Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-299

28 Az országgyűlés képviselőházának teljesítőképessége hallatlan arányban növekedett, addig a munkabérek szégyenletesen alacsonyak maradtak. Ezt a helyzetet találjuk a bányaiparban is. Ha megnézzük az iparügyi minisztérium legutóbbi kimutatásait a bányák termeléséről, azt látjuk, hogy a kitermelt szén mennyisége hihetetlen mértékben emelkedett, amellyel sem a munkáslétszám emelkedése, de még kevésbbé a bérek emelkedése meni tartott lépést. A bérek 1927 óta állandóan csökkennek és 1937-ben csak azért nem estek tovább, mert köziben a drágaság 2%-os emelkedést (mutatott, a bérek esése tehát a munkásság megélhetését tette volna problematikussá. De nemcsak az ipari munkásságra áll az, amit mondottam, hanem ugyanolyan mértékben áll a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkásságra is. A mezőgazdasági férfimunkások bére 1930-ban országos átlagban napi 268 pengőt tett ki. Ebben az évben a mezőgazdasági termelés értéke 1.196 imillió pengő volt, a búza ára pedig bolettával együtt 13'50 pengő. 1936iban a férfinapszámbér országos átlaga napi 1*43 pengő volt, a mezőgazdasági termelés értétke 1.382 millió pengőt tett kii, a búza á/ra pedig /boletta nélkül 20 pengő volt. 1937-ben a napszámbér valamivel emelkedet, úgy, hogy most országos átlagban körülbelül 1'56 pengőt tesz ki, Méltóztassanalk elgondolni, mit jelent az. naponta 14 órát dolgozni kenyér és szalonna mellett 1'50 pengőért? De ez

