Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-303

164 Az országgyűlés képviselőházának 303, a törvényjavaslatban van, az szól az időszaki lapok ellen, az vonatkozik a lapok engedélyének visszavonására, az vonatkozik egy olyan igazán demokratikus biztosíték eltörlésére, amilyen a törvényszéki tárgyalásoknak a nyilvánossága, vonatkozik azután az előzetes cenzúra megteremtésére és így tovább. Ezek nem olyan szándékok, nem olyan tervek és nem olyan intézkedések, amelyekért lelkesednie volna szabad valakinek, aki azt mondja, hogy neki a sajtószabadság ugyancsak szívügye. Beszélt az előttem szólott t. (képviselő úr Angliáról is, mégpedig többször. Nincs módunkban itt arról a differenciáról beszélni, amely az angol alkotmányosság- és törvényhozás s a magyar törvényhozás, a magyar közr szabadságok és köziszellem között van. Erre vonatkozóan egy megállapítást tennék csak. Amennyire mi a dolgokat ismerjük, Angliában sem kormány, sem ügyész, sem csendőr, hogy finoman fejezzem ki magam, nem függetlení tik magukat annyira a törvénytől, a közszabadságtól, a jogtól, mint Magyarországon. Ki vau zárva, hogy Angliában a törvénynek vagy a közszabadsági rendelet éknek végrehajtói és értelmezői megengednének maguknak a publikum, az ország, a nép jogaival és szabadságaival szemben egy esztendő alatt annyit, mint amennyit megengednek itt nálunk maguknak ezek a hatósági és hivatalos közegek egy nap alatt, vagy a napnak egy órája alatt. Ezért tehát azt hiszem, hogy az Angliával való összehasonlítás ebben az esetben aligha indokolt. Áttérve magára a törvényjavaslatra, ma reggel az előadó úr igen érdekes referátumai hallottuk. Ez a referátum a következő mondattal kezdődött: »A gondolat- és a sajtószabadság vitán felül áll«. (Farkas István: Akkor álljunk meg, ne menjünk tovább!) Ha ez igaz, akkor nemcsak értetlenül, hanem igazán megdöbbenéssel is állunk ezzel a javaslattal szemben, mert ez a javaslat — amint már mondottam — nem egyéb, mint a meglévő csekély és, kevés szabadság újabb gúzsabkötése. Merem állítani, hogy ez a javaslat a sajtószabadság utolsó maradványai ellen is a lehető legsúlyosabb merényletet jelenti. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert miről 'van szó ebben a javaslatban! Ebben a javaslatban, amely állítólag az állami rend megóvása végett szükséges, nincs szó kevesebbről, mint arról, hogy az előzetes cenzúra intézményét óhajtják bevezetni, mondhatni 200 esztendővel ezelőtti módszereket kopírozva, alkalmazva. (Propper Sándor: A márciusi ifjak a cenzúra eltörlését követelték.) Ebben a javaslatban szó van arról, hogy módot nyernek a 'hatóságok bizonyos nyomdák bezárására, nyomdai üzemek megszüntetésére, ami talán a cári Oroszországban volt divatban és amire ott igen nagy gyakorlat fejlődött ki. De ez a törvényjavaslat azonkívül a kísérletet is bünteti. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: A szándékot is!) Bünteti a kísérletet, a szándékot, amire — azt hiszem — aligha találunk példát másutt, aligha találunk példát valamelyik országban. (Propper Sándor: Gondolat-magzatelhajtás!) T. Ház! Azt mondja ennek a törvényjavaslatnak az indokolása és maga a kormány is * azzal állítja a közvélemény elé a javaslatot, hogy a zugsajtót akarja megrendszabályozni., hogy lehetetlenné akarja tenni a sajtó terén szokásos zsarolást és rágalmazást. (Gr. Apülése 1938 május 2-án, hétfőn. ponyi György: A zsarolást nem fogja megszüntetni! — Farkas István: Akinek vaj van a fején, az fizet a jövőben is! — Peyer Károly; Akinek tejfel van a fején, az a jövőben is fizetni fog!) Minden félreértés elkerülése céljából kijelentem, hogy mi szociáldemokraták természetesen nem akarjuk védelmezni az ilyenfajta cselekedeteket, sőt ellenkezőleg, a sajtórágalmazást, a becsületsértést, a zsarolást és miegymást mi igenis nemcsak büntetni, hanem mindig szigorúan megtoroltatni kívánjuk. (Gr. Apponyi György: Az eddiginél szigorúbban!) Szabad talán rámutatnom itt arra is, hogy ami minket szociáldemokratákat illet, akiknek évtizedeken keresztül, sajnos, elég összeütközésünk akadt a hatóságokkal, — nem a mi hibánkból, ezt le kell szögeznünk (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — akiket mindenféle elképzelhető jogcímen büntettek, én, aki évtizedek óta egyik szerény harcos tagja vagyok a szociáldemokratapártnak és ismerem a mozgalmat, nem emlékszem egyetlen olyan esetre sem, amikor szociáldemokratát nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy zsarolás miatt ítéltek volna el. (Farkas István: Ilyen minálunk nincs!) A 40 esztendő alatt, amelyre vissza tudok emlékezni, ilyen eset nem volt. Ez bizonyítja és igazolja, hogy tőlünk az ilyen tisztességtelen szándék távol áll

; Én emlékszem arra, hogy a forradalom után a komműnben résztvett emberek ellen voltak olyan ítéletek, hogy ha valaki végrehajtott valamilyen rendelkezést, amely a kommün alatt törvényes rendelkezésnek vagy rendeletnek látszott az ő szemében, ezt a cselekményét a kommün után nyereségvágyból elkövetett bűntettnek vagy zsarolásnak minősítették; ez azonban, egészen objektíven mondhatjuk, igazán nem volt más, mint politikai tendencia, talán még politikai justizmord-nak is nevezhetném, hiszen tagadhatatlan az, hogy voltak ilyen tendenciózus ítéletek, amelyeket azóta a hatóságok megmásítani és az illetőket rehabilitálni és tisztázni voltak kénytelenek. Mi tehát, ismétlem, a zsarolásnak, rágalmazásnak és az ilyen tisztességtelen cselekedeteknek nem kelünk a védelmére (Propper Sándor: Kossuth Lajost pénzhamisításért jelentették fel a forradalom után!) és ha ellenezzük a javaslatot, nem azért ellenezzük, mintha mi ezeket védeni akarnók. (Rupert Rezső: Nincs rá szükség! A visszaéléseket az eddigi törvények is elég súlyosan büntetik!) Éppen azt akarom mondani, éppen arra akarok kitérni, hogy a sajtónak bizonyos kinövései ellen a kormánynak és a közigazgatásnak, mindenféle hatóságnak ma is módja van, ma is túlontúl nagy lehetősége van a megtorlásokra. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Kéthly Anna: Az elkövetőt ezután sem fogják megtalálni!) A dolog úgy áll, hogy a fennálló törvények szerint, a bűnvádi perrendtartás szerint is módja van erre. Utalok arra, hogy 1912 óta egészen kivételes hatalma van a kormánynak, az intézkedések egész sorozata áll rendelkezésére; itt van sok esztendő óta az úgynevezett 33-as bizottság is, amellyel már mi mindent csináltattak és amely módot nyújt sok mindenre. A kormány egy-két év óta a törvények és rendeletek egész hosszú sorozatát kényszeríti rá az országra. Mindez szinte korlátlan hatalmat, szinte korlátlan lehetőségeket ad a kormány számára akkor, amikor egyes állítólag törvényellenes cselekedeteket akar megbün-