Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-309

Az országgyűlés képviselőházának S mint a kereskedelmi és ipari üzemeknél és vállalatoknál, nem különben valamennyi kamara, illetve érdekképviselet tágjai sorában is csak ilyen számban lehet őket felvenni. E célból adja vissza a képviselőház az együttes bizottságnak, (Fábián Béla: Az utóbbi mindenesetre helyes, hogy adja vissza!) a törvényjavaslatot ily értelemben leendő átszőveg*v.és végett.« Amennyiben határozati javaslatomat, amely tulajdonképpen^ a helyes arányszámot van hivatva érvényesíteni, nem méltóztatnának elfogadni, úgy én ezt a törvényjavaslatot, noha dntencóit helyeslem, mai formájában a magam részéről nem tudom elfogadni. (Helyeslés a középen és a balközépen.) Elnök: Milotay István képviselő urat illeti a szóMilotay István: T. Képviselőház! Azt hiszem, az előttünk folyó vita egyik legérdekesebb jellemvonása, hogy kezdettől fogva — amint mondani szokták — vörös fonálként húzódik végig rajta körülmény, az a tünet, hogy a felvetett kérdés körül, amelyet a törvényjavaslat rendezni és szabályozni akar, a legélesebb, a legvégletesebb ellentétek ütköznek össze egymással. Természetes, hogy az egyik oldal, a baloldali liberális oldal, az az oldal, amelyen tekintélyes számmal van képviselve a hazai zsidóság, ezt a javaslatot egészen szélsőséges és igen radikális intézkedésnek tartja. Olyan szélsőséges és radikális intézkedésnek, amely igen mélyen és brutálisan nyúl bele az ország társadalmi struktúrájába, brutális kézzel érint kényes gazdasági kérdéseket, gazdasági viszonylatokat, továbbá ugyanilyen módon nyúl hozzá és zavarja meg az úgynevezett felekezeti békét, végül érinti a vallási érzékenységet is. A másik oldalról viszont, amint azt Csilléry András előttem szólott igen t. képviselőtársam beszéde és állásfoglalása is mutatj íi, tlZ ellenkező felfogást vetik ellene oly értelemben, hogy ez a javaslat igen-igen mérsékelt irányelveket képvisel, igen mérsékelt és szerény irányelveket akar a valóságba átültetni és hogy ezeken messze túlmenően, sokkal mélyebben kellene belenyúlni abba az egész kérdéskomplexumba, amelyet a. zsidókérdés jelent, hogy egészséges és az egész országra nézve csakugyan megnyugtató megoldáshoz tudjunk eljutni. Azt hiszem, a felfogásoknak ez az ellentétessége azt mutatja a legélénkebben, hogy csakugyan mennyire átszövi egész magyar politikai, társadalmi, kulturális, erkölcsi életünket különböző vonatkozásaival a zsidókérdés, a zsidóság jelenléte a gazdasági életpályákon, a gazdasági munkaterületeken való elhelyezkedése és túlhatalma ezeken a területeken. Ugyanilyen uralma van a zsidóságnak a szellemi életben, a sajtóban, a színházkultúra terén, az irodalomban, a filmkultúrában és ezeken a vonatkozásokon s ezeken a szálakon keresztül túl nagy a hatalma és befolyása tulajdonképpen az egész ország politikai sorsára, a kormányzás irányítására és az egyes politikai pártok magatartására is. A vita során voltak olyan felszólalások, amelyek szerint a zsidókérdést csak organikusan, egy nagy egyetemes nemzeti reform keretei közé beállítva lehetne megoldani. Hivatkoztak arra, hogy ezek között a reformok között első hely illetné meg azoknak az aránytalanságoknak megszüntetését és kiegyenlítését, amelyek a földvagyon körében mutatkoznak és amelyek ugyanolyan végleteket tüntetnek fel az ingatlanvagyon megoszlásában, mint amilyen végleteket képvisel a zsidókézen KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. 