Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-303

170 Az országgyűlés képviselőházának SOS. ülése 19S8 május 2-án, hétfőn. galmazás és becsületsértés miatt folyó eljárásban a bíróság megtilthatja azi ügy tárgyalásáról való tudósítást vagy közlést, sőt esetleg megtilthatja az ítélet közlését is. Azt hiszem, nem kell bővebben magyaráznom, mennyire indokolt az, hogy egyes becsületsértési vagy rágalmazási perekben a sajtó ne hozhasson közléseket a tárgyalásról. Egyes esetekben semmiféle közérdek, a közrend: védelme vagy semmiféle magánérdek nem indokolja azt, hogy a sajtó ezekkel az ügyekkel foglalkozzék és a bíróságnak módot kell adni arra, hogy megtilthassa az. ezekről a tárgyalásokról szóló tudósítások közlését. De a következő elgondolás is indokolja ennek a felhatalmazásnak a megadását: az, 1848 : XXVII. törvénycikk Szemere Bertalan fogalmazásában a következőképpen hangzott (olvassa): »Aki az elmarasztaló ítélet által sújtott elmeművet sajtó útján újra közzéteszi, vagy árusítja, a szerzője ellen hozathatott legnagyobb büntetéssel fog illettetni.« A jelenleg érvényes sajtótörvény 38. <$-a némi módosítással átvette ezt az intézkedést, a sajtótörvény 10. §-a pedig kimondja aizt, hogy a büntetéssel sújtott sajtóterméket nem lőhet terjeszteni, vagyis nem szabad smegjelentetni olyan sajtóterméket, olyan nyilatkozatot, olyan elmeművet, olyan cikket, amelyet a bíróság már ítélettel sújtott, megbüntetett.. (Rupert Rezső: Eddig is így volt!) Eddig is így volt, elleniben a sajtótöirvénynek a képviselőtársaiuih által is ismert 44. §-a azt tartalmazza, hogy a bíróság nyilvános tárgyalásáról hozott közlemény miatt, ha a közlés hív szellemben történik, bűnvádi eljárásnak és kártérítésnek helye nincs- Azt hiszem, mindenki meglátja a kontradikciót akkor, amikor az egyik intézkedés szerint nem szabad közölni, a másik szerint pedig, ha hív szellemben közli, nem lehet eljárásnak helye. Mit jelentett ez? Azt, hogy egyszerűen szószerinti le kellett közölni a tárgyalás anyagát, s akkor ibüntetlenül lehetett kiteregetni akármilyen becsületsértés r vagy rágalmazási ügy részleteit. Sean a közérdek, sem a jogos magánérdek meg nem akadályozhatta, hogy százezer és százezer példányban ez meg ne isimételjék. Ezen kíván segíteni ez a törvén y javaslat» amelyet a híróság és a szakkörök nagyon indokoltnak tartanak és (mindnyájan kell hogy érezzük, hogy ennek a hiátusznaik pótlására az intézkedéseket tmeg kellett tenni. Egyesek aggályoskodnak, hogy ez a felhatalmazás eszköz lesz a korrupció elpalástolására. Rá kell -mutatnom arra, hogy ezt az intézkedést kizárólag a bíróság kezébe kívánja a javaslat letenni, a bíróság fog dönteni ezekben a kérdésekben, már pedig a magyar bíróság megbízhatósága és törvény tisztelete anynyira vitán kívül kell, hogy álljon, (Ügy van! Ügy van! a Jobboldalon és a közéven.) hogy nekem az az őszinte 'meggyőződésem, hogy nem akadhat bíróság, amely a saját presztizsét fogja odavetni csak azért, hogy korrupciót vagy panamát takarjon és ilyen aggodalom nem lehet ok arra, hogy a valóban megvédelmezendő egyéni becsületet mi ezen aggály szempontjából odavessük. Itt legyen szabad ennél a kérdésnél idéznem az 1914:XIV. te.-nek azt a klasszikus indokolását, amely azlt mondja (olvassa): »A társadalom egyénekből áll és az egyének becsülete egyszersmind a társadalomnak is értéke és így köteles gondoskodni arról, hogy a társadalom ezen nemes értéke megfelelő oltalom alá kerüljön.« (Vázsonyi János: Ez helyes!) Kell «tehát, hogy az

