Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. Kifogásaim indokolásánál kénytelen vagyok ismétlésekbe bocsátkozni és olyan tényekre hívni fel a mélyen t. Ház figyelmét, amelyekkel kapcsolatosan fennálló igazságtalanságok fennforgását a túloldalon is elismerték, de ez igazságtalanságok megszüntetésére mindennek ellenére még ma sem történt semmi. Köztudomású dolog az, hogy a fogyasztási adók a legantiszociálisabb adónemek, mert egyaránt sújtják a gazdagot és a szegényt, megdrágítva sokszor olyan nélkülözhetetlen közszükségleti cikkeket, amelyek a mindennapi élet elengedhetetlen kellékei és amelyek hiánya ebben a szociális jelszavaktól hangos időben nagyban hozzájárul a fennálló elégedetlenség fokozásához. Mióta küzd a párt eredménytelenül a lisztforgalmiadó eltörléséért, mióta követeljük a cukoradó mérséklését! Pedig ezekre a cikkekre igazán nem, lehet rámondani azt, hogy luxuscikkek és nem a mindennapi élet elengedhetetlen kellékei. Hányszor elmondottam már én is, hogy a cukoradó megfelelő mértékben történő leszállításával milyen mértékben volna várható a katasztrofálisan visszaesett cukorfogyasztás emelkedése, aminek révén egészen bizonyos, hogy megtérülnének ezek a látszólagos veszteségek és a mellett sok munkaalkalmat és kereseti lehetőséget biztosítana ez éppen azoknak a rétegeknek számára, amelyek ma a legnehezebb helyzetben vannak. Nem hinném, hogy akadna képviselőtársaim közül olyan, aki ebben a kérdésben ne értene velem egyet és mindeddig mégsem történt semmi intézkedés, pedig főleg ezeknek a sokszor jelentékteleneknek látszó kérdéseknek a helyes rendezése, megfelelő, kielégítő megoldása során lehetne legjobban elérni azt, hogy a nehéz gondokkal küszködő tömegek megélhetése könnyebbé váljék és ez által a körükben uralkodó elégedetlenség helyét a bizalom, a reménykedés és a megnyugvás váltsa fel. T. Ház! Miért nem történtek meg a beígért intézkedések a kar telek kiuzsorázó politikája elleni Miért vetette el a túloldal a független kisgazdapárt által a közelmúltban beterjesztett azt a határozati javaslatot, amelyben arra kívánta felszólítani a kormányt, hogy hozzon a Ház elé olyan törvényjavaslatot, amelyben kimondja, hogy vámvédelmet pedig csak olyan vállalatoknak ad, amelyek állami ellenőrzésnek vetik magukat alá? Ezzel az egyszerű és magától értetődő intézkedéssel a kormánynak módja és alkalma nyílott volna az áralakulás szabályozására és ezáltal &z indokolatlan áremelkedések megszüntetésére. A közvélemény kényszerítő hatása alatt milyen gyorsan elké szült és idekerült a Ház elé és letárgyaltatott a zsidótörvényjavaslat, pedig a kartelkérdés rendezését már sokkal régebben követeli az egész ország közvéleménye eredménytelenül, (Egy hang a jobboldalon: Ügy van!) pedig meggyőződésem az, hogy ennek a kérdésnek helyes elintézése nem kevesebb, hanem valószínűleg sokkal több gyakorlati eredményi mutatna, mint a társadalmi egyensúly biztosításáról szóló törvényjavaslat elfogadása. Ügy látszik azonban, t. Ház, hogy a múltban a nagytőke még a zsidóságnál is sokkal nagyobb hatalom volt és ezért nem történtek meg vele szemben a megkívánt intézkedések, pedig ezek nek az intézkedéseknek megtétele esetén a kormány maga mögött tudhatta volna az egész ország közvéleményét. ülése 1938 május 23-án, hétfőn. 