Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-300

Az országgyűlés képviselőházának 300. ülése 1938 április 27-én, szerdán. 45 komponense a rémhírterjesztés, amely bizonyos körök félelméből, idegességéiből és hisztériá­jából keletkezik. Sorrendben harmadik, de nem utolsó soriban, ihanem első sorban jön te­kintetbe, hogy a kormányzalt az egyik oldal iránt határozatlan, a másik oldallal szemben pe­dig állandóan ujabb molesztálások, ujabb szeka­túrák szinte tervszerű, kitalálásával foglalkozik, úgyszólván a szadizmus! határáig. (Ellenmondá­sok a jobboldalon. — Rajniss Ferenc: Majd, lafflûii­kor gyüjtőtábor lesz, akkor beszéljen erről a kérdésről! — Gr. Apponyi György: Annak maga lesz a parancsnoka? — Zaj a jobb- és a balolda­lon. — Vázsonyi János: Sohasem tudhatja az, aki gyujtőtáborról beszél, hogy ki kerül oda! — Horváth Zoltán: Itt, ahol nyugalom van, rend van, hogyan lehet gyujtőtáborról beszélni?) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. (Prop­per Sándor: Az ilyen ígéretekkel azután népsze­rűsítik a törekvéseiket! Csak hangoztassák! — Malasits Géza: Gyüjtőtábor? Öt évvel ezelőtt még a hüvelykujjnál fogva való felakasztásrói beszéltek az urak! Már megszelídültek egy ki­csit!) Vázsonyi János: Szabad nekem is szólnom? (Dcvitltséo •) Elnök: Méltóztassék beszédét folytatni. (Zaj. — Rajniss Ferenc közbeszól.) Csendet kérek! Vázsonyi János: Engedje meg a képviselő úr, hogy én is (beszéljek. Majd az ön beszéde alatt fogom pótolni, amiket most nem tudok el­mondani, közbeszólásaim segítségével. (Horváth Zoltán: Ez a jogegyenlőség: ami neked szabad, az nekem is szabad! — Rajniss Ferenc: Ez igaz, ebben benne vagyok!) A parlamentarizmus nem teszi lehetővé szá­momra, hogy a miniszterelnök úrnak és az igaz­ságügyminiszter úrnak tegnapi beszédeivel most foglalkozzam, mivel azok egy másik törvényja­vaslat kapcsán hangzottak el. A miniszterelnök úr az utóbbi időben több nyilatkozatot tett. Ezek közül én csak egyetlen egy nyilatkozatával kí­vánok foglalkozni, mert ez van összefüggésben mindazzal, amit az előbbiekben elmondani bátor voltam. A miniszterelnök úr ugyanis azt mon­dotta egyik nyilatkozatában, hogy nem adhat mindenkinek állandóan és külön-külön brómot. Méltóztassék megengedni annak megállapítását, hogy én nem is kérem a miniszterelnök úrtól azt, hogy ő bárkinek és bármikor brómot adjon. En csak azt kénem, ne adjanak folytono­san, állandóan izgatószereket. Ilyen izgatószer­nek tartom az exisztienciák ezreinek bizonyta­lanságait. (Horváth Zoltán: Az állami szub­venció az izgatószer!) Ilyen izgatószernek ttátr­torai »azt ia törvényjavaslatot is, amelyet a tár­sadalmi és: gazdasági élet egyensúlyának hatá­lyosabb 'biztosításáról szóló törvényjiavaslatnak neveztek el, és amelyet én a magam részéről a polgári jogegyenlőség megszüntetéséről szóló javaslatnak nevezek. Ez a törvényjavaslat né­zetem szerint a íbotbüntetés tejtestvére és egy bizonyos ssisztéma továbbfolytatása, más in­tézkedésekkel kapcsolatosan, amielyek a múlt­ban nemi teljesen nyíltan, de intézményesen már megtörténték. Ide tartozik az a vexaitura is, 'amely az utóbbi időhen — és ez a gazdasági nyugtalanság egyik oka '' — az úgynevezett állampolgársági, illetőségi és lakiba zon y lati ügyeikiben és az útleveleik ügyében is imutatko­zik meg mint rendszer. Egy szisztematikus rendszert látunk, amely az állampolgárokat első- és másodosztályú állampolgárok