Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-310

500 Az országgyűlés képviselőházának adottak 'alapján úgy érzem, hogy a (kiépváisielő úr által Javiaisolt korlátozásiból a kisifpazposiságnak inkább kára, tmint haszna volna. Ami azt a javaslatot illeti, hogy a vásárok fokozottabb ellenőrzése céljából polgáriruhás detektívek ügyeljenek fel, ez a kérelem csak a községek vásáraira vonatkozhatik. A városok tekintetében a kérdés tárgytalan, mert a törvényhatósági és megyei városokban a m. kir. rendőrség végzi a vásárokon is a rendőri teendőket, a rendőrség pedig a belügyminiszter úrtól nyert értesítésem iszerint, a vásári ellenőr; zésnél is igénybe veszi a kötelékébe tartozó detektívtestület közreműködését. Ami a községeket illeti, ezidőszerint igen nagy nehézségbe ütköznék a csendőrség vásári ellenőrzését polgáriruhás detektívek közreműködésével kiegészíteni. Az országban lévő hét csendőrkerület székhelyén ugyan újabb időben a csendőrség mellé polgáriruhás detektívekből álló nyomozó alakulatokat is szerveztek, azonban ezeket az aránylag csekély létszám folytán ezidőszerint csak nagyobb bűncselekmények nyomozásánál lehet igénybevenni. Remélem azonban, hogy különösen a népesebb és a közbiztonság szempontjából ^jelentősebb vásárokon a közeljövőben mód lesz arra, hogy ezeknek a nyomozó alakulatoknak tevékenységét fokozatosan a vásárokra is kiterjesszük. Egyébként az országos vásárokon fellépő vásári ^csalók, szélhámosok és tolvajok fokozottabb ellenőrzésére és az ellenük könyörtelen szigorral való eljárásra a belügyminiszter úr a rendőrhatóságokat hivatali elődeimnek megkereséseire ismételten (190.461/1913., 206.207/1924., 161.565/1926 és 198.639/ 1931. B. M. szám alatt) utasította. Ami azt a kérelmet illeti, hogy a bűnjelként lefoglalt lopott tárgyak még az illető vásáron visszaadassanak kisiparos tulajdonosaiknak, erre vonatkozólag az 1896 : XXXIII. tc.-be foglalt bűnvádi perrendtartás 169. és 187. §-aira, valamint a bűnvádi perrendtartás alapján a nyomozást illetően kiadott egyéb jogszabályokra utalok, amelyek a lopott tárgyaknak bűnjelként való lefoglalását és kezelését szabályozzák. Ezek szerint nincsen akadálya annak, hogy abban az esetben, ha a tulajdonjog nem vitás és azt maga a tettes is elismeri, a nyomozó hatóság rövid úton, esetleg már a helyszínen is visszaadja az igazolt tulajdonosnak a lopott tárgyat. Az interpelláló képviselő úr harmadik kérdése a kontárkérdiés rendezésével foglalkozik és ennek kapcsán olyan rendelkezés kiadását kéri, hogy gumilábbelit csak a lábbelikészítő csizmadiák és cipeszmesterek árusíthassanak. A ikontárkérdésnek két oldala van: az egyik az, ihogy ne űzhessen ipart az, akinek nincsen iparjogosítványa, a másik pedig az, hogy ne folytathasson képesítéshez kötött ipar körébe vágó munkát az, akinek — ha van is ipar jogosítványa — a képesítése nincsen meg. Ami az első kérdést: a jogosulatlan iparűzés elleni küzdelmet illeti, erre vonatkozólag a fennálló szabályok —< ha azokat a kellő szigorral érvényesítjük, már pedig úgy érvényesítjük — az adott viszonyok között elérhető legteljesebb védelmet adják. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a kontárkérdés elsősorban gazdasági kérdés. A jogosulatlan iparűzést, bármilyen szigorú büntető szabályokat is készítsünk ellene, ezekkel telje« sen megszüntetni nem lehet, hanem csak úgy, ha annak az egyénnek, akit a viszonyok sokszor szinte kényszerítenek a jogosulatlan iparűzésre, módot adunk arra, hogy kenyerét tiszai Ő. ülése 1933 május 11-én, szerdán. tességes eszközökkel keresse meg. A munkaalkalmak növekedésével a jogosulatlan iparűzők száma is csökkenni fog. