Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-319

Az országgyűlés képviselőházának 319. ezen a területen '.minket kapacitálni nem kell. De arnit meg kellene, hogy értsenek az urak, az az, hogy ha ok ezt a fajta irányzatot gondolják nemzetinek és szociálisnak, akkor nem mondhatok nekik mást, mint azt, hogy a mi lelkünkben ez a fajta nemzeti szocializmus az; ami az ö lelkükben a bolsevizmus és sztálinizmus. (Propper Sándor: TTgy van!) Ezt egyszer meg kellene már, hogy értsék, mert az ország érdeke, hogy •; dolgozóit végre a közvélemény, a törvényhozás és annak többsége megértse, hogy egymást ez alapon megérthessék. Még 'őszintébben és még nyíltabban lehet ezekről a dolgokról beszélni. Mi el tudunk képzelni politikai alakulatokat, kívánatos alakulásokat; ezekre van d« példa Európában nem is egy s már volt is szó a vita alkalmával erről itt a Házban. Itt van Svájc. Svájcban néhány héttel ezelőtt történt, hogy az ottani szociáldemokrata mozgalom minden- fenntartás nélkül csatlakozott egy nemzeti blokkhoz, amely blokk legfőbb célkitűzése azonban az, hogy megóvja az országot a politikai diktatúrák és kalandorságok rendszerétől. (Hertelendy Miklós: Más mint a nemzetköziség!) Mindennap kénytelenek vagyunk valamilyen módon beszélni Csehszlovákiáról. Csehszlovákiában az a helyzet, hogy ott a nemzeti mozgalmak tulajdonképpeni gerince a szociáldemokrata munkásosztály. így volt ez Csehszlovákiáiban a köztársaság megalakulásának első napjától, az első időkben azért, mert akkor a Habsburgok ellen vélték szükségesnek a küzdelmet v

ma pedig azért, mert ugyancsak diktatúrák és más rendszereik ellen tartják szükségesnek a védekezést. Itt van a megszűnt Ausztria példája, ahol egy ilyen lehetőség-ét éppen az imént említett Dollffuss kancellár rontott el és ezért életével is fizetett. Schuschnigg is óhajtott ilyesmit, de elkésett és eljátszotta vele magát egész Ausztriát. Ezért gpndoljiuk mi, hogy nagy érdeke az országnak, a nemzetnek, hogy ne akarják ebben az országban a dolgozókat sem politikai, sem szellemi béklyókba verni, hanem próbálják ki tizt a régi ismert nagyfrigyesi elvet: »Jeder wird nach seiner Fazon seelig« s tegyék lehetővé, hogy a munkásság saját hite és meggyőződése alapján — amely hit és meggyőződés nem ellentétes a magyar nemzet és Magyarország érdekeivel, soha nem is volt az — boldogulhasson. Mert sok igazság volt a miniszterelnök úr, programmbeszédének abban a részében, amelyben azt mondta, hogy túl sok vér folyt már ahhoz, hogy Magyarország szolga lehessen. Ezt lehet odamódosítani, hogy igenis túlsók könny és túlsók vér folyt már az osztályharcok során is ebben az országban ahhoz, hogy itt újabb bajok, újabb béklyók és újabb szolgaság lehessen. Hagyják és adják meg a dolgozóknak Magyarországon a polgári jogokat, a polgári szabadságokat. (Farkas István: Ügy van! Ez az előfeltétele mindennek! Éneikül nincs kiút, nincs boldogulás!) Adják meg mindenkinek a megélhetés lehetőségét. Nem kipróbálatlan, hanem igenis kipróbált rendszer az, hogy mindennek az alapja az: a boldogítandók magúik szólhassanak bele abba, hogy őket tulajdonképpen hogyan, milyen eszközökkkel és módszerekkel akarják boldogítani. Ez a beleszólás tulajdonképpen nem jelent mást, mint a szociális és politikai dolgokban való azt az önrendelkezést, amelyet mi követelünk és amelyről újból állítom, hogy igenis kipróbált módszer és rendszer: demokráciának nevezik, demokráciának ülése 1938 május 24-én, kedden. 