1 egyéni becsület szempontjából a kellő intézkedések ilyen esetleges aggodalmakkal szemben is .megtétessenek. T. Képviselőház! Ilyen intézkedésekre nem lenne szükség akkor, ha a sajtó nem törekedett volna szenzációra, mert hiszen más intézkedések kellenek akkor, amikor például előfordulhat, aminek (mindnyájan tanúi voltunk, r

hogy egy közismert leányszöktetési esetben, két évvel ezelőtt, a napisajtó úgyszólván egyébbel sem foglalkozott és öklömnyi betűkkel hozták ezt a szenzációt. Talán legyen szabad nekean a contrario juxta se posita elv alapján melléje állítanom, egy másik példát, nevezetesen azt, j amikor az »Observer« című angol világlap ezelőtt jó néhány évtizeddel Nelson világraszóló trafalgari győzelmét egyszerűen a napihírek között kisbetűvel hozta, csakhogy a látsziatát is elkerülje a szenzációra való törekvésnek. Legyen szabad ezzel szemben, minthogy annyi kritika és támadás éri a kormányzatot, mert ezt a javaslatot idehozta, amely tisztázni kívánja, hogy mit szabad és mit nem szabad közölni, talán hivatkozom az »Az Est«-nek 1935 október 25-én megjelent cikkére. »Közérdek vagy"/jogos magánérdek« felirat alatt jelent meg ez a cikk és a következőket tartalmazza (olvassa): »A tiltott közlési ügyekben évek óta súlyos félreértések vannak a sajtó és a királyi ügyészség között. Illetékes tényezők számtalanszor megígérték a tiltott közlés szabályozásának reformját, erre azonban mindezideig még nem került sor. A nagyközönség ebben a pillanatban teljesen tájékozatlan, hogy voltaképpen mi a tiltott közlés, milyen ügyekről adhat közlést a sajtó, milyen pontokon támasztható alá a büntető hatóságok munkája és hol kezdődik annak a közérdeknek vagy jogos magánérdeknek a határa, amelynek örve alatt a tiltott közlési perek lavinája zúdul az egész sajtóra.« Csak arra akartam rámutatni ezzel, hogy maga az ellenzéki sajtó is évek óta energikusan sürgette, hogy ez a kérdés rendeztessék. Még csak a 9. §-szal kapcsolatban legyen szabad rámutatnom arra, hogy a magam szempontjából szerény nézetem szerint miért van szükség erre az intézkedésre. A 4578/1920. számú miniszterelnöki rendelet a rotációsujságpapír és íves nyomópapír felhasználásával nyomtatott új időszaki lapok megjelenéséről intézkedett. Ezt a rendeletet nem helyezték hatályon kívül. Egyesek úgy értelmezték a rendelet legis rati óját, hogy kizárólag az 1920-as időknek a nyers anyaghiánya okából hívták életre és így idejét múlta. Ezért bizonyos kontroverziák voltak a rendelet hatályossága tekintetében. Másoknak más volt a felfogásuk. Isimétlem azonban, ezt a rendeletet nem helyezték hatályon kívül és éppen ezért célszerűnek látszott más formai okokból is ennek a kérdésnek a rendezése. Ez az egyik szempont. A másik szempont pedig az, hogy szükség van erre a rendezésre — mondjuk meg őszintén — a zugsajtó megrendszabályozása céljából is. Erre vonatkozóan Törs Tibor igen t. képviselőtársam már elég behatóan kifejtette véleményét, úgyhogy e részben nem

1 kívánok isimétlésekbe bocsátkozni. Csak arra mutatok rá, hogy ha a 9. §-szal kapcsolatban új időszaki lapok alapítása kormányhatósági engedélyhez köttetik,