kate­góriájába sorozza. Nem. kívánok már külön szólani a honosítási, visszahonosítási és név­magyarosítása kérdésiekről, amelyeik közül az elsőiben évek óta, ia másodikban hónapok óta a teljes negáoió álláspontjavai találkozik a másodosztályú állampolgár, de szólani kívánok a lakibizonylatok kiadásának rendszeréről. (Propper Sándor: Ügy kell tenni, mint Szá­lasa, neun kell kérni, hanem, fel kell venni a magyar neveket! Leegyszerűsítette az egészet! — Zaj.) Lakbiizonylatoikat az emberek órák hosszat tartó soribanállási útján tudnak csak kapni, mint ahogyan az a világháború idején a községi élelmiszerüzem előtt a tejjeggyel vagy kenyérjeggyel való sorbanáillással történt. (Fábián Béla: Akkor a tejelt és a kenyeret a vé­gén megkapták, de most a lakbizonyliatot nem kapják meg!) Nagyon kérem a miniszter urakat ós a képviselőház tagjait, méltóztassanak be­nézni egy délelőtt a központi városházának a Káro'ly-körúti oldalán levő közjogi ügyosztálya folyosójára, vagy nézzenek (be a délelőtti órák­ban a belügyminisztériumnak arra a folyosó­jára, ahol az állampolgársági ügyek elintézé­sét végző ügyosztályok székelnek: meg mél­tóztatnak állapítani, hogy a kiitűnő, derék tisztviselők túlfeszített munkával sem képesek elvégezni azt a rettenetes torlódást, amely ott van. Meg méltóztatnak oitt állapíltlani azt is, hogy ember emlher hátán mozog azért, mert mindennap újaibh rendelkezések jönnek ki és így a ibizonytalianság tökéletessé vált. (Fábián Béla: Az eanlberek a helyett, hogy dolgozná­nak, lakbizony lát után kénytelenek szalad­gálni! — Reményi-Schneller Lajos pénzügy­miniszter: Azért, mert feleslegesen vannak megijedve! Feleslegesen vészinek ki minden bizonyítványt! — Fábián Béla: Megbolondítják az egész országot! — Gr. Apponyi György: Miért nem engedik a zsidót külföldre utazni? — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Síbölni azért nem ikeli! — Fábián Béla: A sl­bereket tessék a legszigorúbban meglbüritletni, de ne tessék másokat molesztálni! — Reményi­Schneller Lajos pénzügyminiszter: Tessék nyugodt lenni, de ne méltóztassék védeni a sí­hereiket! — Fábián Béla: En még sohasem véd­tem a síbereket! — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: De védték a túlsó oldalról! — Fábián Béla: En cmég sohasem védtem! Ki védte? Tessék megmondani ! Erről az oldalról senki seni védett síbert! — Propper Sándor: Nyilas ügyvédek védték őket!,— Zaj. — Elnök csenget.) Mi is követeljük a síbolás megakadá­lyozását. (Fábián Béla: Tessék; megmondani, ki védte erről az oldalról!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, ma­radjon csendben. Vázsonyi János: Én nagyon helyeslem a sibolás megakadályozását, a valuta, deviza., az arany- és kötvénysibolás szigorú megbünteté­sét. Nem ma mondom ezt, mondtam évek óta állandóan attól kezdve, hogy az első ilyen ren­delkezés, mint rendelet és törvény megjelent. Én ügyvédi minőségemben sem védtem soha­sem ilyen bűncselekményekkel vádoltakat, sőt törvényjavaslatot nyújtottam be indítvány formájában a képviselőházban, hogy mondas­sák ki az összeférhetlenség arra a képviselőre, aki akár ügyvédi minőségében véd ilyen bűn­cselekménnyel vádoltat, akár mint képviselő eljár ilyen ügyben (Helyeslés), azonban még nem adatott meg a mód és a lehetőség arra, hogy ez napirendre tűzetvén, megindokolhat­tam volna indítványomat. (Propper Sándor: Rendszerint nyilas ügyvédek védik őket! —

Next

/
Thumbnails
Contents