1 az 1'50 pengő is ^gy jött létre, hogy a Dunántúl nyugati megyéiben a kisgazdák, valamint a Tisza—Duna közén és Tiszántúl a kisebb ibirltlokú középgazdák nagyobb munkabért fizetnek és ez a magasabb munkabér valamivel emeli a nagybirtok által fizetett szégyenletesen alacsony bér országos átlagát. Mostanában pár napig jártam és érdeklődtem az Alföldön. 80 fillértől 1'20 pengőig terjedő bért fizetnek az uradalmak. Ha összegezzük az említetteket, a következő megállapításokat kell tennünk. Az utolsó hat esztendőben a mezőgazdasági munkások bére 41%-kal csökkent és ugyanéra alatt az idő alatt a drágaság 29%-kal emelkedett. A mezőgazdasági termelés értéke nőtt, a búza ára jóval magasiabb, mint 1930-ban volt és 1936-ban a 'mezőgazdaság készpénzbevétele meghaladta a 120 millió pengőt. T. Képviselőház! Hiába szónokol a^miniszterelnök úr Szegeden, hiába akarja szép szavakkal meggyőzni a gazdatársadalmat arról, hogy rendesebb munkabéreket fizessenek. Hiába küldik ki a munkabérmegállapító bizottságokat, amikor itt hivatalos kimutatás szól arról, hogy például Debrecen az az egyetlen törvényhatóság, amelyben egész évre érvényesen a legkisebb munkabérek 1 pengőben, 120 pengőben, aratás idején pedig 1*50 pengőben viannak megállapítva. A polgármesternek kellene naponta 1*50 pengőből megélnie! De ezt csak mellékesen mondtam. Ha Magyarországon egyáltalán lehetséges tőkeképződés, akikor ez csak azáltal válik lehetségessé, hogy ilyen módon fizetik a mezőgazdasági, ipari munkásokat és 'magánalkalmazottakat. A munkaerőnek ez a szörnyű kizsákmányolása, semmibevevése és pénzbeli értékének leszorítása teszi lehetővé a tőkék felhalmozódását. Ha tehát a kormány ma 600 millió pengő viagyondézsmát vet ki, ebből legalább 500 millió a k.i nem .fizetett imunkabérből kerül ki. Voltaiképpen tehát az ipari és mezőgazdasági £99. ülése 1938 április 26-án, kedden. munkásságnak, a; magántisztviselőknek, mérnököknek és általában azoknak, akiket mi dolgozó társadalominak nevezünlk, kell majd előteremteniük ezeket a horribilis összegeket. Egyet ajánlok azonban a pénzügyminiszter úr figyelmébe, aki rendkívül optimisztikus képet rajzolt Magyarország gazdasági életéről. Ebbe a derűs es optimisztikus képbe leszek bátor egy-két sötét pontot elhelyezni annak illusztrálására, hogy nekünk is igazunk van. Egy ország gazdagságát, illetve vagyoni és anyagi helyzetét legjobban illusztrálja a kiskereskedelmi forgalom. Nézzük csak meg. Az Egyesült Áliamokban a lakosonként! detailkereskedelmi forgalom 2285 pengő, Dániában 1295 pengő, Angliában 1578, Eranciaországban 1490, ezzel szemben Magyarországon 300 pengő. Tessék megérteni: 300 pengő! Azt mondhatná erre valaki, hogy mezőgazdasági országban természetesen kisebb a kiskereskedelmi forgalom, mert ott rendkívül sok megterem. Ha azonban ebből a statisztikából Budapestet kihagyom, akkor azt látom, hogy vidéken az egy fejre eső detailkereskedelmi forgalom még 100 pengőt sem ér el. Ennél nagyobb szegénységet nem lehet elképzelni. De ha azt hiszi a pénzügyminiszter úr, hogy ez nem elég bizonyíték, bátor leszek a cipővel bizonyítani Amerikában minden lakosra évenkint három pár cipő, Németországban két pár cipő, Magyarországon pedig minden két esztendőben egy pár cipő jut egy-egy emberre, tehát évenkint félpár cdipőj Ha ebből a szegény országból, amely csak úgy tud tőkét halmozni, hogy munkásait, parasztjait mértéktelenül kizsákmányolja s amelynek detailkereskedelmi forgalma világviszonylatban talán a legalacsonyabb, amelyben az ember még cipőt sem tud venni magának, ezer millió pengőt kipréselnek öt év alatt, akkor azt kell mondanom, hogy ez egy művészi teljesítmény, egy nagyszerű teljesítmény és ennek a művészi és nagyszerű teljesítménynek árát, sajnos, megint a dolgozó néposztályok fogják megadni. (Kemény i-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Ez a marxi teória! — Propper Sándor: Az operáció sikerül, a beteg meghal.) Mindenekelőtt egyet ajánlok a pénzügyminiszter úr szíves figyelmébe. A vagyondézsmát természetesen be fogják hajtani, arra már adósságot is lehet csinálni és így meg lehet kezdeni a beígért közmunkákat. Nagyobb nehézségekkel fog azonban találkozni a pénzügyminiszter úr akkor, amikor a 400 milliós belső kölcsönt akarja felvenni. (Hertelendy Miklós: Már le van jegyezve!) Itt kísért majd egy régi árnyék, itt kísért a hadikölcsön árnyéka. (Propper Sándor: Ügy van!) Azt hiszem, felesleges ebben a Házban ismételten elmondani, hogy a hadikölcsönökkel kapcsolatban a mi becsületünket illetőleg milyen kijelentések történtek. Nem akarom, idézni néhai gróf Tisza Istvánt, aki azt mondotta, hogy akárhogy végződjék a háború, ha a ruhánkat el is kell adni, ha az óránkat zálogházba is kell tenni, ha a földjeinket értékesíteni is kell, de a nemzet becsületének meg kell felelni, s a hadikölcsönöket vissza kell fizetni. (Kassa

y Károly: Ügy van!) A hadikölcsönöket azonban nem fizették vissza és a bankárok, akik égre-földre esküdöztek és azt mondották, hogy tessék minél több hadikölcsönt jegyezni, most majd nem mehetnek a közönség elé azzal, hogy mi 1915ben, 1916-ban és 1917-ben becsületbeli kötelességnek tartottuk a hadikölcsönÖk visszafize-