Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

388 Az országgyűlés képviselőházánál kor a nyomornak, a nincstelenségnek, a kenyértelenségnek vált martalékává. Proletár or szag lettünk, proletár or szag voltunk és nem elég ezt a tényt megállapítani, hanem ebből azt a konzekvenciát is le kell vonni, — mint ahogyan ez a helyzet konzekvencialevonás nélkül is, mint adottság itt van — hogy az osztálytagozódás tényét semmiféle rabulisztikával neim lehet elvitatni, letagadni, vagy elkendőzni. A keresztény és a zsidó tőke, a keresztény és a zsidó «birtok egy táborban van, (Ügy van! a széUobaloldalon.) mert egy táborba hajtja őket az érdekazonosság. A keresztény és a zsidó munkavállalónak is egy táborban a helye. Nem mondom, hogy egy táborban vannak, mert, sajnos, a tőke sokkal élesebben látó és sokkal osztálytudatosabb a saját érdekei felismerésében, mint a munkavállalók rétege, de állítom és hangoztatom, hogy a sorsközösség alapján egy táborban van a helyük, ahogyan ezt a konzekvenciát a magyar dolgozó társadalom iszámottévő rétegei le is vonták. Levonta az aiz értelmiségi munkásság, amely szociáldemokrata meggyőződését követve, az ipari munkássággal vállvetve igyekszik alulról felfelé törni s a maga helyzetén a kollektív összefogás, a nagyobb darab kenyér, a fejlettebb «szociálpolitika kikényszerítésével segíteni és tárgyilagosan elkeli ismernem, hogy ha más világszemléleti és társadalomszemléleti alapon is, de hasonló úton jár az a keresztényszocialista munkás- és magántisizitviselőréteg is, amely hasonlóképpen a fizikai és a szellemi munka eltéphetetlen sorsközösségének alapján keresi a nagy magyar problémák megoldását. Vannak, akik ezt a sorsközösséget öntudatosan vállalják, vannak olyanok, akik öntudatlanul csak viselik, de a sorsközösség ténye alól senkinek sem lehet magát kivonnia^ez alól felimentvényt a társadalmi élet vas törvényszerűsége nem enged. Vita folyt itt az asszimilációról. Elmélet, szappanbuborék:, ami. itt elhangzott, mert a gazdasági és a társadalmi élet ezeket a mesterkélt konstrukciókat nem ismeri. Kétszer is elolvastam Makkai 'képviselőtársamnak azt a fejtegetését, amelyet ennek a részletkérdéanek szentelt. T. képviselőtársaim a következőket mondotta (olvassa): »A javaslat a jövő asszimilációt nem akarja előmozdítani, de a meglévő asszimilációt nem bántja. Ezért választotta az 1919-es választóvonalat, A kérdés az, hogyan viselkedik a zsidóság az asszimiláció óta? Az asszimilációt csak a zsidóságtól elszakadóban lévő rétegek sürgetik, éppen ezért a zsidóság kétharmadát az egyenjogúság meg vonása nem érinti.« Őszintén meg kell vallanom. az én véges közgazdasági és szociológiai tájékozottságom uieliiett nem tudóim megérteni ezt az egész^okfejtést, (Farkas István: Nyakatekert bölcsesség!) mert iha a velejét próbálom kivenni, akkor legfeljebb egy furcsa egyenletet állíthatok fel: asszimiláció ~ kitérés kellő időben. (Mozgás a baloldalon,) T. uraim,, ez nem lehet imég a legjobbO'ldaliíbb jobboldalinak siem a felfogása. Hát az együttesen végzett munka ebben az országban nem sorsközösség és «nem együvéterelése az embereknek? A közös sops, az egyformán érzett gazdasági létbizonyitalanság. az íegyfoírimán elszenvedett miutnkátiLanság és kenyértelenség, nem teremtenek-e olyan eltéphetetleni köteléket az itit élő társadalmi rétegek között, az itt élő szellemi és fizikai imnukásrétegek különböző felekezeti vagy