Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-319

158 Az országgyűlés képviselőházának 319 ben az országban az elmúlt esztendők virágzó és fejlődést felmutató gazdasági élete ennek az esztendőnek első hónapjaiban ilyen katasztrofálisan visszaesett. Méltóztassanak megengedni, hogy idézzek tizenhárom hónappal ezelőtt, a tavalyi költségvetés általános vitájában elmondott beszédemből, amikor rámutattam arra, hogy puecshirekkel volt terhes a levegő. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Rámutattam arra is, hogy azoktól a puccshírektől nem kell megijedni. Hangsúlyoztam, hogy a hatalommal, főként fegyverekkel szemben senki nem fog puccsot csinálni, mert erre senkinek sincs bátorsága. (Mozgás a jobboldalon.) Ugyanakkor megállaptottam, hogy azoknak az elemeknek, akik puccshírekkel akarták rémíteni a magyar közéletet, más céljuk volt. Nem puccsot akartak csinálni, ellenkezőleg,^ csak az volt a céljuk, hogy nyugtalanítsák és lázban tartsák az országot, az volt a céljuk, hogy forradalmasítsák a közhangulatot, az volt a céljuk, hogy amikor a közhangulatban azt az állapotot teremtik meg, amelyben máimindenki azt mondja, hogy ez tovább nem tűrhető és mindenki arról beszél, hogy egy új rendszernek kell jönnie, akkor háborúra, forradalomra, vérre és rémségekre való hivatkozással elkérjék a kormánytól a közhatalmat. Már tizenhárom hónappal ezelőtt szórói-szóra utaltam arra, hogy ezek az elemek az 1918-as és 1919-es idők példájában bíznak és abban, na a talajt előkészítik, a forradalom veszedelmeire való hivatkozással ki tudják kényszeríteni a kormánytól, hogy a hatalmat nekik átadja; utaltam arra, hogy a magyar közvélemény egy évvel ezelőtt, akárcsak 1918-ban, dermedt tétlenséggel nézte, hogyan ismétlődik meg a történelem és hogyan lobban lángra az a tűz, amelynek parazsát felülről való forradalmasítással hintették el. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Az előző kormány hibája az, hogy ezt a figyelmeztetések ellenére tűrte, engedte, sőt tápot adott olyan mozgalomnak, amely azóta százszorosan felfokozódott és elterjedt. (Mos- J gás és zaj a jobboldalon.) Bár e mozgalmak nem mutatnak összefüggő egészet és szerves kapcsolatot egymással, mégis egy gyűjtőnév alá foglalhatók; nevezzük e mozgalmakat az egyszerűség kedvéért nyilasmozgalmaknak. Felvetődik a kérdés: hogyan terjedhettek el ezek annyira, hogy ma már valóban az egész társadalmat veszélyeztetik? (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Kétségkívül hozzájárult ehhez az, hogy t a képviselőház ellenzéke a parlament síkját összetévesztette az ország helyzetével. Azt^ hitték, hogy ha a parlamentben béke, megértés és közös együttműködés honol, akkor az országban is ugyanilyen lesz a helyzet. Az ellenzék elfelejtette, hogy az országban az ellenzéki érzelmű közönség egyáltalában nem volt megelégedve a közállapotokkal és egy olyan új ellenzéki alakulatot keresett, amelyhez csatlakozni lehet. Ez az egyik oka és magyarázata a nyilasmozgalmak elterjedésének. A másik okra már rámutattam az előbb, amikor hivatkoztam arra, hogy a tömegek elvesztették hitüket a jelenlegi politikai pártokban. Mi a lényege ezeknek a nyilas mozgalmaknak? Azt, ami bennük jó és aminek megvalósítására a miniszterelnök úr is vállalkozott, ülése 1938 május 2^-én, kedden. részben külföldről vették át, részben a szocialistáktól tanulták el és az egészet leöntötték egy nemzeti frazeológiával. Miután azonban e programmpontokban majdnem az összes parlamenti pártok megegyeznek, miután e programmpontok ellen felszólalni senkinek eszi