109 T. Ház! Egy másik szintén nagyon fájó pontja a költségvetésünknek, — amit ugyancsak nem egyszer tettünk imár szóvá — az állami alkalmazottak létszámemelése. A jelenleg^ költségvetésben a^ személyi járandóságok ismét további emelkedést mntatnak, az állami közigazgatásnál több mint 14 millióval, az üzemeiknél majdnem 7" 5 millióval, összesen tehát 21*5 imdllióva! emelkedtek a személyi kiadások. Szó nélkül haladnék el e mellett a szám mellett, ha azt látnám, hogy ez, az emelkedés kizárólag a tisztviselők illetményeinek rendezésével állott elő. Figyelembe véve az általános drágulást, a nnai nehéz megélhetési viszonyokat és a tisztviselőiknek éveken keresztül folyamatba helyezett fizetéscsökkentését, ami végeredményben körülbelül 30%-ot tett ki, teljesén indokolt volt, különöisen a városokban lakó, ezeknek a kisfizetésű, sokgyermekes családoknak megélhetését a fizetés rendezése útján javítani. Nem .szabad azt elfelejteni, t. Ház, hogy a tisztviselő fizetése végeredményben visszakerül a gazdasági élet vérkeringésébe és ha ennek a társadalmi (rétegnek a vásárlóképességét fokozzuk, ez nemcsak az ipar és a kereskedelem érdekeit szolgálja, hanem, végeredményben javát szolgálja az őstermelő rétegeknek, a mezőgazdaságnak is. Nem tudok azonban ezek mellett a tételek mellett szó nélkül elhaladni azért, mert annak ellenére, hogy a létszámemelkedést már ismételten kifogásoltam^ unost mégis azzal kell újra találkoznom. A jelenlegi túlméretezett létszám; mellett egésizien tenmésaetes iaz, hogy egy ilyen 'aránytalanul nehéz lanyagi viszonyok között levő orsizág, mint amilyen a mi hazánk, egészen termésizeitsizierűen és magától értetődően ilyen nagylétszámú tisztviselői kart, főleg az alsóbb fizetési fokokon, nem tud úgy fizetni, hogy annak tagjait megelégedetté tudná tenni, munkakedvüket fokozni tudná és meg tudná akadályozni azt, hogy olyan rendszerváltozás^ híveivé legyenek és sorsuk jobbrafordulását olyan helyről várják, .amely ezt felelőtlenül ígérgeti. Nekünk jól fizetett, de kissizámú tisztviselői karra van szükségünk, amelytől azután joggal várhatjuk el a pontos és lelkiismeretes munkát. Ezek az intézkedések végeredményben nemcsak a költségvetés e részének csökkenését eredtményezniék, hanem az államhatalom szempontjából is sokkal nagyobb biztosítékot jelentenének, mivel a munka zavartalanabbul folynék és a társadalmi rend jobban meg lenne óva, mint ma ezzel a sok tisztviselővel, akik éppen a túlméretezettség következtében nem kaphatnak megfelelő fizetést és azért természetesen elégedetlenek, mert nyomorognak. A jelenlegi költségvetésben a közigazgatásnál 1896, az üzemeknél pedig 775, összesen tehát 2671 főnyi emelkedés mutatkozik. Az indokolás arra hivatkozik, hogy ezt a létszámemelkedést az állástalan diplomás ifjúság elhelyezése tette szükségessé. Két év előtt tartott költségvetési besaédemben részletesen; foglalkoztam az ifjúság problémáival és már akkor szóvátettem, hogy iaz ifjúságnak elsősorban a közgazdasági életben kell megfelelő elhelyezkedést biztosítani, ott kell őket megélhetésihez! juttatni, nem pedig 80—120 pengős füzetest nyújtó, a megélhetést tehát egyáltalában nem biztosító újabb állami állások megszervezésével. T. Ház! Egyenesen érthetetlennek tartom azt az emelkedést, amely a nyugdíjak terén mutatkozik. Az állami közigazgatásnál 18*