Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-299
22 Az országgyűlés képviselőházának vagyonnak minden áldozatot meg Ikell hoznia. (Ügy van! Ügy van!) A most tárgyalás alatt levő javaslat is ezeket a célokat szolgálja. Ha a javaslat egyes részleteit nézem, látom, hogy a javaslatban kontemplált összeg egyik része honvédelmi célt szolgál, másik része útépítési, vízszabályozási és hasonló célokra szolgál, tehát munkaalkalmakat nyújt. Mivel tehát a javaslat munkaalkalmat nyújt és a fogyasztást emeli, a szociális feszültséget enyhíteni fogja. Bár ezt a célt el fogja érni, én mégis őszintén megmondom, szerettem volna, ha ebben a javaslatban a telepítés ütemének fokozása végett nem 20 millió pengő lett volna előirányozva, hanem ennél nagyobb összeg. (Czirják Antal: Mondjuk a tízszerese!) Ezeknek előrebocsátása után mindjárt beszédem elején kinyilatkoztatom, hogy én a javaslatot elfogadom, elfogadom elsősorban azért, mert az én véleményem szerint ezekre a befektetésekre szükség van, de elfogadom másodsorban azért is, mert a pénzügyminiszter úr expozéjában olyan hangokat ütött meg, amelyeket én, mint a gazdatársadalom egyik szerény képviselője, feltétlen örömmel hallgattam. Ha a javaslat mellett felszólalok, teszem ezt azért, hogy egypár olyan rendelkezésre, egypár olyan módosításra hívjam fel a pénzügyminiszter úr figyelmét, amelyek talán a kivetés igazságosságát vannak hivatva szolgálni, másodszor pedig teszem azért, hogy a befektetések szempontjából, különösen mezőgazdasági vonatkozásban, felhívjam egypár kérdésre az egész kormány figyelmét. T. Ház! Az 1921. évi vagyonváltság-törvény meghozatala alkalmával a földbirtok, elsősorban az ezer holdnál nagyobb birtok a vagyonváltságot földben rótta le és ennek a földben való lerovásnak a kulcsa egészen 20 százalékig emelkedett, ennek következtében a magyar mezőgazdaság mintegy 450.000 katasztrális holdat juttatott az államnak a földbirtokreform céljaira; (Esztergályos János: Mégis vannak többezer holdas birtokok!) ezzel szemben, ha megnézzük az ipari vállalatokat, azok vagyonváltsági kulcsa 10 százalékos volt és ugyanakkor módjukban volt a vagyonváltságot részvényekben vagy romló koronában is lefizetni, a mezőgazdasággal szemben tehát csak morzsákat fizettek le. (Baross Gábor: Most miért nem szól közbe a képviselő úr?) Az igazság tehát feltétlenül azt kívánná, hogy most a mezőgazdasági ingatlanok megkíméltessenek és a társulatok, a társulati adó alanyai nagyobb mértékben vegyenek részt a beruházási hozzájárulásban. Ha az éveníkkitl adó&tatiszltüikia alapján öszszehasonlítjuk az ingatlanok által fizetett adót a mobil vagyonok adójával, ez az igazságtalanság az első pillanatban kirívó. A földbirtok éveken keresztül körülbelül 30 millió földadói fizetett, a házadó körülbelül 70 millió volt, ezzel szemben a társulati adó az utóbbi években 10— 12 millió között váltakozott; meg kell jegyeznem, hogy az utóbbi évben felemelkedett 15'2 millióra és az idén az adóalapok és az adózás tüzetesebb kimunkálása következtében a társulati adó 213 millióra emelkedett fel, ha azonban összehasonlítjuk ezeknek a kategóriáknak a jövedelmezőségét, furcsa számokat fogunk látni. A házbirtok jövedelme körülbelül 500 milliót, a földbirtok bevétele pedig — éppen a miniszterelnök úr győri beszéde értelmében — 1450 milliót tesz ki, ezzel szemben a harmadik kategóriának, a társulati adók