Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-304

Az országgyűlés képviselőházának 304. ülése 1938 május 3-án, kedden. 17S T. Ház! Azt hiszem, ezekhez a magálapításokhoz nemigen kell sokat hozzátennem. De egy másik memorandumra is utalhatok, amelyet a Ház tagjai nem kaptak meg, de amely a kormányhoz benyujtatott. A magyar írók egyetlen érdekképviseleti szerve, az írók Gaz dasági Egyesülete adta át a kormánynak a maga memorandumát és mint az IGE-nek ügyésze, — ez az egyetlen ügyészi állásom, de erre az egy ügyészi állásomra büszke vagyok — magam is teljes mértékben magamévá teszem az IGE memorandumában foglaltakat, amelyeket a kormányhoz Ugrón Gábor, az IGE elnöke juttatott el. T. Ház! Nem hiszem, hogy lenne ebben a Házban és ebben a teremben egyetlenegy olyan képviselő, aki Ugrón Gábort destruktív vagy forradalmi szellemmel vádolná és ha ei méltóztatnak olvasni az IGE memorandumát, abból meg méltóztatik látni azt, hogy az IGE, a magyar írók egyetlen érdekképviseleti szerve, megállapítja azt, hogy ha úgy lesz törvény ebből a javaslatból, ahogyan az beterjesztetett, ez végeredményben a magyar írók anyagi helyzetének tökéletes csődjét, munkájuknak lehetetlenné tételét jelenti. Ha a javaslat így válik törvénnyé, akkor az utóbbi évek egyik legnagyobb kulturális cselekedete, a magyar könyvnap válik lehetetlenné, az a magyar könyvnap, amelyről sokat beszéltünk itt a Házban. Sokszor dicsértük, de magunk nem segítettük elő törvényhozásilag, most viszont törvényhozásilag elbuktatjuk és lehetetlenné tesszük. Akkor megszűnik a magyar szépírásnak lehetősége, előtérbe kerülnek a ponyvaregények és a füzetes rémségeknek orgiái. Nem hiszem, hogy bárkinek az lehetne a célja, hogy szépirodalmi, művészeti és tudományos munkák helyett ponyvairodalmat és füzetes rémségeket terjesszen. (Esztergályos János: Rinaldo Rinaldinit! — Zaj a középen.) Akkor még Tompa Mihály »A madár fiaihoz« című versének stílusában is lehetetlenné válik az irodalom. Hiszen minden szó ellen eljárást lehet indítani. Nincs olyan kimondott vagy leírt szó, amely ellen a hatalom, ha akar, nem indíthatna eljárást, mert igaz, s ma különösen igaz Richelieunek az a régi megállapítása, hogy ha bárki egy három szóból álló mondatot mond, legyen az bármilyen három szó, az illető ellen mindenkor eljárás indulhat és nyugodtan le lehet tartóztatni, mert minden három szóból álló mondatot úgy lehet értelmezni, hogy az bűncselekménynek hangozzék. De nem is fogunk eljutni a kimondott vagy leírt szóig, mert minden hivatalos cenzúránál kegyetlenebb cenzor lesz az anyagi összeomlástól félő kiadó. Mire fog ez vezetni? Elhalkul minden, nem szárnyal a dal, nem születik vers, nem lesz költemény és nem szál az ének s a kormányra ráillik majd a Walesi bárdok idézete »Körötte csend, amerre ment és néma tartomány«. Ha a Walesi bárdok költője élne, akkor ellene Í8 eljárás indulna, aminthogy indulhatna^ is Arany János másik versének, a »Családi kör«nek első szakasza miatt. Hogy ad absurdum vigyem ezt a. kérdést, méltóztassanak megengedni, hogy bemutassam, hogy a »Családi kör« első versszakának minden egyes mondata miatt, ha akar, a hatalom eljárást indíthat. Mert például arra, hogy »Este van, este van« ráfogható, hogy a költő azt akarja