Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-319

•Az országgyűlés képviselőházának 319. ülése 1938 május 24-én, kedden. 145 asszony. Ritka eset, 'hogy az asszony napszámba tudjon menni, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a gyermekekkel van elfoglalva. Legtöbbnyire tehát egyedül a férfi keres, az pedig akármilyen szorgalmas is, nem képes annyit keresni, hogy egy nagy családot el tudjon tartani úgy, hogy sokszor ne nélkülözzenek. Feltétlenül módot kell tehát találni arra, hogy egyelőre legalább a nagy családokat juttassuk földhöz. Ha nem áll rendelkezésünkre annyi pénz, hogy nagyobb telepítést tudjunk végrehajtani, akkor adjunk ezeknek a kisembereknek kisbérletet. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Ök szívesen fizetik meg azt a bért, amit a nagybérlők a nagybirtokosoknak fizetnek. Egyelőre már ezzel is segítenénk rajtuk. Ha támogatni kell is őket némileg pénzzel — mondjuk — a gazdasági felszerelésben, ez nem jelent akkora összeget, amit ne lehetne előteremteni. A nagybirtokosok — merem állítani — több bért kapnának a földjükért holdankint, ha kisbérletbe adnák, mint amenynyit a nagybérlőktől kapnak. E mellett sok szegény család életlehetősége is biztosítva volna. Legyen szabad a Kelet Népéből Kerék Mihály cikkének egyes statisztikai adataival — amelyek, remélem, megfelelnek a valóságnak — igazolnom, amit mondok. Néhány adat kellően megvilágítja a helyzetet. Azt mondja (olvassa): »A 100 katasztrális holdnál nagyobb birtokok bérbeadott területe 1,800.000 katasztrális hold, ebből azonban csak 508.000 katasztrális hold van a kisbérlők kezén, a többi pedig 100 holdnál nagyobb haszonbérletet alkot, A 100—500 holdas bérletek területe 440,000 katasztrális hold, az 500—1000 hold nagyságúaké 280.000, az 1000 holdnál nagyobb bérletek pedig 580.000 katasztrális holdat foglalnak el.« (Reibel Mihály: Ez a baj!) Ez azt jelenti, hogy a közép- és nagybirtokok bérbeadott területének alig valamivel több, mint a negyedrésze jut a földínséggel küzdő parasztság kezébe. Ezzel szemben ennek a hatalmas területnek körülbelül háromnegyedrésze közép- és nagybérlőgazdák kezén van. Mennyivel könnyebb lenne a földmívelők helyzete és mennyivel kisebb lenne az elégedetlenség, ha ebből az 1*3 millió katasztrális hold közép- és nagvbérletből legalább egymillió holdon kisbérlők gazdálkodnának. (Ügy van! Ügy van! a balközépen és a baloldalon.- — Reibel Mihály: Százezer családon segítene!) T. Ház! Nézzük csak közelebbről, kik gazdálkodnak ezeken a bérleteken. Van az országban négy nagybérlő, akinek a kezén egyenként nagyobb terület van 10.000 katasztrális holdnál. Ezek együtt 67.000 katasztrális hold bérlettel rendelkeznek. Tizennégy nagybérlő 5—10.000 hold földet bérel és ennek összes területe 86.000 katasztrális hold. Harmincöt nagybérlő 1000—5000 hold földet bérel; együtt 138.000 holddal rendelkeznek, 229 bérlőnek 1000—3000 holdas bérlete van, összesen 336.000 katasztrális hold, 500—1000 holdas bérleten pedig 369-en gazdálkodnak. Amíg tehát százezer és százezer család nem tud egy hold kisbériéihez sem jutni, addig 648 nagybérlőnek 900.000 katasztrális hold, majdnem egymillió hold áll rendelkezésére. Ennek a területnek egy része nem is nagybérlők, hanem részvénytársaságok, tehát olyan vállalkozások kezén van, amelyek kifejezetten nyerészkedésre törekednek. (Ügy van! Ügy rek gyakran egy fél vármegyét is a magukénak mondhassanak. (Czirják Antal: Esetleg több vármegyét!) A szegény nagy családokat feltétlenül földhöz kell juttatni. Hiszen állandóan tűrjük a fejünket, hogy mit kellene tenni az egykevei szembeni Ez helyes is, üiszen miudaunyiUH tisztában vagyunk azzal, hogy egy nemzet, amely nem szaporodik, halálra van ítélve és idővel elvész. