Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-300

Az országgyűlés képviselőházának í munkásság öregségi biztosításáról szóló javaslatot és a következő időben is éppen a szociá lis irányú javaslatok sorozatát akarjuk a Ház elé hozni, (Helyeslés a baloldalon.) úgyhogy a magam részéről ezt a beállítást, hogy ez a kormány bármilyen "vonatkozásban feudális állásponton volna, tisztelettel, de a legnagyobb határozottsággal visszautasítom. (Rakovszky Tibor: Tettekkel meg lehet cáfolni!) T. Ház! Még egy megállapítása volt az igen t. képviselő úrnak, az, hogy itt az országban a napszámbérek tekintetében uralkodó állapot a nagybirtok bűne. Én az ilyen kijelentéseket, amelyek általánosságban hangoznak el, rendszerint perhorreszkálni szoktam. Megmaradok ezúttal is ezen az állásponton, de kijelentem, hogy rendkívül hálás vagyok minden konkrét eset idehozataláért. T. képviselő úr, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ha ilyen konkrét esetet a rendelkezésemre fog bocsátani, — egyet, azt hiszem, méltóztatott is említeni — 24 órán belül meg fogom tenni az intézkedéseket a konkrét eset kivizsgálására és azt a hatalmat, amely a kezemben rendelkezésemre áll, teljes mértékben ki fogom használni, hogy a szociális békét és egyensúlyt azon az illető vidéken biztosítsam. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. — Taufí'er Gábor: Tessék a főispánokat utasítani, hogy tegyenek jelentést havonta!) T. Ház! Az interpelláló képviselő úr bizonyos adatokat hozott fel arra vonatkozólag, hogy a napszámbérek hogyan alakultak ebben az országban 1933 óta. Ügy látom, a képviselő úrnak erről hiteles adatok álltak rendelkezésére, csak a beállítás tekintetében legyen szabad a t. Ház figyelmét a következőkre felhívnom. Határozottan megállapítható, hogy a munkabérek és a napszámbérek alakulásában országszerte javulás állt be (Csoór Lajos: De nem elég!) és pedig éppen a mi mezőgazdasági árvédelmi politikánkkal kapcsolatban, mert hiszen mihelyt módja volt a gazdának, hogy terményeit jobban értékesítse, ennek feltétlenül voJjfc szociális visisaaihiatásia. Olyan gazdaságban, ahol ez nem következett be, — magam is ismerek ilyen gazdaságokat — máris megtettem az intézkedéseket és a Ház nyilvánossága előtt fordulok a magyar gazdasági közvéleményhez és a magyar birtokos társadalomhoz, hogy mindenki értse meg, nem §lég a magasabb értékesítési lehetőséget a kormánynak gondoskodásából vagy a világpiaci áralakulásból kifolyólag csak elfogadni, hanem ennek szociális következményeivel is számolni kell. (Ügy van! Ügy van! —• Taps a jobb- és baloldalon és a középen.) Abból a plusz értékesítési árból a mai viszonyok között különösen méltányos rész illeti meg azt a mezőgazdasági munkást, azt a napszámost, (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés.) aki a termelés egyik legjelentékenyebb tényezője ebben az országban. (Élénk helyeslés. — Rakovszky Tibor: Intézményesen kell biztosítani, nem pedig könyörgŐlevelek formájában!) Az elmúlt hetekben a felsőházban tartott beszédemben rámutattam arra, hogy az ilyen, a helyzetet meg nem értő birtokos nem csupán saját érdeke ellen vét, ami nem lenne olyan nagy kár, hanem az ország érdekét, a nemzeti érdekeket is veszélyezteti, (Ügy van! Ügy van! — Mózes Sándor: Veszélyezteti a termelés eredményét is!) ha a mai viszonyok között szociális feladatainak nem tesz eleget. (Ügy van! Ügy van!) örömmel állapítom meg, hogy a magyar birtokos elem legnagyobb része megfelel szociáKEPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVIÍI. »0. ülése 1938 április 27-én, szerdán. 