Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-304

Az országgyűlés képviselőházának 304. tam, pedig a gondolat helyes volt, mert ha két ember egymással szemben áll, élet-halálküzdelmet folytat, mint ahogy ez egyes rágalmazási perekben előfordul, akkor meg kell lennie a tárgyalásnál a kellő méltóságnak is és annak olyan környezetben, olyan tanács előtt kell lefolynia, amelynek magasabb garancia van arra, hogy helyes ítéletet fog hozni. Sőt nem rettennék vissza még — nem közönséges esküdtszéket értek alatta — az angol Special Jury alkalmazásától sem. Az angol annyira soha sem megy a doktrinerség szeretetében, hogy félne attól, hogy a Special Juryt osztálybíróságnak lehetne nevezni. Ha a sértett kívánja a Special Jury alkalmazását ilyen kérdésekben, nyugalmazott bírákból és előkelő állású emberekből, nem pedig egyszerű tudatlan emberekből alakul egy esküdtszék a bíró mellé. Bármilyen módon oldatnék meg ez a kérdés, azt gondolom t. miniszter úr, hogy ezek mellett a helyes reformok mellett feltétlenül foglalkozni kell azzal is, hogy a becsületsértés és rágalmazás komoly, életbevágó eseteinek elintézésére valami olyanféle fórum teremtessék, amelynél az igazság az egész mai környezetnél méltóságteljesebb, szebb módon nyilvánul meg. Ezenkívül felhívom a figyelmet még arra is, hogy nem elegendő az, amit a javaslat mond, hogy a bíró megtilthatja egyes dolgok közlését, mert az én véleményem szerint lehetetlenség elzárkózni az elől, hogy a perrendtartás bizonyos része szintén revízió alá vétessék. Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy ma nálunk cLZ El lehetetlen helyzet áll fenn, hogy a vádlottnak szabadon szabad hazudnia, a vádlott nem köteles igazat mondani, ha hazudik, őt ezért semmiféle módon sem lehet felelősségre vonni. (Sulyok Dezső: Esetleg felmentik!) Mégis mit látunk? Azt látjuk, hogy a tárgyalásnak sokszor majdnem egész első napja azzal telik el, hogy az elnök kérdezgeti, faggatja azt a vádlottat, aki nem is köteles igazat mondani, (vitéz Benárd Ágost: És az ügyvéd?) Ami az izgatási és hasonló bűncselekményeket illeti, nagy kifogásom van az ellen a mód ellen, ahogyan ezek ma mennek. Ha valaki ugyanis megírt egy könyvet, amely meglehetősen csekély nyilvánosság mellett forog, nem is olvastuk, talán pár száz, sőt némelykor talán csak néhány tíz ember olvasta, mi történik, ha a királyi ügyész vádat emel a könyv szerzője ellen? A könyv szerzője kiáll a bíróság elé a legnagyobb nyilvánosság mellett, ott elnöki kérdésekre elszónokolja egész demagóg, izgató politikai meggyőződését és így az, ami különben nem jutott volna az emberek tudomására, az ügyészi vád következtében nagyszerű publicitást nyer. az illető mártírrá válik és módja van elnöki kérdésekre a leggyönyörűbben kifejteni ugyan azokat a tanokat, amelyekért éppen az ügyészség a bíróság elé állította. Ennek nem kellene így lennie. Mutatja ezt például az angol jog, amelyet ennél a kérdésnél igazán citálni merek. Ott a vádlottnak úgyszólván szerepe sincs a tárgyaláson, ott ül a dokkban, mintha nem is róla volna szó. Az ügyész előadja a vád bizonyítékait, a védő előadja a védelem bizonyítékait, a vádlott pedig csak ott ül és hallgatni köteles. Ha azután a bizonyítási eljárás befejezése után a védő azt kéri, hogy az esküdtek előtt vallomást tehesillése 1938 május 3-án, kedden. 