Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-313

1 602 Az országgyűlés képviselőházának 311 tes keresztülvitele a közélet mindazon problé­máin, melyeket az új eszmékkel való birkó­zásunk felvet. A magyar, t. Ház, mindig ér­zékenyen őrködik becsületén és tisztességén, mindig gentleman volt, és ha közéletünknek a népi^ egység és szolidaritás irányában való átépítése megtörténnék, változatlanul ugyan­ennek az emelkedett szellemnek kell ural­kodnia. (Helyeslés a jobboldalon. — Eckhardt Tibor: Ügy van!) E nélkül az emelkedett szel­lem nélkül, a tisztesség követelményeinek ma­radéktalan érvényesítése nélkül nincs ma­gyar élet. (Taps a jobboldalon és a középen.) És itt kapcsolódik be harmadik feladatunk, mert az emelkedett lelkiségnek első követel­ménye a nyíltság, a becsületes, egyenes beszéd, a nyílt sisakkal kiállás, (Gyömörey Sándor: Ez a fontos!) mert nem magyar szokás a föld alatti bujkálás; ÍÜgy van! Ügy van! Taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) és azok az üregek, amelyeket egyes lelkiismeret­len vagy félrevezetett kezek a magyar termő­föld talaja alá ásnak, hova-tovább a magyar közélet épületének Összedüléséhez fognak ve­zetni. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Három feladat áll tehát előttünk, hogy rö­viden ismételjem: az egyéni szabadságnak a közösség igényeivel való összieegyeziteitése, a közösség igényeinek erősebb kidomborításá­val és azután a tisztességnek és nyíltságnak, mint irányelveknek keresztülvitele a m agyai közélet különböző területein. (Helyeslés.) Mielőtt programmunk^ konkrét részének ismertetésére áttérnék, még néhány általános elvet szeretnék leszögezni, amelyek a pro­gramra kidolgozásánál szerepet játszottak és irányító gondolatként tűnnek fel. Első helyem említem, amire már utaltam, a családi gondo­lat fokozottabb kidomborítását, tehát a család védelmét és megerősítését. (Taps a jobbolda­lon ) Minden félreértés elkerülése végett hatá­rozottan kijelenthetem, íiogy a magántulajdon alapján állunk, ennek a következményeit le­vonjuk és azt a tőkét, mely^ a közösséggel szemben a rárótt kötelezettséget teljesíti vé­delemben részesítjük. (Taps a jobboldalon és a középeit.) A harmadik szempont az, hogy a jövede­lem- és vagyoneloszlás olyan kialakítását akarjuk megvalósítani, amely a szociális gon dolat és a népi egység gondolatának jegyéiben áll. Bármily fontos is azonban a nemzeti va­gyonban való osztozás kérdése, maradandó eredményeket csak úgy lehet elérni, ha az, amin osztozunk, nem lesz kevesebb, hanem több. A termelés növelése szempontjának tehát a szociális szempontok mellett nem szabad el­sikkadnia. Végül, hogy még egyszer nyomatékosan leszegezzem, az a társadalmi rend, amely előt­tünk eszményként lebeg, a nemzet minden tagjának segítséget nyújt, de csak akkor,, ha kötelességét teljesíti és ez a kötelességteljesí­tés vonatkozik nagyra, kicsinyre egyaránt. (Élénk taps a jobboldalon és a középen.) Az a leg'elemiibb kötelesség, amely a nemzet minden egyes egyedére egyaránt hárul, a rendnek es a fegyelemnek a megtartása és azoknak, aki­ket a sors a nemzet élére állított, első és leg­főbb kötelességük, hogy ennek az állampol­gári kötelezettségnek mindenkivel szemben minden eszközzel érvényt szerezzenek. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon és a közéven. ) , ; • ., irAmikor konkrét programmom ismerteté­sébe fogok, legelsősorban a külpolitikáról kí­. ülése 1938 •május 14-én, szombaton. vánok röviden megemlékezni. (Csoór Lajos: Minél bővebben!) Társadalmi fejlődésünk és állami életünk számos megnyilvánulása egy átmeneti korszak bélyegét viseli magán és ez külpolitikai vonatkozásban is elmondható. Ilyen nehéz és sok tekintetben zavaros körül­mények közt minden lelkiismeretes kormány természetszerű törekvése a ibéke fenntartása. Bármennyire is meg lehet jázonban állapítani e f törekvés alaptendenciájának azonosságát, mégis meg kell állapítanunk, hogy a béke lé­nyegére vonatkozólag a nemzetek még messze­menő eltéréseket mutatnak. Az egyik oldalon ott állanak a status quo merev fenntartásá­nak hívei, mások viszont az igazi és igazságom béke létrehozásának szükségességét hangoztat­ják. E két felfogás összeegyeztetése a bonyo­lult problémák végtelen sorát veti fel, ami nagy mértékben hozzájárul a helyzet nehézsé­geinek fokozásához. Haladás e nehéz és bonyo­lult viszonyokban csak úgy képzelhető el, ha minden kormány igyekezik nyíltan tisztázni álláspontját nemcsak a saját közvéleménye, hanem az egész vülag előtt is, hogy minden kétértelműséget kizárjon azoknak a politikai elveknek a tekintetében, amelyekre külpoliti­kájában támaszkodni kíván. Kívánatos ez már csak azért is, mert sokszor tudatosan terjesz­, tett hírek és álhírek útvesztőjében a közvéle­mény csak nehezen tud eligazodni és a valódi helyzet felismerése helyett teljesen helytelen, felfogások és elképzelések számára is könnyen megnyerhető. Mindenekelőtt le kívánom szögezni, hogy a közelmúltban lezajlott nagyfontosságú ese­mények ellenére a magyar külpolitika vonal­vezetésében nincs változás, mert a történelmi erők és a földrajzi adottságok, amelyek a kül­politikai vonalvezetés megállapításánál irány­adók voltak, állandóan és változatlanul fenn­állanak. A magyar kormány által követelt po­litika tehát változatlanul úgy jellemezhető, mint aktív békepolitika, amelynek célja, hogy bevált barátaihoz való jó viszonyának ápolása és megszilárdítása mellett enyhülést keressen olyan viszonylatokban is, amelyek barátinak eddig nem voltak mondhatók. Olaszország ;volt ?az első nagyhatalom, amely a trianoni gyász éveiben legelőször is­merte fel a magyarság belső nagy értékeit és a nemzet történelmi küldetését. (Eekhardí Ti­bor: Éljen Mussolini! — Élénk r taps.) Ez a ki­törölhetetlen emlékű baráti kéznyújtás meg­termetté a maga gyümölcseit. Szilárd formát nyert ez a barátság az 1927. évi magyar-olasz barátsági szerződésben, s azóta is tovább fej­lődik, erősödik egyéb megállapodásaink révén. A római hármas-jegyzőkönyvek kerete az egyik szerződő fél kiesése folytán megválto­zott ugyan, de a Magyarország és Olaszország közötti viszonylatban változatlanul fennáll és működik. A legutóbbi időben újból szomszédunkká vált nagynémet birodalomhoz számtalan szál fűz minket politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és baloldalon és a középen.) Mint erkölcsi tényező, él a vállvetve megvívott di­csőséges harcok emléke, de él és elevenen hat annak az érdekközösségnek a felismerése is, amely közöttünk kétségtelenül fennáll. (Ügy van! Xlgy van! jobbfelől.) E tényezők maguk­banvéve is biztosítékai annak, hogy barátsá­gunk a megváltozott körülmények között is tovább élni és fejlődni fog. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon és a közémn.)

Next

/
Thumbnails
Contents