Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

Az országgyűlés képviselőházának tizedekikel ezelőtt volt így, hanem ma is ez a helyzet. Ez az átkozott 'kasztrendszer uralkodóik ebben az országbain. Ezért van az, hogy a keresztény ifjúság állások után vágyódik, ezért van az, hogy mámdegyük állami hivatalnok akar lenni, minden diplomás ember hónkba akar (menni, pennát akar forgatni; mert odakint a vidéken, a falvakban, amikor összejövetel van, amelyen résztvesznek a magyar urak, a kereskedők, az iparosok és a parasztok, négyfelé tagozódik a társaság éa hangok hangzanak el, — mint mondtam — hogy a népnek ez a munkás rétege, amelyről nagyon sokat beszélünk itt a magyar törvényhozás előtt, mint a nemzet gerincéről, nem ember. Ezek után lehet-e csodálkozni azon, hogy a múltban, most, de a jövőben is a keresztény diplomás érettségizett ifjúság kereskedelmi pályára nem vágyik és kereskedelmi állásra nem pályázik? Asst hiszem, ez érthető azok után, amiket itt űism értettem. Mélyen t. Ház! Ennek a rendszernek és ennek a gondolkozásnak meg kell változnia és ha csak ez megtörténik, akkor lesz az előttünk fekvő törvényjavaslat igazi és erős; akkor majd a keresztény magyar ifjúságot nem kell hajtani a kereskedelmi pályára, amikor egyenrangúnak érzi majd magát az ezerholdas birtokossal, a falusi plébánossal és a kis falusi, községi dijnokkal; akkor az érettségizett ember is nyugodtan elmehet majd kereskedőnek, mert nem lesz lealázó a kereskedői és az ipari foglalkozás s akkor anélkül, hogy továbbképző tanfolyamokat nyitnánk, éppen úgy, mint a múltban, elmennek majd inasnak és inasidejük kitöltése után jó kereskedő lesz belőlük. T. Ház! Ne méltóztassék tőlem rossz néven venni, ha egészen röviden magammal akarok majd egy^ kicsit foglalkozni. Tízéves koromtól harminchét éves karomig a magyar földet műveltem. Harminchétéves korom után sem hagytam ott teljesen a magyar földet, de megpróbáltam mással is foglalkozni. Nem is volt ez bűn senkinek a szemében egészen addig, amíg a magyar törvényhozás tagja nem lettem. Amikor összeült a reformparlament és én is bekerültem a képviselőházba, azon vitatkoztak többen fülem hallatára: mi az a Jenes? Paraszt az a Jenes, vagy ikereskedő? Az egyik verzió szerint paraszt voltam, a másik verzió szerint kereskedő. Mélyen t. Ház! Azt, hogy mással is foglalkoztam, mint a mezőgazdasággal, csak azóta tartom szégyennek s azóta szégyellem magam emiatt, amióta itt a magyar törvényhozás épületében a mi uraink szájából ezek a szavak elhangzottak, hogy ez a Jenes nem olyan ember, mint amilyennek kellene lennie, mert nemcsak paraszt, hanem kereskedő is. Méltóztatnak akkor csodálkozni azon, hogy az a keresztény ifjúság, amelyről annyit beszélünk s amely a múltban sem, de még ma sem tudott elhelyezkedni kereskedelmi téren és a gazdasági életben, még mindig húzódozik ettől a foglalkozástól, amely nagy uraink szemében mindig lealázó volt? Mélyen t. Ház! Ennek a törvényjavaslatnak nagy tisztelője és hódolója vagyok. (Meizler Károly: Ezt nem is kívánják!) Méltóztassék nekem megengedni, hogy rámutassak arra, mi okozta azt, hogy ebben az országiban évtizedek óta a zsidóság helyezkedett el a kereskedelmi és gazdasági életben. Itt megint kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy milyen KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIUL J8. ülése 1938 május 9-én, hétfőn, 385 volt a magyar középosztály s milyenek voltak dzsentri és arisztokrata uraink. Szemtanuja voltam tíz évvel ezelőtt egy esetnek, amikor elmentem egy gróf több ezer holdas birtokára. Ez a gróf felvett a Magyar Banktól kétmilliárd koronát, autóba ült s elment Monte-Carióba. Végtelenül derék, keresztény magyar gazdatisztje volt neki és amikor elment Montecarlóba, az ő házi zsidaját rendelte a birtokra, de pénzt egy fillért nem hagyott a birtokon otthon. En március végén voltam Csabacsüdön, ezen a grófi birtokon és akkor panaszkodott nekem az intéző, hogy nem tudott vetni egy szem árpát, egy szem veteményt, az egész birtokot kénytelen kukoricával bevetni, mert a gróf a kétmilliárd koronát elvitte Montecarloba és a házi zsidaját bízta meg a birtok kezelésével. Nem akarok itt több eseteket felemlíteni, de kérdem: ha a magyar zsidóság ebben az országban gazdasági téren elhelyezkedett, ha a bankok ebben az országban zsidó kezekbe kerülnek, ha a magyar föld nagy része zsidókézre került, akkor ezek a zsidók, akik bejöttek ebbe az országba, akik közül — amint hallom — sokan beszivárogtak, hol vették ezt a magyar földet, hogyan jutott az a zsidó a magyar földhöz? A magyar paraszttól nem vett a zsidó földet (Csoór Lajos: Dehogy nem!), a magyar paraszt kezéből a földet kivenni nem lehet, a magyar paraszt előtt a magyar föld szent, ' a magyar föld tehát csak a mi uraink, a középosztály kezéből kerülhetett a zsidók kezére. (Meizler Károly: A grófok nem a középosztályhoz tartoznak!) Ne méltóztassanak félreérteni, én a javaslat mellett akarok beszélni, nem a javaslat ellen és nem a zsidók mellett akarok beszélni, hanem kormányom mellett, azonban kénytelen vagyok ezekre a témákra rátérni. Kénytelen vagyok azért, mert okulniok kell a mi magyar urainknak mindezeken és ha a múltban talán azt tették volna, amit azóta cselekszenek, amióta ez a törvényjavaslat itt a Ház előtt van, talán nem jutottunk volna odáig, ahol ma vagyunk és Magyarországon talán erre a törvényjavaslatra sem lett volna szükségElhangzott itt a Házban, hogy ezt a törvényjavaslatot a magyar nemzet, a kint az országban élő magyar választópolgárok és tömegek kívánják. Méltóztassék megengedni, erre én kénytelen vagyok azt felelni : nem a tömegek kívántak, hanem a nemzet érdeke kívánta ezt meg. Hogy nem a tömegek kívánták, ezt talán be lehetne tudni annak, hogy politikai terén az a falusi nép esetleg nem teljesen érett, nem egészen éles a látása. Ezt a kérdést is lehetne feszegetni. Itt megint kénytelen vagyok a középosztályihoz szólni. Ki okozta azt, hogy a falu népe, amelyet a nemzet gerincének neveztünk ki, politikai téren elmaradt ebben az országban? Ez azért lehet, mert bizonyára nem foglalkoztak a múltban ezzel a néppel úgy, mint ma már foglalkozunk ezekkel az emberekkel. Tizenkilenc éven át — mint mondottam — a fajvédelem kérdése mindig felszínen volt, de csak felszínen volt, megvalósulni nem láttuk. Talán ez' juttatott bennünket odáig, hogy foglalkozunk az emberiséggel és talán megérett ez a kérdés annyira, hogy ezzel a Javaslattal a magyar kormány ide, az ország színe elé jöhetett. , A gazdasági miniszter úr az egyik bizottsági ülésen azt mondta: bármi is történjék ebben az országban, az államháztartás egy 56