alanyainak jövedelme 25 milliárdot tesz ki az országban, tehát az 299. ülése 1938 április 26-án, kedden. aránytalanság a számok összehasonlítása alapján szembetűnő, (Czirják Antal: Miért nem hozzák a törvényt? Készen van!) A társulati adó alanyai évtizedeken keresztül alig fizettek adót, az egyenesadó legtöbbjét a földbirtok és a házbirtok fizette, (Czirják Antal: Miért nem íhozzák a törvényt? Tavaly július 1-én beígérték!) most az egyszer tehát igazságos, ha az ingatlan-vágyon bizonyos mértékig megkíméltetik és ez a javaslatban ki is tükröződik, amikor a javaslat azt mondja, hogy a földbirtok a mezőgazdasági üzem tiszta értékének ötnyolcada után fizeti a beruházási hozzájárulást, ezzel szemben a társulati adó alanyai magasabb skála szerint ró ják azt le. A kérdés megbirálásánái azonban rá kívánok mutatni arra is, hogy az én véleményem szerint a társulati adó alanyainak hozzájárulását a jövedelmi kiszámítás alapján nem a három utolsó év jövedelmének tőkésítésével kellene megállapítani, hanem egyszerűen az elmúlt gazdasági év jövedelmének tiszta értékét kellene 25-szörÖsen tőkésíteni és azt venni alapul. Azért kellene ezt venni alapul, mert a múlt évben az iparvállalatok konjunktúrája nagyobb volt, a gyárvállalatok kapacitásukat teljes mértékben ki tudták r használni, akkor tűnik ki a gyári vállalat értéke, ha teljes üzemben tud dolgozni. Rá kívánok azonban mutatni még egy rendelkezésre, amely előírja, Ibogy a mezőgazdaságot a társulati adó alanyaival szemben előnyben kell részesíteni. A győri programm és különösen az ú. n. zsidójavaslat megjelenése óta a gazdasági életben különös jelenségeket látunk. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A mezőgazdaság terén munkáselbocsátás nem volt, a magyar gazda a győri programm bejelentése és a zsidótörvényjavaslat megjelenése után éppúgy teljesítette kötelességét, éppúgy dolgoztatott, mint azelőtt, de sajnos, meg kell állapítanunk, a napilapokban egyremásra olvashattuk, hogy az ipari vállalatok terén — meg kell mondanunk — bizonyos mértékű szabotázs állott elő, munkásokat bocsátottak el. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — vitéz Csicsery-Rónay István: Meg kell rendszabályozni!) Ez mindenesetre olyan momentum, amely megköveteli azt. hogy '* ebben az országban elsősorban a magyar mezőgazdaságot kell támogatni. Annak ellenére, hogy az első pillanatban látszatra a mezőgazdaság megterhelése a beruházási javaslat szerint kisebb, mint az iparvállalatoké, meggyőződésem az, hogy az iparvállalatok az idők folyamán sokkal hamarabb ki fogják szenvedni ezt a megterhelést, mint a (mezőgazdaság, (Czirják Antal: Áthárítjálk!) Nagyon helyesen mondja a t. képviselőtársam, ismét át fogják hárítani a gazdákra. (Czirják Antal: Meg is kezdték! Régi módszer H Engem azonban bizonyos mértékig megrí yugtnt a jövőre vonatkozólag az, hogy a pénzügyminiszter úr expozéjában azt mondotta, hogy új társulati adótörvényt fog hozni és ennek révén remélem, hogy a társulati adó alanyainak erősebb megterhelésével a mezőgazdaságra, a földbirtokra, a házbirtokra eső adót legalább pro future csökkenteni lehet és így ezek bizonyos mértékben elŐnyösebb helyzetbe fognak kerülni. Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy a mai viszonyok mellett, az agrárolló mai nyílása mellett a mezőgazdaság nem tudja majd ezt a hozzájárulást jövedelméből megfizetni, hanem — mint ahogy a
