Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-300

58 Az országgyűlés képviselőházának keresethez, áruláshoz hozzájutni és sokszor mégis a legnagyobb csalódásban van része. Igen kívánatos lenne tehát, ha az ilyen vá­sárokat az illetékes fórumok megbízottai meg­figyelés alá vennék és az is, hogy a háromezer lakosnál kisebb községekben a kisiparosságnak a vásáron való árusítását megszüntessék. A vásárokkal kapcsolatban vannak még­olyan dolgok, amelyeket az iparügyi miniszté­riumnak szintén rendeznie kellene. Például elő­fordul, hogy lopások történnek a vásárban és az illető, aki a lopott holmit elvitte, kézrekerül, a hatósági közegek által törvényszerűen a já­rásbírósághoz idéztetik be, sokszor 40—50 kilo­méter távolságra, az árut is elviszik és sok eset­ben hónapok telnek el, amíg a károsult az áru­ját visszakapja, holott abban az esetben, ha köztudomású és az áru tulajdonosa igazolja, hogy az árut tőle vitték el, helyes volna, hogy azt már a vásárban visszakaphassa. A harmadik dolog, amit szóvá akarok tenni, a következő. Vidéken a kisiparosságnál a nyoie órai munkaidő egyáltalában be nem vált rend­szer, mert vidéken leginkább időszaki munkák vannak, úgyhogy ezek sok esetben egész esz­tendőben nem tesznek ki 3—4 hónapot. Azokat a kisiparosokat tehát, akik nem raktárra dol­goztatnak, teljesen mentesíteni kellene a nyolc óra munkaidőtől, mert különösen a kovács­munkáknál és úgyszintén a kollár kerék­gyártószakmálknál kizárt dolog az, hogy a nyolcórai 'munkaidőt be lehessen tartani, ami­kor az egyes időszakokban egészen maisképpen jelentkezik a munka mennyisége. Az iparügyi minisztériumnak tehát ebben a tekintetben oly­képpen kell intézkednie, hogy a vidéki Iközsé­gcskre vonatkozólag a nyolcórai munkaidő tel­jesen megszüntessék azoknál, akik raktárra nem dolgoztatnak. Úgyszintén kívánatos ara iparügyekkel kap­csolatban a lábbelikészítőknél a gumicsizma és gumicipő árusításának a kisiparossághoz való juttatása. Erre az iparügyi miniszter úr, ha itt volna, talán azt felelné, hogy ez kereske­delmi kérdés. Igen, de ezekkel a .gumicsizmák­kal és cipőkkel teljesen tönkreteszik a lábbeli­készítőket, úgyhogy az utóbbi esztendőben alig volt nekik munkaalkalmuk, mert vannak olyan községek és városok, ahol nagy számban adják el ezeket. Jászberényben például több mint 4000 gumilábbelit adtak el és kisebb községek­ben: is, mint például Jászladányban, több mint 1500 gumilábbelit adott el a kereskedelem, már pedig ezekkel a lábbelikkel teljesen elve sízik a lábbelikészitők munkáját. Nincs kifogásunk az ellen, hogy gumilábbelit árusítsanak, mert az emberek nagyon természetesen olcsóbban jut­hatnak hozzá ehhez, uiint a bőrből készült láb­belihez, — hiszen bár még olcsóbban kaphatnák meg azok, akik ezt vásárolják — de azt kíván­juk és a kisiparosság is azt kívánja, hogy eze­ket ne a kereskedelem árusítsa, hanem csak a kisiparosságon, a lábbelikészítőkön keresztül lehessen ezeket megvenni- Ha már a kisiparo­soktól elveszik ezzel a bőrből készített lábbelik csináltatásámak egy részét, legalább az árusí­tás őket illesse meg. T. Ház! Az iparügynél felmerül még a tn­nonctartás szociális kérdésének rendezése is. Az utóbbi évtizedben a kisiparosság létszámát leg­inkább az emelte, hogy amikor az a tanuló se­géd lett, igyekezett rövid pár év után mester lenni és