Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

376 Az országgyűlés képviselőházának lelkekbe és vele együtt a magyar nemzetet mindig jellemző igazságszeretet is, engem is azok között emlegessenek, akik felemelték szavukat e törvényjavaslat ellen. Nem fogadom el a törvényjavaslatot (Helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? G

aal Olivér jegyző: vitéz Benárd Ágost! vitéz Benárd Ágost: T. Képviselőház! Azt mondotta Mecsér András igen t. képviselőtársain a javaslat bizottsági vitájában, hogy Bethlen István gróf igen t. képviselő úr vitte el. a defetizmus pálmáját a maga beszédével- En meghallgattam ezt a beszédet, amely arra ösztönzött, hogy isimételten közbeszóljak és amely arra ösztönöz, 'hogy reá itt a képviselőház teljes ülésében is visszatérjek. Amikor ezt tenni óhajtom, nem mulaszthatom el rámutatni arra, hogy előttem szólott Gratz Gusztáv mélyen t. képviselőtársam lényegében tökéletesen ugyanazt mondotta, mint amit mondott Bethlen István igen t. képviselőtársam, csak Bethlen rövidebben fejezte ki imagát, T. Képviselőház! Azt mondotta Bethlen István gróf igen t. képviselőtársam, hogy ma mindenkinek színt kell vallania. En úgy vélem, hogy akivel mindenki ( tisztában van, annak nem okvetlenül szükséges, hogy most színt valljon. Ne méltóztassék rossznéven venni, de ebből a szempontból nem volt szükség sem Bethlen István, sem Gratz Gusztáv igen t. képviselőtársaim felszólalására, de éppen úgy nem volt szükség az én felszólalásomra sem, mert ők sem adtak mást, mint mi lényegük és én Sem adok mást, m'int mi lényegeim. Mióta csak politizálok, pedig kora ifjúságomtól fogva megtettem azt minden szülői intelem ellenére, ideálom mindig a keresztény erkölcsből fakadó szociális tartalommal telített nemzeti gondolat volt, melyhez

