Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-315

24 Az országgyűlés képviselőházának 315, lehetőség van a Közigazgatási Bírósághoz. Ez nem is helyes, inert nem szabad ezt a nagyszerű intézményt ilyen csip-csup, lári-fári dolgokkal agyonterhelni. A fejlődés azt követelné, hogy ilyen nagy alkotmányjogi és a nemzetre vonatkozó kérdések kerüljenek csak ehhez a bírósághoz, ezeket tárgyalja az, ezekben hozzon elvi döntéseket és ezekben szabja meg a magyar alkotmány fejlődésének vonalát ügy, amint az összeillik az ezeréves alkotmányfejlődéssel. Nagyon kérem tehát a mélyen t. belügyminiszter urat, bár már szóbelileg m voltam bátor kérni, fontolja meg ezt a kérdést. A miniszter úrnak az volt az álláspontja, hogy eb ben nem engedhet, mert Nyugaton nincs sehoJ sem olyan jogszabály, amelv lehetővé tenu« azt, hogy az egyesületek tekintetében ilyen bírósági beavatkozás történjék. Ne menjünk a Nyugat után, t. Ház! Magánknak csináljunk törvényt! Méltóztassék figyelembe venni a magyar ember természetét! Méltóztassék figyelembe venni engem, Rassay Károlyt, a másikat, a harmadikat, akik individuális egyének vagyunk és nincsen meg bennünk az a csordaszellem, amelyet sck országban látunk. (ïga%! Úgy van! half elől.) Éppen erre tessék tehát tekintettel lenni, arra, hogy mi azt akarjuk, hogy a magunk jogát tudjuk érvényesíteni és a megnyugvást akarjuk minden irányban. Ha ezt az érzést, ezt a belső ösztönt, ezt a magyar természetet méltóztatik figyelembe venni es meg méltóztatik bennünket érteni, akkor feltétlenül koncedálni kell azt a felfogást, azt a helyes álláspontot, hogy én nem akarok e felett az ember felett végérvényesen bíráskodni, hanem megnyugvást akarok neki adni és oda akarom vinni őt ahhoz az alkotmánybírósághoz, a Közigazgatási Bírósághoz azzal: jó. légy nyugodt, határoz feletted a független bíróság, az így határozott, el van az ügy intézve. (Sulyok Dezső: Szálasiék alkotmányában is benne van a^Közigazgatási Bíróság!) Ne méltóztassék már Szálasiról beszélni, lázáiasi visszavonult a politikai szervezkedéstől, méltóztassék tehát felhagyni az egész dologgal. (Rassay Károly: Mi felhagyunk, csak Ő nem!) ö már rág felhagyott az egész dologgal. Hogy tíz embert lehetett az egymilliós Budapesten találni, aki ilyen éretlen csinyt elkövetett, az érthető. Éppen Hubay Kálmán volt az, aki odament Bártfay rendőrtanácsoshoz és kérte, hogy a legszigorúbban büntessék meg az ilyen éretlen csínyt elkövetőket, ők pedig Mvágták őket a pártból. (Rassay Károly: Úgyis megteszik!) Azt kívánjuk, nyomozzák ki, kik adják erre a pénzt. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Meg a plakátokra is?) .