fajtájú — bánom is én! — rétegei között, amelyek sokkal jelentősebbek és sokkal erősebbek, 308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. maint az úgynevezett mesterkélt asszimilációs elmélet az ő 1919 augusztus l-e előtti és utáni ^határvonalával? T. Ház! Faj vagy felekezet? Lényegileg fajnak, bizonyos opportunitás szempontjából felekezetnek 'tekintetik a;z a réteg, 'amely a 4. $ eliső Ibebezdése 'alapján el fogja veszíteni állását. Kérdezem, kinek érdeke az, hogy ebben a kis országban az atomizálódás folyamata tovább haladjon, milyen érdek szól amellett, hogy Magyaírországon és Európának ebben a részében a vér és a faj niitosza alapján tovább folyjék iaz a belső homogenitást szétromiboló mozgolódás, amely végső ^kihatásaiban a kultúra, bölcsőjét, az egész világrészt felborulással fenyegeti? Faji idegenkedés, kényelmetlen érzés, valami furcsa idegenség — mondják — a zsidó felekezetűe'kkel vagy zsidó fajtájúakkal szemben. Prólbáltani ezt a kérdést megvizsgálni és visiszatekinitettem «arra,, hogy idestova másfél évtizeden keresztül Európa különböző részein nemzetközi összejövetelek során ialkaknani volt más színű, és más fajtájú emberekkel, négerekkel, hindukkal, japánokkal, kínaiakkal összejönni. Azt tapasztaltaim, hogy^ az első pillanatban valóban iérezrai lehet a más színű, más fajtájú, idegennek érzett

r emberrel szemben ezt a 'bizonytalansági érzést, ezt a furcsa idegenkedést,, de abban a pillanatban, amikor az illetővel beszédbe elegyedünk és amikor az emberi szolidaritás vagy az osztályközösség hangját, a humánumainak minden fajta számára egyformán kötelező és egyformán érvényes húrjait megüti a más színű és más fajtájú ember, akkor máris elhalványul, sőt eltűnlik ez a faji idegenkedés. Ha én nem mondanám el ezt, el kellene, hogy mondják a katolicizmus képviselői, akik a különböző fajtákat egymáshoz ölelő és^összefogó, nemzetekfeletti szemlélet hirdetői. Hiszen tudomásom szerint egészen idegen fajú, idegen világban is tartottak már — így, ha jól tudom, Manillában is — eucharisztikus kongresszust. Kérdezem a faj elméletnek ebben a Házban lévő hirdetőitől, hogy a fehér fajhoz tartozó ebben az országban élő, magyarul beszélő és magyarul érző polgártársaikkal szemben önök ugyanazt az idegenkedést, ugyanazt a furcsa, visszahúzódó, idegenszerű érzést érzik, mint a négerekkel, sárgákkal, hindukkal, japánokkal vagy malájokkal szemben? En ezt nem tudom elhinni még akkor sem, ha e törvényjavaslat kapcsán opportunitásból, politikai célszerűségből vagy hangulatkeltésből egyesek esetleg ezt hirdetik is. Hallottuk emlegetni a külön lelkiséget, a külön faji géniuszt, a külön étrendet, a különleges erkölcsöt. Akik ezeket a fogalmakat — és nagyon sokszor csak ezeket — itt felvetették, sajnálták a fáradságot abban a tekintetben, hogy a kérdés lényegéig hatoljanak, hogy felvessék azt, vájjon egy nép tragikus szétszórtsága, védtelensége és kiszolgáltatottsága, a megtürtségnek és az alkalmazkodási kényszernek a ténye, az, hogy ki van és ki volt téve minden időben felszított tömegszenvedélyek ártatlan bűnbakjaként, mindezek a gazdasági és szociális tények milyen hatásokat és eredményeket produkáltak. Ehelyett a könnyebb és egyszerűbb végét nézték a dolognak, mondván, hogy itt valami különlegességgel, faji specialitással, ellenszenvet és idegenkedést kiváltó í'enoménnal állunk szemben. Igen t. Ház! Nem az én feladatom, hogy a