1 életem kockáztatásával is mindig hű maradtam- (Fábián Béla: Mégis csak a szülőknek volt igazuk!) Azt hiszem, hogy Fábián Bélának, az ő szüleinek és nagyszüleinek száz százalékban igazuk volt, ha nem volt kívánatos számukra az én politikai szereplésem, ezt elfogadom. Nem lesz talán érdektelen, ha elmondom, hogy idestova negyven esztendeje annak, hogy a magyar ifjúság élén követeltük, mentsük meg a Kárpátok medencéjében a zsidó túlhatalommal szemben a magyarság szupremációját és_ rámutattunk arra a nemzeti veszedelemre, mit jelent a magyarság számára nemcsak a zsidó gazdasági túlhatalom, de különösképpen a asidó kultúra, zsidó erkölcs és zsidó szellemiség is. (Farkas István: A tízezer holdak és papi birtokok! Ezek űzték ki a magyarságot' — Mózes Sándor: A kartelek és bankok is számítanak valamit!) r T. Képviselőház! Bethlen István igen t. képviselőtársam is megállapította és vallja, ami különben köztudomású, hogy a kettős forradalomban vezető szerepe volt a zsidóságnak. Kérdem, lett volna-e ez a szerepe, ha már annak idején illő keretek közé szorítják gazdasági téren, szociális és kulturális téren a zsidóságot? Bizonyára nem. Es kérdem: hát vajHon ma talán fokozottabb mértékben is nem all-e fenn még miaidig iez a túlhatalom? Biizotny, hogy igen. És ha fennáll, az adott körülmények között nem fenyeget-e hasonló veszélyekkel, mint ahogy fenyegetett a múltban? (Boczonádi Szabó Imre: Sofort megcsinálják megint! — 308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. Mózes Sándor: Meg kell nézni a hitelpolitikát! — Farkas István: Államosítsák, ez a legegyszerűbb!) Én megértem, hogy azok, akik a nemzeti gondolat megalkuvás nélküli győzelmében soha nem hittek, akik a kommün tanulságai után is kész voltak a szociáldemokratapárttal tárgyalásokba bocsátkozni, akik sohasem hittek Mussolini és Hitler diadalában, most aggodalmakkal telve el akarják gáncsolni ezt a törvényjavaslatot, pedig ez hivatva van elsősorban hatalmas eszközként szerepelni arra nézve, hogy itt valóban nemzeti nagyipar legyen, valóban nemzeti ipar és kereskedelem legyen, hogy ebben az országban valóban nemzeti kultúra, nemzeti erkölcs legyen, hogy ebben a hazában ne legyen más parancsoló, irányt mutató úr, mint a magyar vér szava. (Helyeslés és taps a középen.) T. Képviselőház! Én azt mondom, hogy a javaslat indokolása szempontjából nincs dkvétlenül szükség az így-úgy csoportosítható statisztikai adatoknak felsorakoztatására, nincs szükség elhunyt nagyjaink beszédeiből kiragadott idézetekre. Mindnyájunknak élénk emlékezetében vannak még a háború és a kettős forradalom történései. Akit nem tett még egészen süketté a nemzetközi arany csengése és nem tett vakká annak fénye vagy az orrán ülő liberális, demokrata és szociáldemokrata szemüveg, annak nem szükséges bemennie a rosszlevegőjű műhelyekbe, nem kell lemennie a bányák mélyébe, nem kell néznie a magyar földmíves verejtékes munkáját és nem is kell átsétálnia az élet naposabb oldalára, hogy ott az élet robotosai után szóbaálljon az élet haszonélvezőivel, a drága, nagyvilági és félvilági szórakozóhelyek dőzsölőivel, annak nem is kell elolvasnia az újságok szinte állandóvá lett csempészrovatában szereplő neveket és nem kell elolvasnia az újságokban megjelent cikkekből itt-ott kiütköző bolsevista szervezkedés és összeesküvéssel kapcsolatos vezetőknek a neveit, az elég, ha kimegy az utcára és látja, hogy aki az utcát sepri, az mind magyar ember és a mellette elsuhanó autóban majdnem mindig zsidó ül. (Mózes Sándor: Különösen hosszúnapon lehet ezt tapasztalni 0 T. Képviselőház! Hallottuk az előttem szólott Gratz igen t. képviselőtársam ajkáról és hallottuk Bethlen István gróf, Bassay Károly és más igen t. képviselőtársam ajkáról, hogy ez a törvényjavaslat milyen óriási sérelme lesz a magyar alkotmánynak. Erre nézve legyen szabad csak rámutatnom arra, hogy milyen lényeges módosításon esett át a magyar alkotmány a rendiség megszüntetésével és kérdem, hogy vájjon a zsidók recepciója előtt nem volt magyar alkotmány vagy mikor -fenyegette nagyobb veszély ezt az alkotmányt, mint a recipiáltak forradalmai idején? T. Ház! Az alkotmány nem merev dogma, az alkotmánynak módosuló, eleven életet élő valóságnak kell lennie, amelynek rugalmas kereteit a nemzet érdekében századokon át hol bővíteni volt szükséges, hol pedig szűkíteni kellett. Végül nem a nemzet van az alkotmányért, hanem az alkotmány van a nemzetért, (vitéz Bánsághy György: Nagy baj lehet azzal az alkotmánnyal, ha Fábián Bélának kell megmentenie! — Boczonádi Szabó Imre: Ügy van! Űgy van! Szent igaz!) Beszélnek a polgári egyenjogúság nagy elvének sérelméről. Én úgy látom, hogy a liberális világban a polgári egyenjogúság nagy elve nem is annyira az alkotmány támasztópillére volt, mint inkább trójai faló, (Boczo-