Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-300
58 Az országgyűlés képviselőházának keresethez, áruláshoz hozzájutni és sokszor mégis a legnagyobb csalódásban van része. Igen kívánatos lenne tehát, ha az ilyen vásárokat az illetékes fórumok megbízottai megfigyelés alá vennék és az is, hogy a háromezer lakosnál kisebb községekben a kisiparosságnak a vásáron való árusítását megszüntessék. A vásárokkal kapcsolatban vannak mégolyan dolgok, amelyeket az iparügyi minisztériumnak szintén rendeznie kellene. Például előfordul, hogy lopások történnek a vásárban és az illető, aki a lopott holmit elvitte, kézrekerül, a hatósági közegek által törvényszerűen a járásbírósághoz idéztetik be, sokszor 40—50 kilométer távolságra, az árut is elviszik és sok esetben hónapok telnek el, amíg a károsult az áruját visszakapja, holott abban az esetben, ha köztudomású és az áru tulajdonosa igazolja, hogy az árut tőle vitték el, helyes volna, hogy azt már a vásárban visszakaphassa. A harmadik dolog, amit szóvá akarok tenni, a következő. Vidéken a kisiparosságnál a nyoie órai munkaidő egyáltalában be nem vált rendszer, mert vidéken leginkább időszaki munkák vannak, úgyhogy ezek sok esetben egész esztendőben nem tesznek ki 3—4 hónapot. Azokat a kisiparosokat tehát, akik nem raktárra dolgoztatnak, teljesen mentesíteni kellene a nyolc óra munkaidőtől, mert különösen a kovácsmunkáknál és úgyszintén a kollár kerékgyártószakmálknál kizárt dolog az, hogy a nyolcórai 'munkaidőt be lehessen tartani, amikor az egyes időszakokban egészen maisképpen jelentkezik a munka mennyisége. Az iparügyi minisztériumnak tehát ebben a tekintetben olyképpen kell intézkednie, hogy a vidéki Iközségcskre vonatkozólag a nyolcórai munkaidő teljesen megszüntessék azoknál, akik raktárra nem dolgoztatnak. Úgyszintén kívánatos ara iparügyekkel kapcsolatban a lábbelikészítőknél a gumicsizma és gumicipő árusításának a kisiparossághoz való juttatása. Erre az iparügyi miniszter úr, ha itt volna, talán azt felelné, hogy ez kereskedelmi kérdés. Igen, de ezekkel a .gumicsizmákkal és cipőkkel teljesen tönkreteszik a lábbelikészítőket, úgyhogy az utóbbi esztendőben alig volt nekik munkaalkalmuk, mert vannak olyan községek és városok, ahol nagy számban adják el ezeket. Jászberényben például több mint 4000 gumilábbelit adtak el és kisebb községekben: is, mint például Jászladányban, több mint 1500 gumilábbelit adott el a kereskedelem, már pedig ezekkel a lábbelikkel teljesen elve sízik a lábbelikészitők munkáját. Nincs kifogásunk az ellen, hogy gumilábbelit árusítsanak, mert az emberek nagyon természetesen olcsóbban juthatnak hozzá ehhez, uiint a bőrből készült lábbelihez, — hiszen bár még olcsóbban kaphatnák meg azok, akik ezt vásárolják — de azt kívánjuk és a kisiparosság is azt kívánja, hogy ezeket ne a kereskedelem árusítsa, hanem csak a kisiparosságon, a lábbelikészítőkön keresztül lehessen ezeket megvenni- Ha már a kisiparosoktól elveszik ezzel a bőrből készített lábbelik csináltatásámak egy részét, legalább az árusítás őket illesse meg. T. Ház! Az iparügynél felmerül még a tnnonctartás szociális kérdésének rendezése is. Az utóbbi évtizedben a kisiparosság létszámát leginkább az emelte, hogy amikor az a tanuló segéd lett, igyekezett rövid pár év után mester lenni és mindjárt az volt az első célja, hogy tanulót vegyen fel mint ingven munkást, egy év múlva azután egy másik ilyen ingyen300. ülése 1938 április 27-én, szerdán. munkást vett fel. Az volna tehát helyes a tanonckérdésnél^ hogy tanulót csak az vehessen fel, aki legalább két segéddel dolgozott, meri a mostani korlátlan tanoncfelvétellel a kisiparosság létszáma annyira túlszaporodott, olyan túltermelés van kisiparosokból, hogy ez az oka annak, hogy a kisiparosság sok esetben a legnehezebb helyzetbe jutott. Úgyszintén be kellene vezetni a kisiparosoknál is a kénys'zeregyasség lehetőségét. Például legtöbb kisiparos vagyona nem ér annyit, mint amennyi Oti.-hátraléika és köztartozása van, még ha az összes- ingóságát és esetleg ingatlanvagyonát is el kellene adnia az illetőnek az Oti.-hátralék köztartozások miatt. Ezért az iparügyi minisztériumnak intézkednie kellene annak lehetőségéről, hogy a kisiparosnak módja legyen, ha vagyoni helyzete és megélhetése veszélyeztetve van, kényszeregyes séget kötni akár a köztartozásra, akár az Oti.-hátralékokra vonatkozólag. Helyes volna az 50 százalékos kiegyezés. Ebben az ügyben adtam be interpellációt az iparügyi miniszter úrhoz, de mert az iparügyi .miniszter úr nincs jelen, erre az interpellációra természetesen nem kaphatok szóbeli választ. Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az iparügyi miniszter úrnak. Következik Festetics Sándor gróf képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Mojzes János: Mi van a mangárokkal? — Rupert Rezső: Mangárok és hangárok!) Gaal Olivér jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy milyen eszközökkel terjeszti ki hatalmát a szociáldemokrácia a fővárosi községi éleknis zerüzemben ? Mit fog tenni a miniszter úr ennek megakadályozására 1 ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Festetics Sándor: T. Ház! Bizonyára ismeretes az igen t. képviselő urak előtt, hogy — ha jól tudom — 26 évvel ezelőtt a székesfőváros megalapította a maga élelniiszerárusító üzemét. Ez az üzem a VIII. ügyosztály alá tartozik, központja a Soroksári-úton van és 52 fiókja van a főváros területén. Ennek a községi élelmiszerárusító üzemnek az a célja, hogy a főváros lakosságát jó és olcsó élelemmé] lássa el és működésével árszabályozólag ihasson, vagyis megakadályozza az áruzsorát mások részéről, különben pedig hentesárukat, ^tejtermékeket, tisztított baromfit és kenyeret árusít. Természetes, hogy befelé egyúttal feladatkörébe tartozik az; is, hogy megfelelő és szociális 'megélhetést biztosítson saját tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak. _ Huszonhat évvel ezelőtt így indult a maga útjára ez az üzem. Sokáig nem is volt semmi baj, r előbb-utóbb azonban ott is felütötte fejét a pártpolitika, mégpedig a szociáldemokrata párt részéről, (Zaj a szélsőbaloldalon.) mert a szociáldemokrata húsiparos szakszervezeteik elnöke, bizonyos Reisz Móric nevezetű törvényhatósági bizottsági tag egy idő óta mindent elkövet, hogy a -maga embereit ebbe az üzembe beprotezsálja. Ezek az urak azután nekiállnak a munkának és ez a munka abból áll, hogy következetesen üldözik 'mindazokat', akik nem szociáldemokraták, minden kis botlást fel-
