Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-319

Az országgyűlés képviselőházának 319. Mindenekelőtt fel kell hívnom, a mélyen t. Ház figyelmét arra, hogy mi itt a parlament­ben ós parlamenten kívül iis szeretünk és joggal szeretünk a bírói karral, a független magyar . bírósággal szeimlben lelkünk mélyéből a leg­messzebbmenő elismerő szavakat hallatni. Na­gyon, kérem az igen t. kormányt pártom nevé­ben arra, hogy méltóztassék ennek a (bírói kar­nak az anyagi megsegítésére gondolni. Különö­sen az alsóbb fizetési fokozatokban romlott meg a bírák és ügyésziek előhlaladási lehető­sége. A bírói status első csoportjába csak 17— 18 esztendő után lehet a legkiválóbb, színegyes. minősítésű bíráknak imlagaisabb osztályba be­jutniuk. A nem legkiválóbb minősítés mellett már csak 20—22 esztendő után juthatnak be az ; első csoportból a második esoportbiai. A leg­utóbbi kinevezéseik 'alkalmával csak alig egy­pár kinevezés történt és 52—53 éves korában \ érte el egy pár kivétel azt, hogy a hírói sta- i tus első csoportjából a második fizetési cso- , portba neveztetett ki. Ha nézzük akár a fegy- ! veres erő, latkár más 'közszolgálati alkalmazót- ! tak statusát, iákkor azt látjuk, hogy bár a miai j rossz viszonyok között azoknak a helyzete dis igen súlyos, a bírák azonban még ezekkel szem- ] íben is hátrányban vannak, laimi természetszerű­leg a ibírói kariban igen nagy lehangoltságoít idéz elő. Nem egy esetiben látjuk, hogy .érdé- \ mes, nagyszerű inunkat végző, akár a fegy- : veres erőhöz, akár tolás statushoz tartozó ki- ' váló tisztviselők 46—48 éves korukban elérik i fakár a miiniszeri tanáososii rangot, akár pedig , a fegyveres erőnél ennek megfelelő osztályba I lépnek elő, ugyaniakkor szinte kirívó zonyára feledékenységből előálloitt helyzet, hogy a bírák ilyen 'tekintetben sokkal, de sok- | kai hátrább Vannak. Nagyon (kérem a 'kor- j mányt, vegyen olyan intézkedéseket foganatba, ' hogy ezek a panaszok: megszűnjenek 'és a bírák ! hamiaralbib bejuthasiSianak a (második 'fizetési j csoportba, minit ahogy eddig 'bejuthattak. A (mostani helyzetnek az ^ oka az én tudó- , másom szerint az, hogy a bírói és ügyészi lét- ! számot helytelenül állapították meg a status , első és második fizetési csoporttjában. Nem. ! akarom felsorolni, hogy hány bíró van az ! egyik és hány a másik fizetési csoportiban, mert \ a ; z Ügen t. kormánynak ezt nagyon jól kell tudnia | és ha információm jó, e tárgyban egy kérelem is fekszik a kormány előtt. Meg kell jegyez­nem, hogy hozzám senki sem jött a bírói kar­ból olyan irányú kéréssel, hogy ezt a kérdést a parlamenitíben vagv ezenkívül szóvátegyem. Teszem ezt saját lelkiismerete-miből és azt hi­szem a Ház minden egyesttagjának belső óhajá­ból kifolyólag lis. hiszen a bírói karral szem­ben mindig a legtmesszebhmenő tisztelettel, megbecsüléssel és együttérzéssel viseltetünk. Kérem 'a t. kormányt, hogy ezlt a statust cso­portosítsa át, teremtsen a két csoportban a be­sorozás tekintetében olyan helyzetet, amely mintegy automatikusan lehetővé teszi, a uralt hiányait pótolva, hogy a bírák töimlegesen elő tudjanak lépni az első fizetési csoportból a másodikba és onnan feljebb .^ Határozati ja vas­latomat a következőkben terjesztem elő az igen t. kormányhoz (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a bírói és ügyészi külön status.