Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

Az országgyűlés, képviselőházának 318. nál, a különböző intézményeknél. Miért kell ezeket az embereket odaültetni, ha semmiféle jogot nem adnak nekik, ha semmiféle felhatal­mazásuk nincs kis apró dolgok elintézésére seml Némelykor egészen kis jelentéktelen, pengős ügyek kerülnek fel a minisztériumba, ahol azután heteken, hónapokon át gyártják az aktákat, iktatják, kiadják és ez duzzasztja meg az állami kiadásokat ilyen óriási mér­tékben. Képtelenség, hogy ma-holnap ott tar­tunk, hogy ha hozzávesszük az állami alkal­mazottakhoz a városi, megyei és egyéb közü­leti alkalmazottakat, akkor azt látjuk, hogy a lakosságnak körülbelül 20%-a van ilyen­módon alkalmazva, tehát nem minden hete­dik, hanem minden ötödik ember az államtól, vagy valamely közülettől kap alkalmazást, a keresetét azoknak kell előteremteniük, akik dolgoznak (Zaj a középen.) és ennek ered­ménye az, hogy míg 1913-ban az egy fejre eső adóteher 8940 pengő volt, addig ma 12050 pengő. Sokat lehetne beszélni arról a munka­menetről is, amely itt egyes hivatalokban folyik, amely hivatalokban egyáltalában nem veszik figyelembe, hogy a magángazdaságban, az irodákban dolgozók ma már milyen racio­nális munkamenettel végzik el azt a munkát, amelyet el kell végezniök, hanem olyan mó­don végzik a munkájukat, ahogyan ezelőtt 20, vagy 30 évvel végezték. Látom, hogy sok mi­niszteriális tisztviselő, főtisztviselő agyondol­gozza magát, — ez a helyes kifejezés — kora reggeltől késő estig benn van a hivatalában és hazaviszi az aktákat, hogy otthon intézze el, mert képtelen a hivatalos óra alatt elvé­gezni munkáját, annyi terhet rónak rá. Nem marad ideje az ellenőrzésre, nem marad ideje a dolgokat kellően átgondolni, felülvizsgálni és még kevésbbé marad ideje arra, hogy kez­deményezzen bizonyos dolgokat, mert a napi munka megöli minden idejét. Ezeken az álla­potokon igenis segíteni kell. Tűrhetetlen ezek­nek az állapotoknak ilyenmódon való fenn­tartása. Hivatkozás történt arra, hogy konjunktúra van és hogy a konjunktúra milyen kedvező helyzetet teremtett, hogy az állam milyen nagy költségvetési felesleggel rendelkezik. En a konjunktúrát egészen máskép nézem és íté­lem meg. En a konjunktúrát abból ítélem meg és aszerint nézem, hogy a dolgozó embernek, a nemzet tagjainak mit jelent. És ha ezt né­zem és ezt kutatom, akkor azt kell mondanom, hogy a gazdasági fellendülés ellenére az ipar­ban foglalkoztatott munkások nagy tömege ma alacsonyabb bér mellett és rosszabb élet­viszonyok között dolgozik, mint az előző évek­ben dolgozott és ugyanez áll a mezőgazdasági munkásokra is. Az a kísérlet, amelyet a kor­mány kezdeményezett, hogy a munkaidőt és a bért szabályozza és minimális munkabéreket állapítson meg, a gyakorlatban nem sokat je­lent. Itt mindjárt helyre kell azonban igazíta­nom egy történelmi kérdést. Az erre vonatkozó rendeleteket tudniillik nem a Darányi-kor­mány, hanem a Gömbös-kormány adta ki. Gömbös miniszterelnök adta ki a rendelkezé­seket ezeknek a törvényeknek előkészítésére, végrehajtására, ami különben dátum szerint is megállapítható. Nem kell tehát akár jóhisze­műen, akár nem jóhiszeműen megváltoztatni akarni olyan tényeket, amelyeknek ma még ülése 1938 május 23-éfn,, hétfőn. 