mindjárt az volt az első célja, hogy tanulót vegyen fel mint ingven munkást, egy év múlva azután egy másik ilyen ingyen­300. ülése 1938 április 27-én, szerdán. munkást vett fel. Az volna tehát helyes a ta­nonckérdésnél^ hogy tanulót csak az vehessen fel, aki legalább két segéddel dolgozott, meri a mostani korlátlan tanoncfelvétellel a kisipa­rosság létszáma annyira túlszaporodott, olyan túltermelés van kisiparosokból, hogy ez az oka annak, hogy a kisiparosság sok esetben a leg­nehezebb helyzetbe jutott. Úgyszintén be kellene vezetni a kisiparosok­nál is a kénys'zeregyasség lehetőségét. Például legtöbb kisiparos vagyona nem ér annyit, mint amennyi Oti.-hátraléika és köztartozása van, még ha az összes- ingóságát és esetleg ingat­lanvagyonát is el kellene adnia az illetőnek az Oti.-hátralék köztartozások miatt. Ezért az iparügyi minisztériumnak intézkednie kel­lene annak lehetőségéről, hogy a kisiparosnak módja legyen, ha vagyoni helyzete és megélhe­tése veszélyeztetve van, kényszeregyes séget kötni akár a köztartozásra, akár az Oti.-hátra­lékokra vonatkozólag. Helyes volna az 50 szá­zalékos kiegyezés. Ebben az ügyben adtam be interpellációt az iparügyi miniszter úrhoz, de mert az ipar­ügyi .miniszter úr nincs jelen, erre az interpel­lációra természetesen nem kaphatok szóbeli vá­laszt. Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az iparügyi miniszter úrnak. Következik Festetics Sándor gróf képvi­selő úr interpellációja a belügyminiszter úr­hoz. Kérem az interpelláció szövegének felol­vasását. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Mojzes János: Mi van a mangárokkal? — Ru­pert Rezső: Mangárok és hangárok!) Gaal Olivér jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy milyen eszközökkel terjeszti ki ha­talmát a szociáldemokrácia a fővárosi községi éleknis zerüzemben ? Mit fog tenni a miniszter úr ennek meg­akadályozására 1 ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Festetics Sándor: T. Ház! Bizonyára ismeretes az igen t. képviselő urak előtt, hogy — ha jól tudom — 26 évvel ezelőtt a székesfővá­ros megalapította a maga élelniiszerárusító üzemét. Ez az üzem a VIII. ügyosztály alá tar­tozik, központja a Soroksári-úton van és 52 fiókja van a főváros területén. Ennek a köz­ségi élelmiszerárusító üzemnek az a célja, hogy a főváros lakosságát jó és olcsó élelemmé] lássa el és működésével árszabályozólag ihas­son, vagyis megakadályozza az áruzsorát má­sok részéről, különben pedig hentesárukat, ^tej­termékeket, tisztított baromfit és kenyeret áru­sít. Természetes, hogy befelé egyúttal feladat­körébe tartozik az; is, hogy megfelelő és szo­ciális 'megélhetést biztosítson saját tisztviselői­nek és egyéb alkalmazottainak. _ Huszonhat évvel ezelőtt így indult a maga útjára ez az üzem. Sokáig nem is volt semmi baj, r előbb-utóbb azonban ott is felütötte fejét a pártpolitika, mégpedig a szociáldemokrata párt részéről, (Zaj a szélsőbaloldalon.) mert a szociáldemokrata húsiparos szakszervezeteik el­nöke, bizonyos Reisz Móric nevezetű törvény­hatósági bizottsági tag egy idő óta mindent elkövet, hogy a -maga embereit ebbe az üzembe beprotezsálja. Ezek az urak azután nekiállnak a munkának és ez a munka abból áll, hogy kö­vetkezetesen üldözik 'mindazokat', akik nem szociáldemokraták, minden kis botlást fel-

Next

/
Thumbnails
Contents