1 ágában sincs, ezért ezeknek a nyilas mozgalmaknak egy olyan új jelszóra, olyan új lendítő erőre volt szükségük, amely őket a többiektől megkülönbözteti és ez volt a szélső antiszemitizmus hirdetése. Bizonyos, hogy amit e politikai mozgalmak elérni és csinálni akarnak, az a társadalmi rend olyan átalakításával jár, amit rázkódtatás nélkül nem lehet megvalósítani. A többség, a tömegeknek része azonban, amely e nyilas mozgalmakban részt vesz, nem a társadalmi rend megváltoztatását akarja, hanem csak a rázkódtatást, mert entELek a ráEkódtatásmalk, ennek a felfjoirdiilásjniaJk zavarosában -halászni tud és itt reméli saját egyéni céljaiimatk elérését. Ez az oka annak, hogy ezekben a mozgalmakban egyre sűrűbben láttuk megjelenni a volt kommunistákat, a kétes exisztenciák egész tömegét és azt a minderwertig elemet, amely nemcsak nem tudott, de néni, is akart elhelyezkedni a magyar társadalmi vagy gazdasági életben ós láttuk még a köztisztviselőknek is azt a rétegét, amelyet elkeserített, hogy a fizetéscsökkentés következtében nem tudta családját és önmagát fenntartani és tisztességesen ellátni. Ezek az elemek azt hirdetik, hogy a liberalizmus bukása mindenütt megszülte a megszüli maga után a diktatúrát. Elfelejtik azonban, hogy a diktatúrák tulajdonképpen min denütt ott születnek, ahol sohasem volt liberalizmus. Nagyon furcsa, hogy ha az ember ezeket a nyilas mozgalmakat figyelemmel kíséri vagy vizsgálja, azok seholsem az olasz fasizmus megvalósítására, vagy átültetésére, sehol sem a lengyel állami élet átültetésére törekszenek, hanem mindenütt és kizárólag a német mintára, a német példákra hivatkoznak. Ez mutatja e mozgalmak veszedelmes mivoltát, mert nyilvánvaló, hogy ezeknek a mozgalmaknak automatikus, talán öntudatlanul előidézett velejárója az, hogy a magyar ipar el fog sorvadni, össze fog omlani és helyét át fogja venni a közvetlen szomszédságunkban lévő, a miénknél sokkal nagyobb és sokkal erősebb ipar, amellyel mi mérkőzni nem tudunk. Ezt a veszedelmet nem lehet figyelmen kívül hagyni s ezért én ezekben a mozgalmakban a magyar állami lét egyik veszedelmét látom. Ezért hívom fel a kormányt arra, hogy azt az ígéretét, amelyet e veszedelmes mozgalmak letörésére vonatkozóan tett, minél előbb és minél nagyobb energiáA^al valósítsa meg. Naiv és nevetséges, amikor e mozgalmak képviselői szabotázsnak minősítik azt, ha éppen az ő moz galmuk következtében előidézett gazdasági helyzet egynémely gyár, vagy vállalat leállását és munkacsökkenését vonja maga után. Nemcsaík naiv dolog ez, hanem egyenesen lázítás is, mert alkalmas arra, hogy nyugtalanságot és izgalmat keltsen és lázítás azért is, mert hazug hír. Méltóztassék elolvasni a magyar konjunktúrakutató intézet gazdasági helyzetjelentését, amelyből világosan kiolvasható, hogy fogyasztási iparaink termelésüket már az elmúlt év végén jelentős, egyes üzemeknél 20 százalékot is elérő mértékben korlátozták, mert úgy a gyárak, mint a kereskedelem kezén nagyobb készletek voltak felhalmozva. A gyárak ugyanis a tavaszi és nyári hónapokban, ami-