Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-309

402 Az országgyűlés képviselőházának zsidóság gondoskodnék arról, hogy helyreálljon az 1867-es statusquo a zsidóság számarányát s a gazdasági és a kulturális életben élfoglalt pozíciójában megnyilvánuló arányát illetőleg is. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl.) Az ország törvényhozó testületeihez a magyarországi zsidóiságnak valami felekezeti csúcsszervezete egy memorandumot juttatott el, amelyet — úgy tudom — Bródy Ernő képviselőtársam tett magáévá és nyújtott be. Ezzel igen röviden csak azért vagyok bátor foglalkozni, mert úgy látom, hogy ez fejezi ki^ a zsidóság felfogását és mert egy képviselőtársunk révén jutott el a törvényhozáshoz. Ez a memorandum többek között azt mondja (olvassa): »Felszólalunk e törvényjavaslat ellen magyar hazánk érdekében, mert szeretjük anynyira hazánkat, hogy vagyonunkat, legszentebb javainkat feláldoznánk, érdekeinket háttérbe szorítanánk, sérelmeinket elhallgatnánk.« Hát valóban itt az alkalom. Ennél a javaslatnál a sajtóban való persziflálás, az ország helyzetének előnytelen színben való feltüntetése, egy, mérhetetlen igazságtalanságnak az országra való zúdításának lefestése helyett — amint ők kifejezik magukat — tessék hallgatni és vagyonadóban leadni — ahogy megint kifejezik magukat — legszentebb javaikat, vagyonukat: ez sokkal meggyőzőbb érv volna, mint a bojkott és a szabotázs. T. Képviselőház! Azt állítják, hogy ez a javaslat az állampolgárok egy részére, a zsidóságra csak kötelességeket ró és őket a jogokiból kirekeszti. Ez sem igaz, t. Ház, mert ezután sem lehet rosszabb dolguk a javaslatban érintett zsidóknak, mint annak a nem 14.000—16.000, hanem pár százezer, ha ennél is nem több magyarnak, akinek vitán felülállóan lényegesen több joga van ebben az országban a jólétre, mint a zsidóknak. Kifogásolják továbbá, hogy a javaslat a szelekció alapjául a felekezeti hozzátartozást teszi meg. Ennek a kifogásnak jogosságát, sajnos, bizonyos pontig kénytelen vagyok elismerni és magam is azon az állásponton vagyok, hogy helyesebb lett volna ezt a kérdést nem komplikálni azzal, hogy ki, mikor változtatta meg oppurtunitásból vallását, hanem kizárólag faji alapon kellett volna megoldani a kérdést. Tudom, hogy a zsidóság jelenleg Magyarországon már csak oppurtunitásból is tagadja, hogy faj volna, önkénytelenül felvetődik azonban az a gondolat, hogy különös felekezet az, amelynek tagjairól egy szempillantással megállapítható az is, hogy melyik fajhoz tartoznak. (Derültség jobbfelől.) Az előbb hivatkozott és a magyarországi zsidóság által benyújtott memorandum tiltakozik a javaslat ellen s a következőket mondja (olvassa): »Lehet-e azt mondani, amire a javaslat indokolása utal, hogy mi nem vagyunk autochton lakosok ebben az országban?« Valóban nem mondhatnám, hogy amikor az igazFágügyminiszter úr a javaslat indokolását így szövegezte meg, ezzel túl merész állításra ragadtatta volna el magát, sőt nagyon enyhén fejezte ki magát. Azt kérdik továbbá, hogy (olvassa): »Szabad-e a mi felekezetünkkel szemben állítani, amelynek tagjai résztvettek Árpád honfoglalásában, tevékenyen közreműködtek a tatárdulta ország helyreállításában és a török hódoltság alóli felszabadítás nagy munkájában ...