65 lis hivatásának. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Példákat is tudnék erre elősorolni a nagybirtokosok közül, de különösen örömmel hivatkozom egyes egyházi birtokokra, amelyek szociális kötelességeiknek igazán komolyan és mély szociális érzékkel feleltek meg. (Csoór Lajos: Es Radvánszky képviselőtársunk a kétezer holdjával? — Dinnyés Lajos: Ki ott a főispán? A mezőgazdasági napszámbérek alakulására vonatkozólag, hogy a helyzetet jobban érzékeltessem, legyen szabad felhoznom azt, hogy ha az 1933. évbeli országos napszámbér-adatokat 100-zal tesszük egyenlővé és úgy vizsgáljuk az emelkedést, a következő adatokat tudom a t, Ház elé tárni. Ha a férfi niapiszámibér 1933-ban — mondjuk — 100 volt, 1934-ben ez lecsökkent 97* l-re 1935-ben azonban már 97*2, 1936-ban 99*3 a megfelelő szám, tehát itt három esztendő alatt 0"7-re közelítette meg a 100-at. (Matolcsy Mátyás: Ez alatt óriási áremelkedés volt! — Esztergályos János: í'z mennyivel emelkedett közszükségleti cikkek ára?) 1937-ben ez az adat felemelkedett 126-ra. A javulás tehet 26 pont volt és nekem minden reményem megvan arra, (Tauf

fer Gábor: Az árak is emelkedtek!) hogy ha ezt a mezőgazdasági árszínvonalat tartani tudjuk, amire feltétlenül el vagyunk határozva, akkor a napszámbérek alakulásában további javulásnak kell jönnie. (Csoór Lajos: Nagyon lassan megy ez a javulás! — Esztergályos János: À drágaság már régesrégen elhagyta ezt!) Ma az a helyzet, hogy Magyarországon a községeknek több mint felében minimális munkabérek állapíttattak meg. Helyes az az adat, hogy 84 járásban, 9 megyei és 2 törvényhatósági városban van megállapítva a legkisebb napszámbér. Ez a községekre vonatkoztatva annyit jelent, hogy a több mint 3000 községnek körülbelül felében érvényesül a minimális napszámbérmegállapítás. Az idevonatkozó vizsgálatok azt mutatják, hogy a minimális napszámbérmegállapításnak igenis volt hatása általában a napszámbérek alakulására. De itt tovább kívánnék menni, még pedig abban a tekintetben, (Halljuk! Halljuk!) hogy felhívást fogok intézni ez irányban az illetékes közigazgatási hatóságokhoz, továbbá azzal a gondolattal is foglalkozom, hogy vezessük be nemcsak a napszámbér, hanem általában a mezőgazdasági munkabérminimum megállapításának kiterjesztését. Miután — mint bölcsen méltóztatnak tudni — a munkabéreknek különböző kategóriái ismeretesek ebben az országban, azzal a tervvel foglalkozom, hogy úgy a részes, mint az egyéb béreket mind be kell vinnünk ebbe a hivatalos minimális ármeírállam'tásba (Élénk helyeslés. — Tauffer Gábor: Minél gyorsabban!) és a legszélesebb vonalon hatóságilag kell kézbe vennünk a munkabérek alakulásának kérdését. (Élénk helyeslés és taps. — Soltész János: Csak be is tartsák!) Biztosítom a t. Házat, hogy a földmívelésügyi minisztériumban az idevonatkozólag beérkező aktákat a leggyorsabban intézzük el. Az elmúlt hónapokban a lebonyolításban zavarok voltak, — nekem tudomásom van ezekről a zavarokról — meg fogom magyarázni ezeknek a zavaroknak az okait. Ezek onnan állottak elő, hogy a mezőgazdasági érdekképviseleti szervek, a kamarák megbízása a folyó év elején lejárt és így ennek követ11