9. ülése 19$8 május 10-én, kedden. 4lf koncentrált nagy kapitalizmus a keresztény, magyar, szegény társadalmi rétegek elesettségével, nincsetlenségével, gazdasági és politikai jogtalanságával szemben. Ez mind csak azt mutatja, hogy a magyarság, a magyar nemzeti társadalom nagy belső kérdéseivel szemben, továbbá azokkal a nagy külső veszélyekkel és eshetőségekkel szemben, amelyek itt függnek a fejünk felett, amelyeknek jelen valóságát mindenki érzi, amelyek előre vetik árnyékukat és amelyek előbb-utóbb, akár akarjuk, akár nem, akaratunktól függetlenül megoldást fognak keresni esetleg nyers, váratlan, brutális erőkitörések kíséretében, esetleg egy Közép-Európára, vagy csak a harcos felekre lokalizálható háborús konfliktus formájában, mondom, ezzel a nagy veszéllyel és ennek a veszélynek a nagy árnyékával szemben csakugyan mélyre kell nyúlnunk, hogy megkereshessük és megtalálhassuk annak a nemzeti megújhodásnak a feltételeit, hogy meg tudjuk teremteni azt a szükséges szociális egyensúlyt és ezzel együtt azt a szükséges lelkiegyensúlyt, amelyek nélkül a magyar nemzeti társadalom nem nézhet nyugodt lélekkel a szemébe ezeknek a várandós nagy politikai eseményeknek és kouflagrációknak. A vita a szorosan vett zsidókérdés anyagát, matériáját annyira kimerítette, hogy ahhoz újat adni, abba új motívumokat vegyíteni igazán nehéz lenne. Ennek a nagy kérdéskomplexumnak négy fővonatkozása van, amelyeket a vita szónokai többé-kevésbbé részletesen tárgyaltak. Az első és legfontosabb vonatkozás, az egész vitakomplexum tulajdonképpeni alapkérdése az úgynevezett asszimilációs kérdés. Az a kérdés, hogy a zsidóság mint olyan, mint faj, mint külön nép, mint külön népi, nemizeti egyéniség, asszimilálható-e és levetkezheti-e azokat a különleges faji tulajdonságokat, amelyeket egy évezredes történeti léte folyamán sajátjaivá tett és amelyek őt annyira megkülönböztetik más népi egyéniségektől? Ebbe kapcsolódik az a nagy kérdés, hogy a magyarság képes-e saját eszközeivel rákényszeríteni a zsidóságra ezt az asszimilációt és végrehajtani ezt a nagy lelki és erkölcsi áthasonulást? Ennek a nagy kérdéskomplexumnak van egy második vonatkozása, amely felöleli a zsidók gazdasági, pénzügyi, szellemi elhatalmasodását a magyar közéletben. A harmadik kérdéskomplexum, amelyet különösen baloldalról erősen feszegettek és érintettek, az úgynevezett alkotmányjogi vonatkozásokat öleli fel. Azt tudniillik, hogy ez a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat nem helyezkedik-e ellentétbe a magyar alkotmányos életnek ezeréves alaptételeivel, alaptörvényeivel, alapszellemével, nem sérti-e meg azokat, nem statuál-e azokkal szemben ellentétes szellemű intézkedéseket? A negyedik komplexum a békeszerződésekre való hivatkozással idéztetett fel itt a képviselőház és a nyilvánosság színe előtt. Voltak szónokok, közöttük elsősorban Bethlen István, akik ebben a javaslatban a békeszerződések által statuált s a nemzeti kisebbségek érdekében megállapított jogegyenlőségi elv megsértését látják és ennek az elszakított területeken élő magyarságot fenyegető veszélyes következményeire utalnak. Amint látjuk, óriási kérdéshalmazat ez. Ezek közül magának az asszimilációnak a kérdése egy világszerte folyó óriási vitát idéz fel, 60