával együtt azt, amit Budapesten elköltött. Számításom szerint ezek a félárú utazások semmivel sem kedvezőbbek, mintha például teljes árú jeggyel utaznának az emberek, mert a félárú jeggyel felutazók feltétlenül vásárolnak valamit Budapesten. Vizsgáljuk csak meg a dolgot, hogy mit jelent ez falun a falusi kiskereskedőnek, kisiparosnak. Nagyon sokat jelent, mert ha az emberek Budapesten vásárlásokat eszközölnek, akkor ő az áruját már nem tudja értékesíteni és elmarad az a kis, néhány filléres haszna, amire számított, ami be volt számítva élete fenntartására. Ezzel kapcsolatban tisztelettel arra kérem a kereskedelemügyi kormányzatot, hogy tegye talán bírálat tárgyává ezt a dolgot és amenynyiben lehetséges, tegye folyamatba az általános vasúti tarifa leszállítását (Helyeslés.) és itt is majd be fog következni, hogy az olcsó kocsisnak talán több pénze lesz. Most is egy félév óta félárú jeggyel utaznak az emberek Budapestre, le lehetne tehát szállítani a tarifát általánosságban egy bizonyos pontra, amivel — azt hiszem — a vasút is jól járna és kevesebb lenne a vidéki, falusi kereskedők és iparosok panasza is. (Sándor István: Baross Gábor hajdan megcsinálta! — Mózes Sándor: Különösen a teherárutarifát kell olcsóbbá tenni!) T. Képviselőház! Ezzel beszédemnek végére is értem és miután a kormány iránt teljes bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Némethy Vilmos képviselő úr! (Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik Matolcsy Mátyás képülése 1938 június 3-án, pénteken. 343 viselő úr. (Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik Payr Hugó képviselő úr. (Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik Propper Sándor képviselő úr. Propper Sándor: T- Képviselőház! Csizmadia András előttem szólott képviselőtársam kifogásolta a félárú vasúti jegyeket és a filléres vonatok rendszerét, amiben én nem tudok vele egyetérteni. Abban viszont egyetértek vele, hogy a vasúti tarifa generális rendezésére igenis szükség van. Ezt az elvet fenn lehet tartani és keresztül lehet vinni úgy is, hogy emellett az adott alkalmakkor engedélyezett félárú jegyeket és a filléres vonatok rendszerét is tovább fenntartsák. Én úgy tudom, hogy a filléres vonatok rendszere bevált, mert a filléres vonatokkal tulajdonképpen nem a falusiak jönnek fel Budapestre, hanem a budapestiek mennek vidékre. (Csizmadia András: Es fordítva!) Ez mozgást, forgalmat, érintkezést jelent és élénkíti a gazdasági körforgást. (Br. Vay Miklós: Kraft durch Freude!) Nem Kraft durch Freude, hiszen a filléres vonat hamarabb volt, mint a Kraft durch Freude. De általában elősegíti, élénkíti a gazdasági körforgást, ami ellen senkinek sem lehet kifogása. Noha van képviselői jegyem, magam is mentem néhányszor ilyen filléres vonattal és láttam, hogy ott a hangulat igen jó, kitűnő (Br. Vay Miklós: Különösen, ha Tokajból jönnek! — Derültség jobbfelől.) és a filléres vonatoknak igen jó hatásuk van azokra a vidékekre, amelyekre mennek. Azok örvendenek ezeknek a filléres vonatoknak. Sajnos, nem időzhetem tovább ennél a témánál, mert a kereskedelmi tárcával kapcsolatban más mondanivalóm volna, az idő pedig meglehetősen rövid. Furcsa helyzet állt elő a^ magyar közéletben és politikai életben az utóbbi esztendők során. A levegő tele van szociális fogadkozásokkal, a pártok és irányzatok úgyszólván egymást harsogják túl a szociálpolitikai követelésekben és ebből az orcheszterből a kormánypárt és a kormány sem hiányzik. Hatalmas túllicitálás folyik, magasan lobognak a szociálpolitikai lángok, amelyeken azonban tulajdonképpen semmi sem sül, semmi sem fő. Ha az eredményt keressük, bizony nagyon silány eredményt látunk és talajunk. A kormány programmjában sincs konkrét szociálpolitikai program. A miniszterelnök úr bemutatkozása alkalmával tartott nagy programbeszédében csak általános nagy^ vonásokban érintette a szociálpolitika kérdését. Inkább szervezeti és szerkezeti kérdéseket^ érintett, az esedékes és szükséges konkrét szociálpolitikai problémákról, azok megoldásáról nem emélkezett meg, noha vártuk tőle. Isren érdekes, hogy ebben a szociális lendülettel teli világban a kormány hozott magával egy új minisztert, egy új minisztériumot, a propagandaminisztériumot. de kint felejtette a szociális minisztériumot. Ha már a kormány új minisztériumot kreál, elsősorban szociálpolitikai minisztériumot kellett volna hoznia, fel kellett volna támasztania a régi szociálpolitikai minisztériumot, amelynek ebben a korszakban^ igen-igen nagy hivatása vioflma. Magyarországon a^ saocálpolitika úgyszólván az összes minisztériumok között megoiS7ilik. Alig van minisztérium, amely ne foglalkoznék a szociálpolitika egyik-másik ágával, így ez az egész nagy gondolat szétfolyik, egyisége megszűnik és ez természetesen a szo51*
