Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. kérdésnek az elintézését és ennek keresztülvi­tele érdekében több ankét is tartatott. Az anké­tezés eredménye az lett, hogy az ügy rákerült a bürokrácia futószalagjára és most szalad kö­röskörül, a pénzügyminisztérium labdázik a fő­várossal, a főváros az Oti.-val (Reményi-Schnel­ler Lajos pénzügyminiszter: Nagy tévedés!) s a kérdést nem lehet elintézni, mert a pénzügy­minisztériumnak az a felfogása, fltioigy csere, amelyet a főváros az Oti.-val akar csi­nálni, nem méltányos, nem jó, nem megfelelő a 2 /a és 1 /a-.os arány, hanem más arányt kell vá­lasztani. En csak azt kérem, hogy méltóztassa­nak ezeket a problémákat eldönteni, mert az emberek nem arra kíváncsiak, hogy mi történik itt a kulisszák mögött. Amúgy sem esik tulaj­donképpen nagy sérelem a közön, ha az egyik közület, a főváros, vagy a másik közület, az Qti., fog kisebb vagy nagyobb értékű telket kapni, amelynek értékmeghatározása anélkül is csak elméleti, mert gyakorlatilag nem lehet ki­próbálni, amennyiben telekeladás nem történik, telekforgalom sem az egyik, sem a másik he­lyen nincsen, de igenis méltóztassék lehetővé tenni, gyors intézkedéssel, hogy ez az ezer la­kás felépüljön és az Oti.-nak 52 millió pengő heverő tőkéje» amely a bankokban csak három és fél százalék jövedelmet hoz, egészsé­ges munkáslakások építésére használtassék fel. A tőke 40% -át kellene építkezésre fordítani és ma csak 17%-át használják fel erre a célra. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ezt mind az autonómiánál tessék elmondani!) Az autonómia határozatai ott fekszenek a minisztériumokban. Ezeket az ügyeket hiába terjeszti fel az önkrományzat, megrekednek valamelyik miniszteri büróban. Talán a bel­ügyben, talán az iparügyben, talán a pénzügy­miuisztérimban, mert hiszen mind a három­nak van véleménynyilvánítási lehetősége eb­ben a kérdésben. En csak azt az egyet állapí­tom meg. hosry a dolog nem megy előre. (Re­ményi-Schneller pénzügyminiszter: Az auto­nómia nem ott akarja felépíteni, ahol a tör­vény mondja!) Az autonómia ott akarja fel­építeni, ahol a törvény mondja. Ha a minisz­ter úr ki fog menni és meg fogja nézni azt a vidéket, éppen úgy meg fog győződni arról, mint ahogyan az államtitkár úr, a főpolgár­mester úr, a polgármester úr és a város ta­nácsnokai is meggyőződtek, hogy az a vidék lakásépítésre még nem alkalmas, mert tele van bűzös övezettel, enyvgyárakkal, sörgyárakkal és füsttel. Már periig, — engedjék meg az urak — mégsem lehet ideális megoldás, hogy ott építsünk ma új munkáslakásokat, ahol a le­vegő egészségtelen és amely terület arra nem alkalmas. Nem volt annak a bizottságnak egyetlenegy tagja sem, aki nem ezt mondta volna. Nemcsak az önkormányzatnak, hanem az összes minisztériumoknak, beleértve az igaz­ságügyi, földmívelésügyi és a belügyminiszté­riumot is, egyhangú megállapítása volt ez. Ezeket a kérdéseket f tehát meg kell oldani, mégpedig minél előbb. Lehetetlenség, hogy ezek a problémák megoldatlanul maradjanak és a lakásépítés terén semmi más ne történ­jék, mint csak hangzatos jelszavak emle­getése. Kevés kormány kapott olyan — hogy úgy mondjam — kíméletet az ellenzék részéről is, mint a Darányi-kormány. A Darányi-kormány­nak — objektíven kívánjuk megállapítani — sokkal több baja volt talán a saját pártjában lévő különböző frakciókkal, mint az ellenzék­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 1938 május 23-én, hétfőn. 