: Mélyen t. képviselőtársam, méltóztatik emlékezni, hogy volt itt Magyarországon. 1848/49. után 1861-ig vagy 1867-ig egy bizonyos korszak, amikor emberek olyan eszközökkel dolgoztak itt a magyarság érdeke ellen, hogy pénzt is költöttek erre és azt a látszatot keltették, hogy talán magyar ember csinálja. Ma is előfordulhat az, hogy dolgoznak itt emberek azért, hogy ezeket a jobboldali magyar nemzeti törekvéseket diszkreditálják és ezáltal a támadást lehetővé tegyék. (Sulyok Dezső: Jobboldali a miniszterelnök! — Rupert Rezső: Honnan veszi lapjaira a pénzt a szélsőjobboldal? — Dulin Jenő: A kormány is jobboldali!) Nem. vonom kétségbe, hogy jobboldali programmot adott a mélyen t. kormány, de utaltam az előbb arra, hogy ha valakit köt a múlt, akkor én kétkedéssel és bizalmatlansággal / fogadom ezt a jobboldali pro- ! grammot attól az Imrédy Bélától, aki egész i . ülése 1938 májiis 18-án, szerdán. életén keresztül a bankkapitalizmus embere volt, s azt szolgálta. Nem hiszem, hogy ez a meggyőződése megváltozott. (Zaj a jobboldaton.) Ha megváltozott és megváltoztatta eddigi meggyőződését, ennek nagyon örülök és teljes mértékben fogom őt támogatni. (Sulyok Dezső: Reméljük, nem változtatta meg eddigi meggyőződését!) Akkor nem is lehet . jobboldali. Akkor ez olyasvalami, mint amiről itt Peyer Károly képviselő úr beszélt. (Rupert Rezső: A jobboldaliak fel akarnak borítani mindent, mi baloldaliak tiszteljük a multat.) Nem akarunk felborítani! A mélyen t. belügyminiszter úr ezzel a fellebbezési lehetőséggel kapcsolatban arra is méltóztatott hivatkozni, hogy a Közigazgatási Bíróság nem tud mindig konkrétumok alapján ítélni, mert nem tudja az egész tényállást esetleg felderíteni. Nem is azért kívánjuk mi a Közigazgatási Bírósághoz való fellebbezés lehetőségét, hogy az konkrét tényeket felderítsen, megállapítson, hanem azért, — hiszen mindenkor a Közigazgatási Bíróság feladata, amikor a belügyminiszter ilyen feloszlatást eszközöl — hogy a Közigazgatási Bíróság döntse el, hogy a fövénynek megfelelően járt-e el a feloszlatást eszközlő belügyminiszter. Ennek megbírálása pedig természetesen beletartozik a Közigazgatási Bíróság feladatkörébe. Ha a belügyminiszter azt fogja mondani egy egyesületre, hogy politikai érdekből kellett feloszlatni, mert titkos esküt vett ki a tagjaitól, ezt a végzést a Közigazgatási Bíróság helyben fogja hagyni. Ha azt fogja mondani a belügyminiszter, hogy egy egyesület az ország érdekét veszélyeztette és meg fogja indokolni, hogy miért, feloszlatásához a Közigazgatási Bíróság hozzájárul. A jelen esetben azonban minden indokolás nélkül ki lehet adni egy olyan rendelkezést és lehet hozni egy olyan végzést, amely ellen sehová sem lehet fellebbezni, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Indokolás nélkül nem!) A törvény kimondja, hogy indokolni kell minden határozatot, de méltóztassék meggondolni, hogy egy olyan indokolás, amelyet felülbírálnak, mindig más, mint amelyet annak tudatában írnak, hogy azt úgy sem bírálja felül senki. Nem vagyok közigazgatási tisztviselő, nem. is voltam, de, sajnos, sok olyan végzést láttam, amelynek indokolása annak tudatában íródott, hogy soha sem fog felülbírálat alá kerülni. Nagyon szomorú képet mutattak ezek az indokolások . Mélyen t. Ház! Nagyon kérném a mélyen t. belügyminiszter urat, ne méltóztassék pr«isztizskérdést csinálni ebből a fellebbezési lehetőségből. Azt hiszem, ha összes képviselőtársaim megszólalnának, akik nem egyoldalú szenvedély szemszögéből nézik ezeket a kérdéseket, hanem kizárólag a magyar nemzeti élet értékeinek megmentése szempontjából, mindnyájan azon az állásponton volnának, hogy a belügyminiszter diszkrecionális joga fölé oda kell állítani valamilyen fellebbezési vagy jogorvoslati lehetőséget. Én tudom, hogy jelenleg a kormány olyan hatalommal rendelkezik, hogy nagy áldozatot kérek tőle, ha azt kérem, hogy adjon le valamit ebből a hatalomból, de egy kormány akkor lesz igazán nagy kormány és akkor nemzetmentő kormány, ha fel tud emelkedni arra a magaslatra, hogy azt mondja: én önként is tudok adni az én hatalmamból, anélkül, hogy engem arra kényszerítenének; amint hallomásom szerint a belügy-