97 élő emberek a tanúi, akik ezekben a tárgyalá­sokban részt vettek. Ugyanis én voltam az, aki Gömbös miniszterelnöknek egy emlékiratot ad­tam át, amelyben ezek a kérdések fel voltak sorolva és amelyben rámutattam arra, hogy a háború alatt létesített panaszbizottságok, ame­lyeket Gömbös miniszterelnök úr is jól ismert, mint katona, milyen funkciót végeztek és azt kértem, hogy miután, ma is olyan félig-med­dig háborús állapotban vagyunk, igyekezzék ilyen civil panaszbizottságot létesíteni, amit azután a miniszterelnök úr életre is keltett, j bár nem egészen úgy, amint kértük, mert tel­| jesen felesleges a semleges tényezők beikta­tása ebbe a bizottságba, a hármas tagozódás teljesen elegendő lett volna egy semleges el­nök, továbbá a munkás és munkaadó érdek­képviseletek: jelöltje. Harmadik, érdektelen személyek úgy sem tudnak ezeken a problémá­kon segíteni, a legtöbb esetben a kérdést kö­zelről nem is ismerik. Ennek következménye az, hogy ez a bizott­ság nem helyesen szerveztetett meg, nem ké­pes a feladatának megfelelni, a munkabéreket olyan alacsonyan állapítja meg, hogy az élet­j ben sokszor magasabbak a bérek, mint amilye­| neket a bérmegállapító bizottság életre hív, úgyhogy félő, — és ez nem egy esetben törté­nik — hogy a munkásoknak védekezniök kell az ellen, hogy a munkaadók ne használják ki a hivatalos döntést a bérek leszállítására. Itt hivatkozom a textiliparra, ahol a munkások­nak azért kellett.sztrájkba lépniök, mert a bé­reket túl alacsonyan állapították meg és sztrájk útján magasabb munkabérben tudtak megegyezni, mint ahogyan a munkabért meg­állapító bizottság megállapította. Ezek a körülmények kell, hogy figyelembe vétessenek, különösem aizért is, mert özeiknek a rendeleteknek végrehajtásia ellen is igen sok kifogás van- A legtöbb esetben a bizottság egy határozatot hoz, tamely megjelenik a hivatalos lapban, amelynek gyakorlati végrehajtásait azonban senki sem sürgeti; ha a munkásérde­keltség nem volna, namely követeli enmek vég­rehajtását, ha a 'munkás szakszervezetek nem jelentenétnek fel egyes munkaadókat azért, miért egészaen nyíltan szembeheilyiezikedniek a rendelettel, akkor ezen a téren iáiig történne valami. Az a (kísérlet, amelyet sürgetésünkre most a kormány végre életbeléptetett, hogy el­I lenőrző bizottságokat létesített, amelyeknek ! hatáskörük vagy egyéb hivatali ténykedésük I alig lehetséges, ezt a kérdést nem fogja előbbre j vinni. Az egyik ilyen hatósági közeg jeleintke­j zeitt az egyik .munkásérdekeltségnél és nyaltán I megmondotta, hogy neki sem hivatala, sem I semmijei nincsen, azt sem. tudja, mi a hatás­| köre, hogy mit fog ő tulajdonképpen csinálni, I a kérdéseket közelről egyáltalában nem vagy j alig ismleiri. Ezekből a (kérdésekből tehát raem lehet a munkás és munkaadó érdekeltségeket kikapcsolni. Ha, pedig a miniszter űr azt hiszi, hogy ebben politika van, hát újból hangsúlyoíznom kell, hogy ez nem politika. Annyi bizonyos, • hogy szociálpolitika, de ezekben- a kérdésekben igazságot és békét csiak akkor lehet teremteni, ha megfelelő ellenőrző szervet létesítenek, a megfelelő ellenőrző szerv pedig nem más, meant maguk az érdekeltek, a munkaadók és a imun­• kasok- Tessék oda egy hatósági kiküldöttet ki-

Next

/
Thumbnails
Contents