« (Fábián Béla: ,Ezt mind a Telekiféle iratból idézték!) Ez lehet egy pesti ka309. ülése 1938 május 10-én, kedden. báréba való vicc, de nem lehet komoly argu mentum. (Fábián Béla: Akkor kár volt Neuilly-ben előterjeszteni a békeszerződéseknél!) Természetes, hogy a képviselő úrnak tetszik ez az argumentáció, de azért mi nem tehetjük magunkévá. (Fábián Béla: Nem én ta'áltam ezt ki, hanem Teleki Pál!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Gr. Károlyi Viktor: T. Ház! Folyton azt halljuk, hogy miért csak ezt az egy fajt sújtja a javaslat, miért csak ezzel az egy fajjal szemben rendelkezik ez a törvényjavaslat, miért nem hozunk hasonló törvényes intézkedéseket más kisebbségekkel, más fajokkal szemben; természetesen elsősorban a magyarországi svábokra, sőt továbbmenve a német nevűekre j is céloznak ezzel. Azzal a felfogással, hogy ezt I az utóbbi kategóriát ilyen elbírálás alá vonják, azt hiszem, valóban felesleges bővebben foglalkozni, annyira nélkülözi ez a komolyságot. Nem mehetek el azonban szó nélkül egy, a javaslat vitája során elhangzott közbeszólás mellett. Egyik képviselőtársunk, egy 'nagy névnek, sajnos, annál kisebb szellemi képességnek birtokosa, Széchenyi György gróf képviselőtársunk (Derültség jobbfelől.) megkockáztatta azt a kijelentést, hogy fogunk még a svábok fejére ütni. Annak a pártnak részéről, amelyhez tartozni szerencsém van s erről az oldalról ezt az eléggé el nem ítélhető szerencsétlen közbeszólást a leghatározottabban viszsza kívánom utasítani. (Helyeslés jobbfelől és a középen. — Haám Artúr: Maga az ember is olyan, mint a közbeszólás!) Ha a zsidóság lelkében csak megközelítőleg is úgy asszimilálódott volna a magyarsághoz, mint ezek, akkor állítom, nem volna szükség arra, hogy ma ezzel a törvényjavaslattal foglalkozzunk. Azt kérdik továbbá, hogy az iparban és a kereskedelemben való aránytalan térfoglalásuk által vájjon másoktól vették-e el a kenyeret. Azt hiszem, erre csak egy válasz lehet, mégpedig a leghatározottabb igen. Készséggel elismerem, hogy az ipar és a kereskedelem va lamikor szabadpályák voltak, de a helyzet az, hogy ezek már régóta nem szabadpályák, ezeken a pályákon régen a zsidó faj védelem uralkodott és uralkodik ma is, egy kegyetlen zsidó fajvédelem s egy numerus clausus a magyarsággal szemben, amelyhez hozzájárult még az, ami köztudomású, hogy a keresztény fiatalságnál tőkehiány mutatkozott. Ha egy fiatal zsidó a kereskedői pályára lépett, annak rendelkezésére állott a hitel, (Fábián Béla: Honnan veszi ezt a képviselő úr!), valamint az egymást mindig készséggel kisegítő fajtestvérek támogatása, ezzel szemben a kereskedelmi pályára lépő és önállóan vállalkozni akaró fiatal magyar embernek édesapja az ő becsületes nevén és magyarságán kívül más támogatást nem tudott nyújtani. | Hogy miért igazságtalan a zsidóságra a 20% -os arányszám, azt igazán nem tudom megérteni. (Egy hang jobbfelől: Túl sok!) amikor nyilvánvalóan ennek egynegyede volna igazságos. (Egy hang jobbfelől: Egytized!) Azt is szörnyű igazságtalannak találják, hogy^ a javaslat értelmében keresztül viendő személyi változások kizárólag a zsidókra VO

L nátkoznak. Azt hiszem, erre egy angol közmondással felelhetek, hogy »charity begins at borne«, a jótékonyság otthon kezdődik és őszintén meg kell mondanom, hogy amíg az én