Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-315

14 Az országgyűlés képviselőházának 315. ülése 1938 májtis 18-án, szerdán. szabadságjogokba még a jelenlegi törvények keretein túlmenőleg is erős kézzel nyúljon bele. " Egy kormány politikai működését és egy törvényjavaslatot is csak elvi szempontból lehet elbírálni. Ha azt is mondják, hogy^ ma bizonyos törekvésekkel szemben szükség van ezekre a törvényjavaslatokra, én mégis csak abból a szempontból bírálhatom el őket, hogy vájjon alkotmányjogi és célszerűségi szempontból szükség van-e rájuk? E két törvényjavaslat alapján a legtörvényesebb alapon működő alakulatokat és szervezeteket is meg lehet szüntetni. Meg lehet szüntetni a szociáldemokrata pártot, a liberális pártot, sőt magát a kormánypártot is meglehetne szüntetni, ha történetesen egy másik kormány volna ennek a helyén. E két javaslat szorosan összefügg egymással. Méltóztassék elolvasni a másik törvényjavaslat 5. §-át, amely azt mondja, hogy (olvassa): » Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921:111. te. 1. §-a alá esik az a mozgalom, vagy szervezkedés, amely kifejezetten vagy bevallottan nem irányul ugyan az állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére... azonban... ennek veszélyét rejti magában.« (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Most nem ezt tárgyaljuk! — Zaj a középen.) Ki fogja megállapítani, hogy. mikor és milyen szervezet vagy politikai irány rejti magában ezt a veszélyt? Igen t. Ház! Én régi pártomban is egy elvért küzdöttem, a törvényes úton végbemenő politikai és gazdasági rendszerváltozásért és úgy érzem, hogy önök a túloldalon szintén ugyanerre törekednek, (Folytonos zaj.) Mi igenis, a törvényjavaslat indokolásának kifejezésével ,élve, a törvény rendes útján akarjuk céljainkat elérni. Ha azonban a törvény rendes útját elbarrikádozzák, eldugaszolják, akkor hogyan próbáljon segíteni magán az a tömeg, amelyet politikai jogaitól megfosztanak? Itt volt a titkos választójog tárgyalása. Az ellenzék többi része velünk együtt nem szavazta meg a javaslatot, mert az éppen azokat szorította ki az alkotmány bástyái közül, akik a maguk sorsán javítani akarnak. Ott volt a felsőházi törvényjavaslat. Maga Rassay Károly igen t. képviselőtársam velem azonos nézetből kiindulva, nem szavazta meg a javaslatot, mert... (Rassay Károly: En azonban két kamarát akartam, de az önök programmjában csak egy kamara van.) Nem akarok kitérni, (Hubay Kálmán: Alkotmányos álláspont! — Rassay Károly: Csak disztingválok!) én az egykamarás rendszer meggyőződéses híve vagyok. Az említett két javaslat mindenesetre két hatalmas fék, amely minden törvényes megmozdulást megakadályoz. íme most ismét itt van két törvényjavaslat, s ezek olyan megmozdulásokkal szemben akarnak fékként szolgálni, amelyekről tulajdonképpen azt sem tudjuk, hogy mi a kerete és mi a tartalma. Volt egy idő 1930-ban, — nagyon jól emlékszem reá, mert a belügyminisztériumban szolgáltam — amikor kilengések történtek r a szociáldemokratapárt részéről is és legkevésbbé a belügyi kormányzat volt az, amely az egész pártot felelőssé tette t ezekért a kilengésekért. Azért, mert néhány csirkefogó bedob egy ablakot, mert néhány: siheder nem tudja fékezni a temperamentumát, nem kell hatalmas nagy világnézeti mozgalmakra a rendbontás bélyegét reásütni. (Egy hang balfelöl: De miért engedik be a csirkefogót?) Tessék már tudomásul venni a magyar parlamentben is, hogy ma egész Európában két front áll egymással szemben. Tessék elhatározni, hogy hová állunk és nem bujkálni. Az egyik front a Burgos—Berlin—KómaVarsó—Budapest-tengely, — mert remélem, ebben vagyunk benne — a másik pedig Madrid—Párizs—Prága—Moszkva-tengely. Méltóztassék egyszer már dönteni abban a kérdésben, hogy hová állunk. (Zaj.) Itt van egy másik kérdés. A képviselőházban eddig folyton azon siránkoztunk, hogy a magyar proletariátus es a magyar nincstelen milliók nem akarnak nemzeti alapra állni, (Rassay Károly: Ott vannak azok a szegények!) Hát hogyan próbálják ezek az emberek ezt megtenni? Hiszen amikor végre nemzeti alapra akarnak állni, amikor magukat na- , cionalistáknak vallják, akkor rájuk sütik a rendbontás bélyegét, mert nem hajlandók lemondani szociális követeléseikről. Bocsánatot kérek, csak az lehet nacionalista, aki nem akar földreformot, aki nem akar szociális újjászületést? És abban a pillanatban, amikor földreformot és szociális átalakulást akarunk, máinem lehetünk nacionalisták? A tömeg azt fogja érezni és látni, hogy minden megmozdulás, amely sorsának javítására irányul, a legesélyesebb akadályokba ütközik. (Zaj és mozqás a közéven és a baloldalon.) Az a szerény véleményem, hogy a kormányzatnak éppen ellenkezőleg arra kellene törekednie, hogy ezeket a megmozdulásokat olyan keretek közé szorítsa, amelyeken belül a tömegek saját meggyőződésüket hittel vallhatják. (Helyeslés a balközépen. — Horváth Zoltán: Törvényes keretek közt!) Méltóztassék csak megnézni, mi történt Németországban. Ott a nemzeti szocializmus tizenötesztendős törvényes és alkotmányos harc keretében vívta ki a maga világnézetének nagy diadalát. Mi is ezt akarjuk, igen t Ház. Méltóztassék azonban arra is gondolni, hogy ökölcsapásokkal és keménykéz mutogatással, anélkül, hogy a másik kézzel komoly szociális reformokat méltóztatnának hozni, nem lehet rendet csinálni. Szuronyokkal minden lehet csinálni, csak ülni nem lehet rajtuk. Mi pedig arra vagyunk berendezkedve, hogy üljünk a szuronyokon. Ez lehetetlenség. (Zaj a jobboldalon.) Én a legnagyobb nyugalommal és örömmel álltam volna oda e javaslatok mellé, ha parallel ezekkel benyújtotta volna a kormány a becsületes, tisztességes, mélyenjáró földbirtokreformra vonatkozó törvényjavaslatot, — ha erre van idő, azokra is kell időnek lenni — hozta volna a lisztforgalmiadó eltörlését, hozta volna a munkabérek szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot. (Egy hang jobbfelől: Be van jelentve!) Valamit adni is kell, nemcsak mindig elvenni, elvenni a kenyérből, elvenni a jogból. Én erre az elvi álláspontra helyezkedem és nem politikai divatok szerint megyek most azért, mert a törvény megpróbál a másik oldalon talán keményebben helytállni, talán erélyesebbnek lenni. Az dobjon követ ezekre, akik maguk is nem voltak hibásak és bűnösök ebben. Forradalomtól félünk? (Rassay Károly: Nem félünk! Csak intézkedünk!) Felfordulástól félünk? Azt gondoljuk, hogy a gazdasági és szociális viszonyok nem fognak itt rövidesen