Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. emberekkel a természetet, múzeumokban stb. nevelik a munkásságot, oktatják. Ennek a nevelő és oktató munkának eredménye az, amire büszkék vagyunk, hogy igényes embereket neveltünk ezekből az emberekből, akik valamikor az igényüket leszállították egy spriccerre és egy faládára; mert ennyiből állt az egész felszerelésük. Igenis sokszor mi tanítottuk meg a munkást írni, olvasni. A háború előtt a nyomdászok voltak azok, akik heti 2 filléreket adtak össze és abból építettek Abbáziában egy otthont, amelybe a tüdőbeteg nyomdászokat már a háború előtt leküldték üdülni, gyógykezeltetni. Sajnos, ma ezt nem tudják megtenni a politikai viszonyok miatt, (Haám Artúr: Rendben volna, csak nemzeti színű keretben kellene megjelennie a Népszavának!) A t. képviselő úr miért akarja mindezt fölfedezni*? Ne fedezze fel! Végezze azt a munkát, amelyet ő olyan helyesnek és jónak gondol, de ne azzal kezdje, hogy ha a magyar munkás feljön vidékről, azért dühös, mert nem tud színházba, vagy operába, vagy nem tudom hova elmenni. Azért dühös, mert keresetéből nem tud töpörtyűt venni, mert nem tud jóllakni és mert néhol jóformán háromnak kell felváltva egy ágyban aludnia, hogy keresetét be tudja valamiképpen osztani. Ha az ember elolvassa a szakszervezetek történetét, megtudja belőle, hogy a munkások beadványokat adtak be a háború előtt és ma is, amelyben a munkaadóktól nem egy alkalommal követeltek például tiszta ivóvizet, követeltek tiszta WC-ket, tisztességes bánásmódot, szellőztetett helyiséget és hasonló dolgokat. Mindezeket nem kellene követelni, ha volna iparfelünyelet, ha volaa a gyánaíknafc komoly ellenőrzése, ha nem operetészerű végeznék ezeket az ellenőrzéseket, amelyeket az iparfelügyelő nem is tud elvégezni, mert ideje sincsen hozzá; hiszen a kazánvizsgál átokkal, meg egyebekkel egész ideje eltelik. Ami a családi munkabért, meg egyéb dolgokat illeti, ne másoljanak le túlsókat a külföldi dolgokból. Nagyon jól és közelről ismerem a Kraft durch Freude és a Dopolavoro intézményt, tisztában vagyok azzal, hogy azok mit nyújtanak a munkásságnak, mégis azt mondom, íadjanak a munkásnak tisztességes bért, adjanak a munkásnak tisztességes lakásra lehetőséget, adjanak neki megfelelő szabadságot, törvényesen biztosítva, azután pedig engedjék meg, hogy a maga szabad idejét mindenki úgy töltse el, ahogyan jónak tartja, ahogyan abban neki kedve telik. Ne kényszerítsék be csordákba, ne uniformizálják az emberek szabad idejét, hanem engedjek őket úgy élni, ahogyan szabad emberek élni akarnak. Ez a nevelés okozta, hogy ma a mi kötelékünkben már vannak turistaegyesületek, amelyeknek ezrével vannak tagjaik, s vannak csónakos és egyéb szervezetek, amelyekkel az emberekkel megkedveltetjük a természetet. A sportban nem azt szeretem, amikor 20—30.000 ember néz kétszer 11 embert, aki egy labdát rugdal, hanem azt a sportot szeretem, amelyben 30.000 ember aktive vesz részt. Annak a 11 embernek a rugdalása professzionista alapon egyszerűen üzlet, ennek a sporthoz jóformán semmi köze nincs, ez üzleti vállalkozás a legtöbb esetben. (Haám Artúr: Az a fő, hogy nemzeti alapon álljon! Akkor rendben van!) ülése 1938 május 23-án, hétfőn. 101 Ami pedig azt illeti, amit a képviselő úr mond, hogy a parlamentben világnézeti szempontok szerint kell elhelyezkednünk, ezt nagyon helyesnek és jónak tartom;

