Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-319

Az országgyűlés képviselőházának 319. ülése 1938 május 2U~én

) kedden. 141 legfontosabb táplálékának, fontosságát; a tejnél, amelyet itt az országban bőven lehetne minden gyermeknek, betegnek és öregnek ren- ; delkezésére bocsátani, sajnos, azt látom, hogy míg az ország különböző területein 8—10 fillérért adják el a gazdák, a termelők a tej literjét, addig a budapesti közönség 30 fillérért veszi a kannatejet és 42 fillért kénytelen fizetni a pasztörizált tejért. Tehát négyszeres árat fizet a tejért, mint amennyit a gazda kap érte! Kérdezem: egy mezőgazdasági államban, ahol elsősorban a termelők érdekét kell figyelembe venni, megszabnak 9—10 filléres árat, és mire a tej Budapestre jön, addig 30 és 40 fillér lesz literenként. (Czirják Antal: Ez 13 millió illegális haszon!) Nagy nehezen sikerült a tej árát négy fillérrel, 32 fillérről 28 fillérre leszállítani s erre a polgármester kimutatta, hogy a fővárosban 20 millió liter tejjel töbib fogyott ezen árleszállítás folytán. De. sajnos, a kartel már megsokallta, hogy ilyen olcsón igyák a tejet a szegény fővárosi betegek. (Gyömörey Sándor: A főváros is ludas!) A főváros ebiből, t. képviselőtársaimv semmit sem kap. Ezt ka.pja a tejkartel és éppen ezt kell nekünk sérelmeznünk" és a kormányt arra kell kérnünk, hogy '&sy ilyen fontos táplálék, amit, azt hiszem, Tóth képviselőtársam is elismer, minél olcsóbb áron kerüljön ide; hiszen ezáltal nagyobb tejfogyasztás lenne és a gazdák is többet kapnának. (Czirják Antal: Mit szól ehhez az Omtk, meg az igazgatósági tagok?) A harmadik fontos kérdés a kenyér áralakulása. (Czirják Antal: A lisztforgalmi adó!) Állandóan hangoztatjuk pártkülönbség nélkül, hogy a szegény ember legfőbb tápláléka a kenyér, tehát egy. ilyen mezőgazdasági államiban, mint a mienk, a kenyeret olcsóbbá kell tenni. Azt mondja képviselőtársam,, hogy a lisztforgakni adó, amely 4 5 pengőt tesz ki, még mindig nagyon erősen terheli a kenyér árát. (Czirják Antal: 21 milliót tesz ki!) Kérdezem: nem lehetne-e ezeket az antiszociális •adókat lebontani? Hiszen ezeknek az antiszociális adóknak lebontása révén a szegény ember megélhetését olcsóbbá tennők. De a kenyér áralakulásában igen nagy szerepet játszik a malomkartel, a burgonyakartel, a fakartel és az élesztőkartel is. Tessék ezeket megrendszabályozni. Rövid az idő, nem tudok minden részletre rámutatni, de van itt egy kimutatás arról, hogy miként alakul a kenyér ára és ezt a kimutatást Laky Dezső árkormánybiztosnak figyelmébe ajánlom. Azt kérdezik: indokolt-e, hogy 23 pengős búzaár mellett 40 pengő egy métermázsa nullásliszt és 38 pengő egy métermázsa kenyérliszt? A továbbiakban | rámutatnak arra, hogy a közbeékelődő szerv 20%-os drágulást idéz elő és amikor a kenyér a péktől a viszonteladóhoz kerül, ott megint 10%-kai drágul; vagyis a kenyér ára közben 30%-kai drágul meg. Nekünk arra kell vigyáznunk, t. Ház, hogy a közszükségleti cikkek és az elsőrendű élelmicikkek árait lehetőség szerint szállítsuk le. Itt van a szénkérdés is. Képviselőtársaim közül többen szóvátették már az elmúlt években is, hogyan van az, hogy a magyar szén ma sokkal drágább, majdnem mégegyszer olyan drága, mint békében volt, pedig a szénbányák nem fizetnek magasabb munkabéreket. A fogyasztóközönség, sajnos, rá van utalva a nagyon drága, méregdrága szén megvásárlására. Pedig ezek a szénbányák még külön monopóKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIX. liumot is élveznek. Például a Mák. élvezi a cementkartel egyeduralmát. (Czirják Antal: 27 millió nyeresége volt!) óriási nyereségekre tesznek szert. Képviselőtársam már közbeszólt ilyen értelemben, de legyen szabad pár szóval megemlítenem, hogy most volt a Magyar Altalános Kőszénbánya évi közgyűlése és a jelentésben kimutatják, hogy a 200 pengő névértékű üzletrészre 10%-os osztalékot szavaztak meg. Kérdezem: melyik befektetett tőke jövedelmez ma 10%-ot? (Czirják Antal: A Kereskedelmi Bank 21%-ot!) Nem akarom nagyon részletezni, csak megemlítem, hogy vannak e mellett leírások is; például 1934-ben általános értékcsökkenésre 2,600.000 pengőt, üzemi értékcsökkenésre 1,209.000 pengőt írtak le és így is kimutattak 3,383.000 pengő nyereséget. És a nyereség mindig emelkedik! A múlt esztendőben, 1937-ben, általános értékcsökkenésre 3,800.000 pengőt, üzemi értékcsökkenésre 1,800.000 pengőt írtak le és még így is kimutattak 8,750.000 pengő nyereséget. (Czirják Antal: És a rejtett tartalékoki Tessék csak továbbmenni!) Négy esztendő alatt 13,300.000 pengőt tudtak leírni általános értékcsökkenésre és 6,100.000 pengőt üzemi értékcsökkenés címén, összesen tehát 19,400.000 pengőt és ehhez járul még a négy esztendőnek 22,373.000 pengős tiszta nyeresége. Most érek ahhoz a tételhez, amelyet Czirják t. képviselőtársam mondott: hogy ez csak a mérlegben kimutatott tiszta nyereség, de vájjon mennyi van itt elrejtve, mennyit tudtak még mérlegtechnikai úton elrejteni? Nézzük meg, t. Ház, hogy például csak az adósságok és a bankbetétek hogyan emelkedtek a Mák.-nál. 1934-ben 53,000.000 pengő volt ez a tétel, 1937-ben pedig már 71,000.000 pengő. De akármelyik részét olvasom is a közgyűlési Jelentésnek, mindenütt azt látom, hogy van itt egy monopólium, van itt egy társaság, amely óriási nemzeti ajándékot elvez és ki tudja uzsorázni az embereket. (Petro Kálmán: Van több ilyen a gazdasági életben!) Igaza van képviselőtársamnak, van több ilyen, mapdnem minden szakmában és majdnem minden foglalkozási ágban lehet ilyet kimutatni. Ugyanez alj a textilre, a fára, vasra stb. De most lássuk, t. Ház, az élesztőkartelt Czirják képviselőtársam két interpellációi mondott el ebben a kérdésben (Tóth Pál: Szas ember!) és rámutatott arra, hogy az élesztő- es szeszgyárak és a többi kartel is milyen adóeltitkolásokat folytatnak. Hiszen az o interpellációja után az egyik ceg például 280.000 pengő adót fizetett be utólag az államkasszába, ami igazán azt mutatja, hogy adóeltitkolás történt. (Czirják Antal: Pedig 94.000 pengő tiszta nyereséget mutattak ki! Hallatlan! — Petro Kálmán: Ezekre kellene törvény!) Kérdezem, t. Ház, miért ne lehetne például a szeszgyártást állami monopóliummá tenni, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) hogy ami nyereség a szeszgyártás révén adódik, az maradjon meg az államnak, (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen.) legyen a közületé, (Petro Kálmán: Az új miniszter meg fogja csinálni!) és ne legyen egy-két hitbizományi élvező, évtizedeken át óriási hasznokat zsebrevágó családé? (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) A kormány tegye rá a kezét és ebben az esetben magától értetődő, hogy amennyi hasznot ezeken a gyárvállalatokon, vagy bányákon a kormány el tud érni, annyi val könnyíteni tudja az adófizető polgárok terhét. (Petro Kálmán: Azt mondta a pénzügy 23