­Ibian laz első és második fizetési csoport között a gyorsabb előlépés lehetővéitétele miatt a mostani létszámét helyesebben ossza el, illető­leg állapítsa meg.« Sok szó esett itt a családvédelemről, előt­tem szólott igen t. képviselőtársam is, vala­ülése 1938 május 2^-ên, kedden. 151 mint a túloldalon lévő vezetőpárt tagjai közül is igen sokan helyesen szóvátették a családvé­delem kérdését és ezt szociális, igazságos és a mai kor igényeinek megfelelő szempontokból óhajtották megoldani. En csatlakozom, egysé­gespártbeli igen t. képviselőtársaimhoz és kis­gazdapárti képviselőtársaimhoz, akik hasonló­képpen nyilatkoztak az igen t. Ház előtt. En azt hiszem, hogy akinek több gyermeke van, annak több jogának is kell lennie a jobb meg­élhetéshez. Aki a jövő magyarságot akarja építeni, az necsak fizikailag hordjon téglát, hanem gyermeket is neveljen ennek a hazának, mert azok a szülők fogják'majd ezt a hazát naggyá, hatalmassá tenni, akik minél több gyermeket nevelnek a hazának. Tegye tehát lehetővé a kormány azt, hogy az egyes csalá­dok minél több gyermeket nevelhessenek a ha­zának. Ezt az alkalmat ragadom meg egyúttal arra, hogy emlékezetükbe idézzem azt, hogy még néhai Gömbös Gyula idejében az ország hercegprímása, Serédi ő eminenciája egy tör­vényjavaslattervezetet nyújtott be a család­védelem kérdésében, amely tervezet még ma is a kormány előtt fekszik. Méltóztassék ezt a tervezetet tárgyalási alá venni. Hiísizeim, hogy ez megint olyan kérdés, amely ebben a lelkileg annyira meggyötört és ebben az izga­tott atmoszférában rendkívül jó hatást fog kel­teni, eltekintve attól, hogy ennek megoldása szociálisan is igazságos és méltányos. Ezzel kapcsolatban nagyon természetesen meg kell említenem a munkásság kérdését is és arra kell kérnem az igen t. kormányt, hogy a csa­ládvédelmet azoknál az anyagilag legalacso­nyabban dotált rétegeknél kezdje meg, ame­lyeknek megélhetése rendkívül nehéz^ és ame­lyek mindennapi kenyerük megszerzéséért is küszködni kénytelenek. Ezért tehát a kormány vezesse be a családi munkarendszert az egész vonalon. Nagy megértéssel üdvözöltük az igen t. miniszterelnök úrnak expozéjában tett ezirá­nyú nyilatkozatát, amikor kategorikusan iádi bérrendszer bevezetését helyezte kilátásba. Legyen meggyőződve az igen t. kormány arról, hogy ebben a kérdésben pártom részéről nem­csak hogy ellenállásra nem fog találni, hanem az Egyesült Keresztény Párt ebben a vonatko­zásban is a legmesszebbmenőleg áll a kor­mánynak a rendelkezésére. Azt azonban mégis le kell szegeznem, hogy egy héttel a miniszterelnök úr nyilatkozata előtt azt a javaslatot tettem a pénzügyi bi­zottságban, hogy a kormány vezesse be a csa­ládi bérrendszert az állami üzemekben és a hozzátartozó üzemekben. Akkor az általam oly nagyrabecsült miniszter úr aggályának adott kifejezést és majdnem lehetetlenségnek mond­ta, hogy ezt rövid idő alatt meg lehessen csi­nálni. Én üdvözlöm azt, hogy az új kormány ennek ellenére is erre az útra lép és remélem, hogy nem elutasítani, hanem elfogadni fogja következő határozati javaslatomat (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, rendelje el a mun­kások bérének olyan rendezését, hogy a családi miinkabérrendszer mellett az időszakos órabér­emelés és három évi szolgálat utáni állandó alkalmazás biztosíttassék.« (Reibel Mihály: Ez a fontos, nem pedig éveken keresztül egypár pengőért dolgozni!) A munkabér kérdésénél természetesen 24*

Next

/
Thumbnails
Contents