Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

122 Az országgyűlés képviselőházának 318. nagy mértékű visszaesés következett 'be a szomszéd agrárállamok éles versenye folytán. T. Ház! Egy másik kérdéssel, a borkérdéssel kívánok még néhány szóval foglalkozni, amelynek helyes megoldásától függ körülbelül egymillió magyar ember megélhetése. (Ügy van! Ügy van!) Elismeréssel kell megemlékeznem a kormány multévi borakciójáról, amellyel mégis lehetővé tette azt, hogy a multévi meglehetősen jó termés mellett a borárak nem szálltak túlságosan alacsonyra. Fájdalom, az idei abnormis időjárás kataszrofális helyzetbe hozta egyes borvidékek gazdáit, mert hiszen kiadásaik megvannak, ellenben a fagykár következtében termésre alig van kilátásuk és még beláthatatlan az a károsodás is, amely a bortermelőket és a gyümölcstermelőket a fagykár következtében érte. A borkérdéssel azonban az idei katasztrofális helyzet mellett még fokozottabban kell foglalkozni, azért, hogy ennek a helyzetnek a megjavítása után legalább reményünk legyen arra, hogy az idei károsodást rövid időn belül kiheverhessük. A kormány az elmúlt évben a borértékesítés előmozdítására életrehívta a Magyar Szőlősgazdák Borértékesítő Szövetkezetét, amelyet röviden Maszobsz-nak neveznek. E szövetkezet működése voltaképpen három alappilléren épül r fel. Az egyik a tmustsűrítés, a másik a borpárlat főzésének irányítása, a harmadik pedig az intervenciós foorvásárlás. A mustsűrítés célja az, hogy mindjárt a szüreteléskor, ott, ahol arra szükség van, megjelenjék a szövetkezet és nagyobb mennyiségben vásárolja össze a mustot, különösen azoktól a szegény emberektől. aJkiiknek nincs elég hordójuk és ezzel a vásárlással a bor, illetőleg a must árát magasabb nívóra emelje(Alföldy Béla: A legtöbb vidéken nincsen berendezés!) Éppen ezért a kormány már a múlt évben a pincehálózat kiépítését is tervbevette ós ezt az akciót meg is indította. Kemélhetőleg az idén még fokozottabb mértékben fogja a pincehálózatot kiépíteni. A másik akciója volt a Maszobsz-nak a borpárlat főzésének irányítása, aminek célja, hogy a bort akkor és ott vásárolja össze, amikor és ahol a legnagyobb a kínálat és hogy ezzel helyes árat alakíthasson ki. Harmadik tevékenysége pedig az úgynevezett intervenciós borvásárlás, aminek az a célja, hogy az így intervenció révén összevásárolt bormenynyiséget csak akkor hozza majd piacra, ha már ezzel a piacon kialakult borárakat nem rontja. Mivel a Maszobsz az intervenció útján felvásárolt bort csak akkor adhatja piacra, amikor azt a kormány (megengedi, — természetesen azért, hogy ne rontsa ilyen nagymennyiségű bor piacradobásával a piacon kialakult árakat — ennek következtében minden bizonynyal ennél a borakciónál vesztesége van. Ezért tehát a kormány 700.000 pengős veszteségi alapot létesített. Ezt a veszteségi alapot kizárólag az intervenció új tán vásárolt borra térj eszette ki, a mustsűrítésnél, vagy pedig a borpárlatfőzésnél előállható veszteségekre azonban ebből az alapból egy fillért sem szabad igénybevenni. Hibája tehát a Maszobsz működésének elsősorban az, hogy mivel az államtól egy fillért sem kap az intervenció céljaira, ennek következtében kénytelen bankkölcsön útján előteremteni azt a sokmilliós összeget, amellyel ezt az akciót lebonyolíthatja. Másik hibája pedig az, hogy a 700.000 