99 kel. {Ellenmondások jobbfelől. — vitéz Kő József: Szó sincs róla! — Huszovszky Lajos: Tévedés! — Haám Artúr: Ezt csak önök sze­retnék!) Nem kívánok vallomást, én nagyon örülök annak, hogy ez az egység most helyre­állt. (Huszovszky Lajos: Nem is volt máskép!) ,Az ellenzék nem gördített akadályt a D arány i­korrnány útjába, hogy a maga terveit meg tudja valósítani. Főképpen áll ez arra a pro­grammra, hogy a kormány a választójog kér­dését nyugvópontra igyekezzék juttatni. Kénytelen vagyok azonban megállapítani, hogy a választójog kérdése nem került nyugvópontra, mert valamely kérdést meg le­het oldani konzervatív szempontok szerint is, de akkor jól kell megoldani, hogy végre meg­nyugvást teremtsenek. Egy problémának olyan megoldása azonban, hogy abban egy CSOOXLÓ bosszantó dolog maradjon meg, amely végeredményben nem is befolyásolja a kér­dést, egy problémának , olyan megoldása, amely az ipari munkásságtól hatéves helyben­lakást követel meg, mikor — mint az előbb mutattam ki — a gazdasági viszonyok követ­keztében egymásután lökik ki a városból az embereket, egyenlő a jogfosztással. Nem tudom őszinteségnek tartani ezt, ami­kor egyfelől arról beszélnek, hogy a munkás­ságot ilyen vagy olyan alapra kell helyezni, másfelől pedig félnek tőle és törvényes ren­delkezések beiktatásával megakadályozzák a munkásság politikai véleménynyilvánítását. Azok a rendelkezések, amelyeket a kormány meglepetésszerűen hozott a közéletbe, azok a rendelkezések, amelyek zsidó javaslat címén I kerültek nyilvánosságra, teljesen meglepetés­: szerűen és ötletszerűen kerültek a Ház elé, azokat senki sem várta és legkevésbbé az or­szágnak volt rájuk szüksége. Az a javaslat, amely a gazdasági beruházás kérdését kívánta előbbre vinni, szintén megijesztette és bizo­nyos mértékben óvatosságra késztette a tő­két. A tőke, ha nyugodtan tud termelni és ha látja, hogy milyen sors vár rá, berendezkedik arra és igyekszik ezeket a terheket áthárítani a fogyasztókra, de a bizonytalanságot a tőke nem bírja el, már pedig ezt a bizonytalansá­got teremtette meg az a javaslat, amelyet leg­utóbb tárgyaltunk. Nem akarom itt részletezni a dolgokat és nem is tudnám pontosan megállapítani azt a kárt, amely ennek a javaslatnak következmé­nyeképpen keletkezett, nézzük meg azonban a tőzsdei indexet. Miután én a magánkapitaliz­mus és a magántulajdon elvéről már lecsúsz­tam, engedjék meg, hogy ezekre az adatokra hivatkozzam. 1937-ben a Magyar Általános Kőszénbánya árfolyama 595 volt, a kormány bemutatkozása napján 331, a Salgó 65-70-ről 45-re, a Bauxit 364-ről 190-re, a Rima 160-ról 77-re, a Ganz 41-ről 22-re, a Magyar Cukor 223-ról 124-re esett, az átlagos esés tehát kö­rülbelül 50%. Ezek a papírok a nemzeti ya­i gyónt jelentik. (Ellenmondások jobbfelől.) \ Akárhogy méltóztatnak is gondolkodni a ka­pitalizmusról, rosszabb véleményük önöknek j sem lehet, mint nekem, ha én megállapítom, hogy ezek a papírok a nemzeti vagyonnak egy részét jelentik és ha alapul veszem : azt, hogy az ipari és egyéb részvénytársaságok alaptőkéjének névértéke 1740 millió, akkor ez az ötvenszázalékos esés, amely bekövetkezett, körülbelül 800 millió értéknek felel meg. Ehhez a 800 millióhoz hozzáveszem azt az ösz­szeget, amelyet a kapitalizmus minden ren­17

Next

/
Thumbnails
Contents