Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

Àz országgyűlés képviselőházának következménye, hogy nem tud kifejlődni itt az országon belül egy komoly, igazán jobb­oldali, vagyis mély szociális tartalmú politi­kai átalakulás folyamata. (Horváth Zoltán: Mit szól élihez a 170 tagú egységespárt? — Felíááliások jobbfelől: Szólásszabadság van!) Éppen ezért az a felfogásom, hogy itt a javu­lást nem egy ilyen javaslat, hanem csak egy nagyon erős, komoly átalakulás megindítása hozhatja meg. (Zaj.) T. Ház! Azért hangsúlyozom ezt, mert az a meggyőződésem, hogyha ezt a folyamatot nem indítják el központilag, akkor ez elindul külön, elindul esetleg irányítás nélkül, el­indul úgy, hogy a nemzet organizmusának eresztékeit is meglazítja. Tessék erre figyelni és tessék ezt komolyan venni. (Fábián Béla: Így van!) Nagyon komoly emberek, miniszteri tisztviselő urak, magasállású urak világosan látják azt, hogyan lazul és bomlik szét egész állami organizmusunk. (Fábián Béla: Mit szólnak ehhez?) Éppen ezért a legerősebb, ko­moly, teljes rendszerváltozás kell, amelynek egyedüli alapja egy mély szociális programm és r a zsidókérdés megoldása mellé (Fábián Béla: Miniszteri tisztviselők mondják ezt?) rendkívül komoly földreform megvalósítása. (Rajniss Ferenc: Rendszerváltozás és föld­reform. — Hertelendy Miklós: Plusz zsidó­kérdés! — Fábián Béla: Ezt kívánják a mi­niszteri tisztviselők? Ejnye! Ejnye!) Ne tes­sék azt hinni, hogy a zsidókérdés ilyen tüneti kezelésével a probléma megoldódik, mert ez — ahogyan az előbb kifejtettem — Budapest és a városok problémája, ezeken a helyeken is a polgári és az intellektuel társadalom kérdése, tehát a többit, a munkásság és a magyar pa­rasztság kérdését ez alig érinti. Éppen ezért e mellett és nem tudom, hogy nem ezt meg­előzően-e, de legalább is ezzel párhuzamosan egy nagyon komoly és^ mély agrárreformnak kell jönnie. (Csoór Lajos: Már kellett volna!) T. Ház! Teljesen kimaradt a javaslat tár­gyalásából az a szempont, hogy ez a törvény­javaslat, elismerem, nagyon helyesen foglal­kozik ugyan olyan ágak problémájával, mint amilyenek a sajtó, vagy a színművészet, ame­lyek rendkívül fontos kultúrairányító és be­folyásoló szervei ennek az országnak, azonban egy paragrafus sem foglalkozik a földkérdés rendezésével, pedig a zsidókérdés a földkér­déssel is kapcsolatos. (Pinezich István: Az is jön!) Ugyanis jelenleg a statisztikai adatok szerint félmillió hold van tulajdoni jogon zsidó kézen és egy másik millió hold van bér­leti formában a zsidók kezén, tehát másfél­millió hold magyar föld van a zsidóság és zsidó organizáció kezén, de ebben a javaslat­ban semmi, egy szó sincs erről a problémáról. Ha erre azzal válaszolnak, hogy a földkérdés­ről külön törvény vagy külön intézkedés jön, akkor azt mondom, hogy én azt örömmel fo­gom üdvözölni, ha megfelelő lesz, de kérdem, hogy mi az oka annak, hogy legalább egy elvi lerögzítés nem került bele ebbe a tör­vényjavaslatba, éppen a földkérdés megol­dása tekintetében? Mert, t. Ház, az a legtragikusabb, — nézzük a problémát a falu szemüvegén át — hogy amikor a sajtó és minden beszámoló a zsidó­kérdéssel foglalkozik s világosan látja a falu népe, ha nem is hangsúlyozzák, hogy ez a vá­rosi és intellektuális társadalom problémája, akkor a falu népe mégis csak azt érzi, hogy azt a bérletet, amelyre ennyi évtizeden át só­308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn, 399 várgott, ő nem kapta meg, de Deutsch úr meg­kapta. Erről senki sem szól, holott ezt kellett volna ugyanolyan komolyan és mélyen meg­oldani, mert ez a falunak, a magyar paraszt­ság milliós tömegeinek a problémája. T. Képviselőház! Annak, hogy én a javas­lattal szemben ilyen élesen állást foglalok, éppen ez az oka. Nem akarom egy periéig sem kétségbevonni és helyteleníteni a javaslatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek a sajtóra és a színművészetre vonatkoznak, de mivel a ja­vaslat ezt a rendkívül fontos kérdést még csak nem is érinti, éppen azért vagyok a legtelje­sebb mértékben bizalmatlan a kormány iránt, mert sajnos, úgy érzem, hogy a_ jelenlegi kor­mányzat nem független még a feudális beállí­tottságtól és félő, hogy minden más kérdést megoldanak, csak éppen a földkérdés megol­dása fog elmaradni, pedig enélkül, t. Ház, nincs magyar jövő! Tegnap egy gyűlés után egy egyszerű ma­gyar ember, egy nagyon józan magyar ember, egy község bírája jön oda hozzám s azt mondja: Kérem, milyen igaz az, hogy az egész fegyverkezés igazi alapját a földkérdés adja meg. En végignéztem valamelyik nap egy te­metést, — mondja ez az ember — egy fiatal esiölédeirnjbier halt meg; olyain (nyomorult, rongyos társaság kísérte. Ez az egyszerű ember, a faln bírája, világosan látta és kérdezte, hogy ebből lesz hadsereg, ebből lesz magyar katona, ennek a lelki készsége alkalmas a küzdelemre? T. Ház! Ne vegyük rossz néven és ne is vádoljuk őket hazafiatlansággal, mert nekik igenis, joguk van ahhoz, hogy amit meg­művelnek, 'ha lal valóíségiban is az övék lesz és hozzájuk tartozik, lazt mseg fogják védemiii. De mem. győzöm ellégigé hangsúlyozná, t. Ház, hogy a földkérdés megoldása nélkül én nem tudok hinni a törvény végrehajtásának eredményében és sikerében s újra vissza kell utasítanom' minden olyan akciót, amely a feu­dális világ részéről jön ós a zsidóság ellen indít támadást és állít be bennünket, de vissza kell utasítanom minden olyan akciót is, amely viszont a zsidóság részéről animáltatik, hogy a nagybirtok felé intézzünk támadást. Legyünk tisztában azzal, hogy csak a teljes rendszervál­tozás, a feudalizmus és a gazdasági liberaliz­mus felszámolása lehet az egyedüli út, hogy új élet induljon a magyar földön. (Rajniss Ferenc közbeszól.) Ennek a gondolatnak a je­gyében nem fogadom el a javaslatot. (Helyes­lés és taps a középen.) Elnök: T. Ház! Az ülést öt percre felfüg­gesztem. (Felkiáltások: Éljen az elnök!) (Szünet után.) Elnök: A t. Ház ülését újból megnyitom. A napirend tárgyalására megállapított idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 óra­kor tartsuk s annak napirendjére tűzzük ki: a ma tárgyalt törvényjavaslat vitájának folytatását. Kérdem, méltóztatnak napirendi javasla­tomhoz hozzájárulni? (Igen ) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadta.

Next

/
Thumbnails
Contents