129 ismerik az egész világon. Ezért sajnáljuk mélyen, hogy abban a magasröptű, magasszárnyalásii beszédben, _ amely majdnem két óra hosszat tartott, a miniszterelnök úr ennek az eszmének, a demokráciának számára nem talált szavakat, sőt egyáltalában . megemlítésre .méltónak sem találta (Hertelendy Miklós: Miért? El kellett volna parentálnil), pedig a dolog úgy áll, hogy ennefc az eszmének és rendszernek hódol ma a világ nagyobbik fele, nagyobbik része, az erősebbik része. (Farkas István: Vágyódik utána az a nemzet is, amely el van nyomva!) Ez, olyan tény, amelyet nem lehet letagadni. Áll Európa nagyobb felére, Amerikára és Ausztráliára. Egyszóval a demokrácia az, amely az egész világnak még mindig uralkodó politikai rendszere és ha Imre dy miniszterelnök úr nem akarja lezárni az eszmék előtt a sorompót, akkor azt ez előtt az eszme, ez előtt a világszemlélet előtt se zárja le. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ez az előfeltétel!) Ami a demokráciát, vagy a demokratikus választójogot illeti, — mert hiszen ebben a pillanatban is csak arról lehet szó — csupán azt óhajtanám megjegyezni, hogy Imrédy^ miniszterelnök úr működése és programmbeszéde alapján is tagadhatatlan és elismerhető, hogy az. ő személyében egy okos ember lépett a kormány élére. Mi azonban számtalanszor megmondtuk, hogy nem elég egy ország számára egy okos ember. Ezt meg kell szívlelni. Napokkal ezelőtt a túlsó oldalról egyik képviselőtársam,, Rakovszky képviselő úr, beszélt arról, hogy az úgynevezett nyilasmozgalom egyik rugója tulajdonképpen az, hogy a magyar parlament évtizedeken keresztül semmit sem produkált és a népnek szinte már nincs is meg a bizalma a parlamentben. Ez borzasztó tragikus és szomorú volna, ha így volna. Ez ellen bizony cselekedni kell, dolgozni kell. Valami igazság azonban van abban a gondolatban, amit Rakovszky képviselőtársam akkor megpendített. Vannak más országok, más európai birodalmaik, ahol ugyancsak világosan lehet látni a történelemnek ezeket a szörnyű, tragikus hatásait és a történészek, a tudósok, a szociológusok megegyeznek abban, hogy Oroszországban nem lett volna lehetséges a diktatúra, a parancsuralmi rendszer, ha Oroszország népe valaha is ismerte volna a parlamentarizmust, az olyan pal amentarizmust amely a nép szamára adott és nyújtott valamit. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mivel azonban az orosz nép ilvent nem ismer, ezért volt könnyebb _az egyik diktaturás rendszerről áttérni a másikra. Mi ezért sajnáljuk, hogy a, miniszterelnök úr' magáévá tette az előző kormány kezdeményezéseit és javaslatait, magáévá tette a szabad véleménynyilvánítást és szabad szót_ elrontó sajtójavaslatot, magáévá tette a tulajdonképpeni problémák lényegét bűnös módon elkenő úgynevezett zsidójavaslatot (Ügy van! a szelsobaloldalon. — "Dinnyés Lajos: A cigányDayaslatot kell követelni!) és legfőképpen samai]uk, hogy a miniszterelnök úrnak egy szava sem volt az ipari munkásságot (kisemmiző választójogi javaslathoz. (Ügy van! Ügy van! a szelso"baloldalon.) Én felhasználom ezt az alkalmat arra, hogv felhívjam az új miniszterelnök urat: találja meg a módját annak, . hogy a legrövidebb időn belül terjesszen elo egy novel; lát. amely a választójogban legalább az ipari munkásokat kisemmiző hatéves helybenlakas feltételét megszünteti. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ez a minimuma annak, amit ebben