Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

396 Az országgyűlés képviselőházának és amely azt mutatja, hogy másfélmillió magyar paraszt elvándorlása idején, háromnegyed század alatt közel egymilltiónyi^ zsidó vándorolt be ebbe az országba Romániából és Galiciából. (Rajniss Ferenc: Ez az igazság!) Ez a faji mérleg, a, másfélmillió magyar pusztulása és az egymillió zsidó megerősödése: az a súlyos probléma, amely most robbant ki, amely elől kiitérni többé nem lehet és amelyet meg kell oldani. (Csoór Lajos: Csakhogy ez a javaslat nem oldja meg!) Amikor ezt a súlyos vádat felemlítjük, nem vonhatjuk kétségbe, hogy ennek a, mérlegnek az eredményét a háború előtti politikai és társadalmi 'berendezkedés hozta, meg. Ebben a tekintetben társadalmi berendezkedésünk talán nagyobb súllyal szerepel, aminek bizonyságául kénytelen vagyok idézni Szekfü Gyula, a kjitűnő történetíró munkáját, amely pontosain, és objektíven megállapítja, hogy a zsidóság térhódítását éppen a imagyar 'arisztokrácia tette lehetővé és biztosította. Ezt az ő könyve a következőképen írja aneg (Olvassa)- »A nagy urak egész zsidó községeknek: adnak privilégium által védelmet. így az Esterházyak Kismartonban, a Bánffyak Pozsonyban, a Battihyányak Rdhonoon, a Zichyek Óbudán, a Szilágyiak Lovasiberényben, a kisebb birtokosok pedig csak egyeseknek, külön házi zsidaiknak.« Ez világosan mutatja azt, hogy a múlt században és az azlt megelőző korban a zsidóság gazdasági megerősödésének ez az alapja és ez a következménye annak, hogy a gazdasági liberalizmus felvirágzása és kiteljesedése idején, amikor feudális berendezkedésünket még nem számoltuk fel. erre a rothadt és korhadt alapra épült rá a zsidó liberalizmus. (Rajniss Ferenc: így született a zsidókrácia!) T. Ház! Ez az a szigorú tény, amely elől kitérni nem lehet. De amiikor a problémát így vázoljuk, meg kell azt is vizsgálnunk, hogy ez a kérdés és ennek megoldása milyen - társadalmi rétegéknek feladata és milyen érdeke

: ket sízolgál elsősorban. A zsidóság 5%-nyi számaránya egymagában nem jelent semmit, mert hiszen a sok száz milliós nagy Indiának alig 1%-nyi angol bevándorlóik az urai és orgajnizálói, ők viszik és szívják el gazdasági erejét és kapcsolják be a nagy angol birodalomba Indiát; tehát nem a számarány, hanem aiz a pozíció, amelyet az illető faj, vagy népréteg elfoglal, ez lehet a megítélés helyes szempontja. T. Ház! Magyarországon 444.000 zsidó ej. Legyünk itt azzal tisztában, nehogy megtévesszük magunkat, itt nem vallásfelekezetről, hanem fajról van szó. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem, itt idéznem kell a legkitűnőbb biológus tudósokat, akár Méhelyt, akár a most is élő Orsós professzort, akik visszavonhatatlanul bebizonyították, hogy fajok vannak, még ha kevertek is, de megállapították, hogy éppen a zsidó az a fajta, amely nem keveredhet, illetve asszimilációjuk lehetetlen, mert ahogy ők megállapítják, a keveredés által a másik fajtának a szennyezése következr hetik be, de a saját fajtájuknak törzse, sérthetetlenül, teljes faji erősségében és tisztaságában marad meg. Ennek előrebocsátása után tehát itt egyáltalán felekezeti kérdésről beszélni nem lehet és nem szabad és ezért ítélem el a legélesebben Rassay t. képviselőtársam beszédének azt a szakaszát, ahol a protestáns és a katolikus vallásfelekezetek közé