kifejezni, hogy sötétedik és még a meglévő szabadságjogókat is meg akarják nyirbálni. Az, hogy »Kiki nyugalomba«, arra magyarázható, hogy valaki arra akar célozni, hogy aki előkelő pozíciót tölt be a közéletben, nyugalomba akar vonulni, hogy azután a nyugalmat egy sokkal jobban dotált vállalati elnöki vagy vezérigazgatói pozícióval cserélje fel. (Zaj.). Az, hogy »feketén bólogat az eperfa lombja«, szintén izgatás, mert azt mondja ki vele a költő, hogy a feketén bólogatás a kormányzatnak reakciós színezettel való rágalmazását foglalja magában. (Buchinger Manó: Nem is olyan rossz!) Azt mondja, hogy »zúg az éji bogár«, már pedig ez valótlan rémhírterjesztés, mert azt tünteti fel, hogy állandó nyugtalanság van, tüntetések vannak s ezek a tüntetések állandóan ismétlődnek, nekimennek a falnak. (Nagy Emil: Nagyokat bök rajta s azután elhallgat!) Majd azt is idmondom. (Derültség.) »Nekimegy a falnak«, ez azt jelenti, hogy a hatalom birtokosait azzal vádolja, hogy falnak viszik a nemzetet. »Nagyot koppan akkor, s azután elhallgat«, ez az 1937:

VIII. te.-be, a rémhírterjesztésről szóló törvénybe ütközik, vagyis valótlan tényt állít, mert nagyon jól tudjuk, hog-y a közelmúlt 30 esztendején keresztül sohasem annak koppant a feje, aki falhoz vitt valakit, hanem mindig másnak koppant a feje, és az, aki falhoz vitt, sohasem hallgatott el azután. Erre a törvényjavaslatra azonban leginkább Arany János Toldijának egy idézete illik rá, hogy: »Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg«. Ez az idézet nemcöak erre a törvényjavaslatra, hanem a kormányzat egész politikai vonalvezetésére, a már letárgyalt törvényjavaslatokra és a most a napokban letárgyalandó törvényjavaslatra is vonatkozik. És ha azt nézem, hogy hová vezet az ilyen politikai vonalvezetés, akkor, sajnos, egy külföldi klasszikus költőt kell idéznem: »Belzacar wiwrde in der selben Nacht von seinen Knechten umgebracht!« Három szempontból voltam bátor mondanivalómat a javaslattal szemben előadni. Az első szempont, amelyet ismételten hangsúlyoznom kell, az, hogy ellene vagyok e javaslatnak, mert ez a törvényjavaslat a politikai vélemény szabad nyilvánítását teszi lehetetlenné, ugyanakkor pedig nem véd meg a nyomtatvány útján elkövetett útonállással szemben. Ellene vagyok másodsorban ennek a javaslatnak azért, mert a kormány hatalmát további nagy mértékben tágítja s a gondolat-,és véleménynyilvánítást kormányhatósági engedélytől teszi függővé s ezzel egyszintre helyezi a gondolat és véleménynyilvánítás szabadságát a szeretkezésig ipar csarnokaival. Ellene vagyok e törvényjavaslatnak harmadsorban azért, mert a szépirodalom, a művészet és áltudomány meggátlását szolgálja, a magvar írókat tönkreteszi, ha ilyen irányban a részleteknél előadandó módosító indítványom el nem fogadtatnék. E három igen súlyos körülmény megállapításából természetszerűen folyik az, hogy a javaslatot még általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Nagy Emil képviselő urat illeti a szó. Nagy Emil: T. Ház! Őszintén megvallom, nem pusztán mint képviselő érzem magamat indíttatva arra, hogy szíves türelmüket igénybe vegyem, mert nézetemet elmondottam már a bizottságban is, és ugyanott a miniszter úr annyira világosan körvonalazta a javaslat je-