Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-304

176 Az országgyűlés képviselőházának 301 tetni, akkor mindenekelőtt meg kell állapíta­nunk, hogy olyasmit szüntet meg, ami lénye­gileg nines is meg és inkább egy tényleges, eddig nem törvényes állapotnak törvényesíté­sét célozza. Ha azonban sajtószabadságról szólunk, akkor legelőször állapítsuk meg, hogy mit ér­tünk sajtószabadságon. Igyekezni fogok ezt felszólalásom során mind pozitív, mind nega­tív irányban meghatározni. Pozitíve igyekszem meghatározni, hogy felfogásom szerint mit kell sajtószabadságon értenünk és negatíve, hogy mi az, amit nem kell sajtószabadságon érte­nünk és aminek tulajdonképpen a sajtószabad­ság elvi kérdéseihez semmi néven nevezendő köze nincs. (Patacsi Dénes: 1918-ban nem kel­lett^ volna sajtó útján zülleszteni!) Majd fogok erről beszélni. A képviselő úr nagyon meg lesz elégedve, mert erről a témáról beszélni fo­gok, mégpedig némi joggal. (Esztergályos Já­nos: A képviselő úr soha sincs megelégedve semmivel! — vitéz Benárd Ágost: Dehogy nincs !) Ha a lapalapítás joga a kormányzattól függ,: akkor már nem beszélhetünk politikai sajtószabadságról. Ha a lapterjesztés joga szintén kormánytól függő jog, akkor ugyan­csak nem beszélhetünk politikai véleménynyil­vánítás szabadságáról. De még kevésbé beszél­hetünk sajtószabadságról akkor, ha a lapbe­tiltás joga és a sajtótermékek terjesztésének joga ugyancsak kizárólag a kormánytól függő jog. A lapbetiltás és terjesztés jogának nem a kormánytól függőnek, hanem a kormánytól függetlennek kell lennie ahhoz, hogy sajtósza­badságról, a politikai véleménynyilvánítás sza­badságáról beszélni lehessen. Ezért hangsúlyoz­tuk már többízben, — azok, akik a tényleges sajtószabadság elvi álláspontján állunk — hogy nézetünk szerint tényleges sajtószabad­ságról, a politikai véleménynyilvánítás sza­badságáról csak akkor lehet beszélni és ennek alfája az, ha a lapalapítás és terjesztés joga nem kormánytól függő jog, nem a kormány kénye-kedvétől függő és politikai szimpátiák vagy esetleg más szimpátiák alapján meg­adandó kedvezmény, hanem ha ez a kormány­tól független közigazgatási bíróságtól függő jog ugyanúgy, mint ahogy a terjesztés jogá­nak megvonása, a lap létének, jogának meg­vonása sem lehet kormánytól függő jog, ha­nem erre a célra a független magyar bíróság­nak külön sajtóbírósága kell, hogy ítéletét meghozza és csak ennek alapján lehetne meg­nyugvással beszélni arról, hogy egy lapot tényleg megszüntetni vagy annak terjesztését megszüntetni kívánják. Csak ilyen törvényes rendelkezés esetében beszélhetnénk nézetem szerint szabad sajtóról, illetőleg sajtószabad­ságról. Hangsúlyoznom kell azonban, amit első szavaimban mondottam, hogy ez is csak el­méleti megállapítás. Elméleti megállapítás azért, mert a gyakorlat már hosszú évtizedek óta éppen ennek ellenkezője s ezt az ellenkező gyakorlatot akarja most ez a törvényjavaslat ténylegesen intézményesíteni és törvényesí­teni. Mert mi a helyzet ma? A helyzet az, hogy a lapindítás joga már ma is — évtize­dekre visszamenően — kizárólagosan a kor­mánytól függő jog, a miniszterelnökség sajtó­osztályától függ, hogy valaki lapot alapíthat-e vagy sem. A lapterjesztés joga is évtizedek óta kizárólagosan a kormánytól függő jog; a belügyminisztertől függ, hogy valaki kolpor­.. ülése 