1 de ha minket mint olyanokat határoz meg, akik a magántulajdont tagadjuk, akkor a képviselő úr közgazdasági tudását kissé ki kell egészítenem. Ilyen programmot nagyon nehezen fog ő a szociáldemokrata párt követelései között találni, mert mi a termelési eszközök köztulajdonba vételét akarjuk. Ez és a magántulajdon tagadása két különböző dolog. A magántulajdonról inkább keveset méltóztassék beszélni, a magántulajdon ma már csak frázis, elmélet. A magántulajdont, — kezdve a földbirtokreformon, a bankkamatláb megállapításán, meg egyéb rendelkezéseken — annyiszor áttörteik az urak, hogy ennyiszer mi soha nem fogjuk tudni áttörni. (Moz.Qás a szélsőbaloldalon.) A magántulajdon szentségén önök követtek el erőszakot, nem is szólva arról, hogy ebben a tekintetben én Csilléry képviselőtársam mögött maradok, — aki pedig keresztény nemzeti alapon áll — mert ő követelte a villanyüzemek, a szénbányák, a biztosítók és egyebek köztulajdonba való vételét, amihez én természetesen ^ készséggel csatlakozom, lévén ezek is termelőeszközök, amelyek nem a magánkapitalizmus kezébe valók, épp úgy, mint a vasút és a posta, ezek is köztulajdonba valók. A magántulajdon lecsúszásáról méltóztassék felfüggeszteni az elméletet arra az időre, amikor alkalmuk lesz ezeket a kérdéseket közelebbről megoldani. A magántulajdonon egyelőre nem mi követünk el erőszakot, hanem a gazdasági viszonyok, és önöknek kell a magántulajdonnal szemben nagyon sokszor erőszakosan fellépniök, mert a közérdek sokszor j erőteljesebb, mint a magánérdek (Haám Ar! túr: De a nemzeti érdek mindennél előbbre I való!) és ezt kell okosan összegyeztetni akkor, [ amikor ezt a viszonyok még lehetővé teszik és j amikor neim forradalmi átalakulással kell ezeket a dolgokat elintézni. Végezetül arra kérem a kormányt, cméltózj tassék annak a felfogásnak érvényt szerezni, j amelyet a miniszterelnök úr beszédében kifejj tett, noha vannak abban részek, amelyeket i nem helyeslek, nem tartok jóknak és vannak | abban részek, amelyek talán feleslegesek is. j Hiszen a törvény szigorának kellő alkalmazáj sával sok mindent el lehetett volna intézni. : Nem akarom a bíróságot sem bírálni, sem bár| milyen vonatkozásban itt a Házban szóvá! tenni, csak szembeállítok tényeket és azt mon; dorn: az ^egyik kap egy bűncselekményért 14 i napi fogházat, — államfogházat! — (Kéthly | Anna: És azt felfüggesztik! — Egy hang a j szélsőbaloldalon: A hatodik büntetést függesz\ tik fel.) a másik pedig kap egy nem jogerős J ítélet bírálatáért bűntett feldícsérése címén öt 1 hónapot. Az egyik kap egy verekedésből ki| folyólag nyolc hónapot, a másik pedig hasba lő | valakit és kap egy hónapot. Én nem mondok ! semmit sem, csak szembeállítom ezeket a té! nyéket és azt mondom: a bíróságnak megvan ! a módja és lehetősége arra, hogy mérlegeljen { és a miniszterelnök úr felfogását juttassa éri vényre, ha ezt szükségesnek tartja. Azokat a harcokat, amelyek az egész viláj gon folynak, nekünk sem lehet elkerülnünk, mert hiszen akárhogy vitatják is, â kapitalizmus olyan sebet kapott a világháborúban, amely sebből meggyógyulni nem fog tudni. 17*