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) De közben — sajnos — eddig megfeledkeztünk arról, hogy igazán komolyan gondoskodjunk a nagy családokról, amelyekben még van gyermek. Szerintem majdnem lehetetlen egy nagy családot napszámból, részletaratásból úgy eltartani, hogy emberi életet tudjon élni. Ha egy nagy család aratási időben keres, mondjuk. 8—1(), vagy 12 mázsa búzát is, — ez a legjobb eset — ez sem elegendő egy évi kenyérre, ha abban a családban 6—8, vagy sokszor 10 gyermek is van. Hála Istennek, hogy vannak még családok Magyarországon, amelyek 6—7 gyermeket nevelnek fel; igaz ugyan, sajnos, az is, hogy éppen ezeknél a családoknál látjuk a legnagyobb nyomorúságot. Éppen az által, hogy nem lehet annyit keresni, hogy egész éven át el lehessen látni azt a nagy családot kenyérrel, ezek sokszor a legnagyobb nyomorúságnak vannak kitéve és kenyér helyett — sajnos — kukoricadarán és krumplin kénytelenek a családot oltár tani. Azt mondhatná erre valaki, hogy volt idő, amikor kukoricalisztet ettek az urak is, meg a gazdák is, akik pedig termelték a búzát. Csakhogy akkor háború volt és tudtuk, hogy miért kellett azt ennünk. Most azonban, amikor ezer és ezer vágón búzát szállítunk a külföldre, nem találok okot arra, hogy miért kell ebben az országban az embereknek kukoricaliszttel és krumplival fenntartani az életüket? Hiszen ha egy család kenyér nélkül van, ez a legfájdalmasabb valami, amit csak el lehet képzelni. Tildy Zoltán igen t. barátom és képviselőtársam múltkori beszédében hangoztatta, hogy még mindig milyen nagy nyomorúság^ és szegénység uralkodik az Alföldön. Mielőtt képviselő lettem, sohasem jártam az Alföldön. Mikor azután képviselő lettem, ott jártam az időközi választásokkal kapcsolatban és láttam azt a szegénységet és nyomorúságot, Őszintén mondva, nem hittem, mert^ nem tudtam magammal elhitetni, hogy saját hazámban vagyok még. Baranyában ilyen nyomorúságot, ilyen szegénységet nem látunk. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy ott nincs szegény ember, de — hála Istennek — még sem anyuyira szegények, mint például az Alföldön. (Czirják Antal: Vigyázz, mert felemelik az adójukat!) Természetes, hogy az ilyen emberek el vannak keseredve és nyomorúságukban olyan lépésre is képesek, amely ennek az országnak talán csak Kárára volna Ha az ilyen szegény napszámos emberek egész éven át napszámban volnának, akkor annak a búzának a segítségével, amit aratás idején keresnek, valahogy el tudnának tengődni az életben. De akkor is nem 1 pengős, 1-20—1-40 pengős napszámbér kellene, amit egyes birtokosok fizetnek, mert az ^nézetem szerint nem napszám, hanem éhbér. Igaz ugyan, hogy például nálunk a kisgazdák szintén nem fizetnek többet 1-20—1-50 pengőnél, de legalább adnak kosztot is és a kettő között nagy a differencia. Nagy családnál sohasem szabad azzal számolni, hogy ketten keresnek, a férfi meg az