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy képesítéshez kötött ipar körébe vágó munkát ne végezhessen az, akinek képesítése nincsen, ebben a kérdésben már az 1936 : VII. törvénycikkben megalkotott új szabályok (főleg a közkereseti és a betéti társaságok iparűzésének, a kereskedő megrendelés átvételi jogának és a munkaegyesítés jogának megszorítása) megfelelő rendelkezést tartalmaznak. Ezek a rendelkezések hatásukat azonban csak most fogják éreztetni, mert az egyes rendelkezésekre az említett törvény végrehajtási rendeletében megállapított átmeneti idő nem régen telt le. Azt elrendelni, hogy bizonyos cikkeket — így gumilábbelit — kereskedők nem, hanem csak képesített iparosok árulhassanak, nem lehet, mert ez a fennálló jogrendszerünkkel ellenkezik és egyenesen kereskedelemellenes volna. A t. képviselő úr negyedik kérdése, hajlandó vagyok-e a közszállításoknál megváltoztatni a szerinte fennálló azt az arányt, hogy a gyáripar kapja a szállítások 60 százalékát, míg a kisiparosság csak a 40 százalékát és biztosítani azt, hogy a gyáripar csak 20 százalékban légyen érdekelve a közszállításoknál a kisiparosság 80 százalékos érdekeltségével szemben. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban mindenekelőtt előrebocsátom, hogy a közszállításokat nem lehet globálisan felosztani a gyáripar és a kisipar között, mert hiszen a közszállítások egy része természeténél fogva tartozik a gyáripar körébe* ezeknél a közszállításoknál tehát nem lehet a kisipar részére előnyt biztosítani. Ami a kisipar körébe tartozó közszállításokat illeti, ebben a tekintetben a közszállításokról és a hazai beszerzés kötelezettségéről szóló 50.000— 1934. K. M. számú rendelet (Közszállítási Szabályzat) 51. §-ának (1) bekezdése messzemenő kedvezményeket biztosít a kisiparosságnak. Az ebben a rendeletben megállapított arányt jogszabállyal ezidőszerint nem áll módomban megváltoztatni, a gyakorlatban azonban mindig súlyt helyezek arra, hogy a kisiparosok a kisipar körébe tartozó k.özszállításokból minél nagyobb arányban részesüljenek. Ebben a körben ezidőszerint a kisiparosság a közszállításokban a következőképpen részesedik: a honvédségi lábbelíszállításokban 50 százalék erejéig, a rendőrség, a posta, a vasút lábbeliszállításaiban 50 százalék erejéig, a gyermekmenhejyi szállításokban (36.000 pár cipő) 90 százalék erejéig, a csendőrség lábbeliszállításaiban (méret szerinti cipők) 100 százalék erejéig, a Beszkárt. és a fővárosi alkalmazottak részére szükséges lábbeliszállításokban 100 százalék erejéig, a honvédség egyenruhamunkáinál 50 százalék erejéig, a Máv., a posta és a rendőrség egyenruhamunkáinál 75 százalék erejéig, a csendőrségi, pénzügyőri és a fővárosi alkalmazottak egyenruhamunkáinál 100 százalék erejéig, a szíjgyártóiparban 50 százalék erejéig, az egyenruhasapkaszállításokban 100 százalék erejéig. Ebből a felsorolásból is kitűnik, hogy a kisiparosság sok esetben nemcsak 80, hanem 90, sőt 100 százalék erejéig is részesedik egyes közszállítási kategóriákban. Ha egyes helyeken az 50 százalékos részesedést ' nem lehet tovább növelni, ennek rendesen más