1938 május S-an, kedden. | tázsjogot nyer-e, országosan, vagy helyileg a törvényhatóság első tisztviselőjétől, igen, vagy nem. A terjesztés jogának megszüntetése, a kolportázsjog megvonása a kormánytól függő, a belügyminisztertől függő jog és bármely napon megvonhatja valamely lap utcai ter­jesztésének jogát. A betiltás ugyancsak a kormánytól függő jog; ugyancsak a belügy­minisztertől függ, aki végeredményben indo­kolni sem tartozik részletesen, hogy miért és akár átmenetileg, akár véglegesen egy toll­vonással megszüntetheti valamely lap meg­jelenését és terjesztését. (Esztergályos János: Nagyon sok szolgabíró is megcsinálja! Lehe­tetlenné teszi a lap terjesztését!) Hogy ez a jelenlegi helyzet törvényes-e, vagy sem, ebben a kérdésben jogi körökben már eddig is nagy vita volt s ez a vita két legmagasabb bíróságunk között is nézetelté­résre vezetett, mert hiszen a közigazgatási bíróság ítéletben mondotta ki, hogy a háború esetére szóló kivételes hatalomról szóló ren­delkezések a sajtóra vonatkozólag a lapindí­tás jogát illetően nincsenek érvényben s en­nek alapján adta meg egy napilapnak a lap­indítás engedélyét ugyanakkor, amikor a magyar királyi Kúria kimondotta a háború esetére szóló kivételes hatalomra vonatkoz­tatva, hogy a sajtóra vonatkozó rendelkezések ÍR érvényben vannak és így a lapindítás joga kizárólag a kormánytól függ. Ez a törvény­javaslat az ebből a bizonytalan jogi helyzet­ből fakadó vitát kívánja eldönteni, amikor a jelenlegi tényleges helyzetet, amely nézetünk szerint nemcsak nem felel meg a sajtósza­badságnak és a politikai szabad véleménynyil­vánításnak, de nem felel meg a törvényes helyzetnek sem, ezt a helyzetet törvényesí­teni, véglegesíteni és rendezni kívánja. De nemcsak törvényesíteni, hanem szigorítani is kívánja ennek a javaslatnak igen számos rendelkezése azt a helyzetet, amely jelenleg a sajtótermékekkel szemben fennáll. Azt mondtam, pozitív és negatív irány­ban kell határoznunk, mit értünk sajtósza­badság alatta Én sajtószabadság alatt kizáró­lag a ipolitikai véleménnyilvánítás szabadsá­gát értem. Ez nem jelenti azt, hogy ugyanaz a sajtótermék bármikor szabadon változtat­hassa politikai meggyőződését és hogy elveit a szélfúvás szerint formálja át. A politikai véleménnyilvánítás szabadság a sajtó szem­pontjából azt jelenti, hogy minden sajtóter­mék nyíltan mondja meg, mi az ő politikai felfogása, ha pedig nincs kifejezett politikai pártállása, akkor azt, hogy kizárólag csak az események regisztrálására szorítkozik minden pártpolitikai tendencia nélkül. Az olvasó megkívánhatja, hogy tudja, milyen lapot vesz, milyen lapot olvas. Tiszta vizet kell ön­teniök a pohárba politikai pártoknak és poli­tikai lapoknak egyaránt. Tudnunk kell, hogy valamely lap egy pártpolitikai elyet, egy esz­ményt szolgál-e, vagy pedig kizárólag üzleti vállalkozás-e? Ha üzleti vállalkozás, tud­nunk kell, kinek a vállalkozása, kinek a pén­zén történő vállalkozás, vájjon egyéni pénzen vagy társulat pénzén, vagy pedig közpénzen történő vállalkozás-e; olyan közpénzen történő vállalkozás-e, amely végeredményben az adó­zók mindegyikének filléreiből táplálja a maga anyagi erejét és ugyanakkor az adózók szé­les rétege ellen gyűlölködő, vagy uszító poli­tikát folytat? Ma már nem is. ütköznék na-

Next

/
Thumbnails
Contents