185 sen a vádlott is, akkor az usher, a teremőr odamegy a dokkhoz, amely egy rácsos helyiség, kiengedi a rabot, felvezeti a tanuk helyére, a witness-boxhoz és akkor neki éppúgy meg kell csókolnia a bibliát/ mint más tanuknak és éppúgy esküt kell tennie arra, hogy csakis a tiszta, valódi igazat vallja. Ilyen perrendtartásban van erkölcsi tartalom. Ott a vádlottat vagy nem hallgatják meg, ha maga nem kívánja,^ hogy meghallgassák, de akkor aztán köteles ám eskü szentsége alatt csakis a tiszta igazat vallani. Tudok egy esetről, melynél jelen voltam, 'hogy a vádlottat saját hamis vallomás alapján felmentették és később kitudódván, hogy hamis vallomást tett egy sikkasztási ügyben, amiért az alapbüntetésben talán néhány hónapot kapott volna, elítélték ötesztendei fegyházra hamis esküért, melyet a saját ügyében követett el, amikor senki sem mondta neki, hogy tegyen vallomást, az elnök nem hívta fel vallomásra, ott ülhetett volna a helyén; Iha tehát mégis azt kívánta, hogy hallgassák meg, akkor köteles volt a tiszta igazat vallani. Sokkal szebb, erkölcsösebb és 'helyesebb rendszer ez, mint a miénk, amely mellett — ismétlem — valaki megír egy jelentéktelen könyvet, amelyet úgyszólván senki sem olvas, azután jön^iőtárgyalás és a vádlott, mint mártír, a nyilvánosság előtt a leggyönyörűbben kifejtheti azt, amiért vád alá vonták s amit tárgyalás nélkül alig ismertek. Sokáig lehetne még beszelni ezekről a kérdésekről, de nem veszem igénybe szíves türelmüket. Még egyszer kijelentem, hogy én sajnálkozással és szomorúsággal látok minden olyan rendszabályt, > amely nagy ideáljaimnak, többek között a sajtószabadságnak is a megrendszabályozására vonatkozik. Sajnos, az ember, amint előre halad az élet útján, nagyon sok szép eszmének a halálát kénytelen megérni és szomorúan kell elbúcsúznunk olyan eszméktől is, amelyeket szenteknek tartottunk, de amelyeket emberek sárba tiportak. Ilyen eszme a sajtószabadság is. Minthogy hitem és meggyőződésem szerint ez a javaslat egy cseppet sem megy messzebb annál, amit a cél elérése végett a bűnös sajtóval szemben meg kell cselekedni, a javaslatot meggyőződéssel elfogadom. (Élénk helí/eslés, éljenzés és tops a jobboldalon és a középen.^A szónokot számosan üdvözlik. — Propper Sándor: Szép temetést rendeznek a sajtószabadságnak!) Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Nagy Emil t. képviselőtársam azt fejtegette, hogy aki barátja a békés evolúciónak, az köteles megszavazni ezt a javaslatot. Talán senki sem vonja kétségbe, hogy én a békés evolúciót akarom, amikor ezek közt a padok között 1920 óta egyébért sem küzdök, mint a békés evolúcióért, a rendért, a társadalom nyugalmáért, és mégis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem szavazom meg ezt a javaslatot. Nem szavazom meg pedig főképpen azoknak az érveknek az alapján, amelyeket igen t. képviselőtársam a javaslat mellett felsorakoztatott. Nem szavazom meg először azért, mert én nem vagyok barátja annak a szocialista államnak, amelynek eljövetelét az igen t. képviselőtársam, ha nem is óhajtja, de azt állítja róla, hogy az eljövetele feltartóztathatatlan (Propper Sándor: A jogfosztást nem kell összetéveszteni^ a szocializmussal!), mert hiszen, t. képviselőtársam, ha ön ezt a szocialista államot, speciálisan a fajszocialista államot akarja (NagyEmil: Szociá29*