pengőből, maiként már ülése 1938 május 23-án, hétfőn. említeni bátor voltam, csak a borinterveneiós veszteségeket fedezheti. Szükséges volna, hogy ezt a szövetkezetet az állam lássa el olcsó forgótőkével és hogy azokat az esetleges veszteségeket, amelyek a mustsűrítésnél, valamint a borpárlatfőzésnél tapasztalhatók, éhből az alapból fedezhesse. , Akkor mindenesetre nagyobb mértékben tudna árképző feladatának megfelelni, sokkal jobban tudná szolgálni azt a célt, amelyért az állam ezt a szövetkezetet voltaképpen életrehívta. Ma az a helyzet, hogy ha a szövetkezet bármelyik akciójánál hasznot ér el, ezt nem tarthatja meg magának, hanem azt — az 50 fillér jutalék levonása után — teljes összegben be kell szolgáltatni a veszteségi alapba. Az előkészítés alatt álló hegyközségi törvényjavaslat, valamint a szesztörvényjavaslat minden bizonnyal jelentékeny mértékben elősegíti a borértékesítés lehetőségeit, de e rendelkezéseken felül szükséges volna, hogy minden erővel törekedjünk a bor belföldi fogyasztásár nak, valamint a szőlő nagyobb mértékű belső fogyasztásának előmozdítására is. Maga a nyersszőlő-fogyasztás itt benn az országban aránylag* igen csekély. Remélhető, hogy e tekintetben bizonyos javulás fog előállani^ ha az előkészítés alatt álló hegyközségi .törvényjavaslatnak a csemegeszőlő termesztésére vonatkozó rendelíkezlésea életbe lépnek; jakkor is szükséges lesz, hogy a csemegeszőlő értékesítését nagyobb mértékben vegye pártfogásába a külkereskedelmi hivatal, mint ahogy az idén tette, mert a külkereskedelmi hivatal jól bevált exporttevékenységével remélhetőleg nagy mértékben tudjuk az értékesítést előmozdítani. Kénytelen vagyok azonban a borgazdaság igen nagyjelentőségű sérelmeit itt újból előhozni azért, hogy a kormány ezeket a sérelmeket mielőbb orvosolni szíves legyen. Az egyik a borfogyasztási adó kérdése, a másik pedig régi, elavult italmérési jogszabályaink rendezése. Igen sok panasz és kérelem hangzott már el itt a képviselőházban abban az irányban, hogy a terhes borfogyasztási adót a kormány teljesen törölje el avagy pedig fokozatosan szállítsa le. (Haám Artúr: Nïagy igazságtalanság! — Alföldy Béla: Teljesen el kell törölni!) Erre mindenkor csak az volt a válasz, hogy inivel a borfogyasztási adó a városok és községek jövedelemforrását képezi, ennek következtében azt eltörölni nem lehet. Már pedig megítélésem szerint ez az érvelés azzal a nagy nemzeti érdekkel szemben, amely a magyar bortermeléssel kapcsolatos, nem lehet indokolt. Hiszen itt egymilliós f néptömeg megélhetéséről és egész vidékek életképességének jövendő fenntartásáról van szó és így mindent el kell követni, még áldozatok árán is, liogy a borfogyasztási adóval kapcsolatos anomáliákat megszüntethessük. A borfogyasztási adó legfőképpen Budapest székesfővárost érdekli, amennyiben a 16— 17 millió pengőnyi borfogyasztási adóból körülbelül 7—8 millió pengő esik a székesfővárosra; a székesfőváros anyagi helyzete pedig hasonlíthatatlanul kedvezőbb, mint a vidéki városoké és községeké, ennek következtében nem kétséges előttünk, hogy a székesfőváros igen könnyen tudná nélkülözni ezt az összeget, mert meg tudna nyitni más jövedelmi forrásokat, amelyekből ezt pótolhatná. A községek és vidéki városok sokkal súlyosabb, thelyzetben vannak, mint a székesfőváros, hiszen vidéken szá-