akart éket verni olyan példák felemlítésével, amelyek világosan mutatják, hogy szembe 308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. akarta állítani a két nagy keresztény felekezetet azért, hogy mint harmadik nevethessen. (Rupert Rezső: Ez nem jóhiszemű beállítás. ~ Fábián Béla: Hát mit mondott? Azt mondta, hogy azelőtt a protestánsokat is üldözték és volt egy törvény, hogy a lutheránusokat meg kell égetni.) Amikor tehát tisztáztuk, hogy a zsidóság faj és itt faji kérdésről van szó, ennek a továbbiakban nagy fontossága van, éppen a megoldás irányában. Hangsúlyozom azonban, hogy az 5.1%-nyi arány semmit sem jelent azért, mert hiszen a nemzetgazdaság diszpozíciója szempontjából az ő szerepük és súlyuk nem 5.1%-nyi, hanem ennél jóval nagyobb, talán tízszer ekkora. Az ország nemzeti jövedelméből a zsidóság kezébe legkevesebb öu,, jut. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ez olyan szám, amelyet tizedszázaléknyi pontossággal meg lehet állapítani, de a nemzeti jövedelemszámítások becslésszerű vizsgálatainál ki lehet mutatni, hogy a nemzeti jövedelemnek 30%-a igenis a zsidó faj kezében van. Magától értetődik, hogy a nemzet vagyonának hasonló mértékben igen jelentős része szintén az ő kezükben van; hangsúlyozom, hogy nem harminc százaléknyi része, mert hiszen olyan üzleti és gazdasági tevékenységből is származik jövedelmük, amely nem effektív nemzeti vagyon, mint a kereskedelmi organizáció vagy tevékenység, éppen ezért a nemzeti vagyonnak »mindössze« 20—25%-a van ennek az 5.1%-nyi rétegnek a kezében. T. Ház! Ez még mind nem jelenti a zsidóság gazdasági pozícióját. Gondoljunk arra, hogy a kereskedelmi forgalomnak, amely a nemzet materiális jószágtermelésének közel három és félszerese, 10 milliárd pengő, amelynek legalább 80%-át a zsidók kereskedelmi organizációja bonyolítja le, tehát a gazdasági élei diszpozíciójában a nemzeti jövedelem és az egész gazdasági vérkeringés lebonyolításában legalábbis 50%-os részesedésük van. T. Ház! Ez az a súlyos tény és visszavonhatatlan valóság, amely előidézi (Rupert Rezső: Matolcsy mint pápa!) azt az óriási feszültséget, amely ma az országban és az egész politikai életben tapasztalható. (Rupert Rezső: Matolcsy csalhatatlan!) Nem vagyok csalhatatlan, (Rupert Rezső: Azt látom!) de állítom, hogy ezért álltak elo a jövedelemelosztás terén azok az óriási kirívó egyenlőtlenségek, hogy vannak 2—3 millió pengős jövedelmek és vannak barlanglakók fent Borsod megyében. (Rupert Rezső: A képviselő úr még elemi iskolába járt, amikor mi ezt már kifogásoltuk. — Gr. Festetics Domonkos: Akkor most miért nem követelik? — Fábián Béla: Vannak ma is kéthárommilliós jövedelmek!) Állítom, hogy a zsidóságnak ilyen erőteljes gazdasági térhódítása az, ami ebben az országban a feszültséget ilyen magasra növelte. De azt is meg kell vizsgálnunk, hogy tulajdonképpen melyik társadalmi réteg problémája ez. Azt mindnyájan tudjuk, hogy a zsidókérdés, a zsidóprobléma városi probléma; városi probléma azért, mert a 440.000, tehát közel félmilliónyi zsidóból magában a fővárosban 230.000 él, ahol tehát a lakosság 20%-a, vagyis minden ötödik ember zsidó, ugyanígy különösen a keleti részeken lévő városok, megyék és falvak lakossága is nagyrészben zsidó, ami azt mutatja, hogy a zsidóság bevonulásának vonala Galícia, Munkács, Debrecen, Budapest. Ez