Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-303

Az országgyűlés képviselőházának 303. Igen, de a betiltás esetében nem bíróság, hanem közigazgatási hatóság fog dönteni. A közigazgatási hatóságnak igenis joga van lapot betiltani, ez tehát ellentétben áll a bírói jogsegély kérdésével. Annakidején, amikor az 1914. évi sajtótörvényt megalkották már, felmerült ez a kérdés. Felmerült az a kérdés, vájjon szabad-e lapot betiltani, kell-e lapot betiltani és akkor az indokolás megállapította, hogy nem léphetünk erre az útra. Megállapítja az indokolás, hogy (olvassa): »Több oldalról szükségesnek jelezték a belföldön megjelenő egyes időszaki lapok terjesztésének megakadályozását is. Felhozták, hogy az utóbbi időkben sajnálattal kellett tapasztalni, hogy sajtó útján mind nagyobb számban követnek el oly bűncselekményeket, amelyek erkölcstelen módon részben az állam elsőrendű érdekeit és a társadalmi rend alapjait támadják, részben pedig a köztisztességet durván sértik. A sajtó munkásai maguk is felháborodással ismerik el, hogy immár egész lapvállalatok alakulnak, amelyeknek egyetlen létalapja a bűncselekmények elkövetése. A sajtónak ezzel a két csoportjával: a hazafiatlan és az erkölcstelen sajtóval szemben akkor is hatályosabb védekezésre van jogunk és szükségünk, ha a belföldön készül. Akik ezt az indítványt előterjesztették, a sajtószabadságot azzal kívánták megóvni, íhogy^ az eltiltást a kir. Kúriára bíznák és szigorúan körvonalazott tárgyi feltételekhez kötnék. Az igazságügyi kormány azonban ezt a tervet nem fogadta el, mert a terjesztésnek így kontemplált eltiltása az érdekelt időszaki lap teljes megszüntetését jelentené, ami egyfelől a javaslat 1. Í-ában kifejtett és 9. §-ában is kifejtett elvvel határozottan ellenkeznék, másfelől pedig nem is gátolná meg, hogy a közrendet vagy a közerkölcsiséget sértő, megszüntetett időszaki lap újabb alakban feléledjen.« Ennek már 24 éve. 24 évvel ezelőtt is voltak olyan reakciós elmék, akik a lapbetiltás fegyverét oda akarták adni a kormány kezébe, de gróf Tisza István miniszterelnök és Balogh Jenő igazságügyminiszter elutasították a lapbetiltás eszközét és még abba sem mentek bele, hogy azt a bíróság mondja ki. Ma ennél sokkal rosszabbul állunk. Akkor egy magasabb bíróság, egy független, a dolgokat alaposan mérlegelő, minden politikai és mellekszempontot figyelmen kívül hagyó bírói intézmény, a Kúria volt kontemplálva, hogy a lapbetiltás kérdésében határozzon. Ma azonban az a helyzet, hogy közigazgatási hatóság, a belügyminiszter minden a parlamentnek szükséges indokolás nélkül önhatalmúlag betilthatja a lapokat és ezáltal a sajtószabadságnak a legsúlyosabb sérelmet okozhatja. Mondottam, hogy kapható vagyok mindenre, a sajtószabadság teljes lerombolására is háború idején. Háborúban nincs sajtószabadság, ezt meg kell szokni. Kapható vagyok a szenny- és a zugsajtó elleni minden intézkedésre, helyeseltem is a miniszter úr intézkedéseit. De a helyzet az, hogy a tisztességes sajtót nem szabad gúzsba kötni, megfélemlíteni, annak védelmet kell nyújtani, azt a maga munkájában nem szabad zavarni. A szennyes, a becstelen, a gyalázkodó, a revolverező, a zsaroló zugsajtó ellen mindent meg kell engedni. Meg is van erre vonatkozólag a törvény. A zügsajtó ellen védekezni kell, ez nemcsak a sajtó, hanem az ország, a nagy közönség érdeke is. Egy országban, ahol a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ilése 1938 május 2-án, hétfőn. 157 közszabadságok ellen — enyhén szólva -— annyi merénylet történik, ahol a közszabadságokat olyan módon próbálják kalodába zárni, mint Magyarországon, a sajtószabadság mindennél fontosabb, nem a sajtó, hanem a közönség érdekében. Hova menjen, hova forduljon a közönség vágyaival, sérelmeivel, panaszaival, ha nem a sajtóhoz, amely a becsületes, tisztességes munkának méltó helye. Hova menjen a korrupció, hova forduljon áradatában, a panamák világában, a haszonlesők, a lesipuskások vad ingoványában a polgárság? Ha ezek érzik, hogy őket nem tudják felelősségre vonni, ha a sajtó a maga tisztességével nem áll Őrt a közerkölcsök mellett, akkor egy ország veszve van. A legnehezebb próbatételek idejét éljük mindannyian és aki az ország házában felemeli szavát, annak halálos felelősségérzete kell hogy legyen ma. Én hiába vagyok ellenzéki, nem tudom azt a régi módszert alkalmazni, hogy az ellenzék mindent csak gátol, csak kritizál. Bár ez csak elméleti megállapítás. Én, mint ellenzéki képviselő, igenis a magaménak érzem a kormány bajait is. Látom, hogy a kormánynak nehézségei vannak, hogy a kormány nehéz helyzetben Van és én oldala mellé is állok minden olyan dologban, amely a szabadság nagy elveivel nem ütközik. De kérdem: meddig lesz egy ország alkotmányos ország, ha a sajtószabadság és a polgári szabadság minden biztosítékát lerombolják? Amikor helyeslem, hogy megfelelő intézkedéseket méltóztatnak tenni azok ellen, akik ellen el kell járni, akik ebben az országban csak kárt és bajt csinálnak, akik a nemzet érdekét összetévesztik saját jogtalan magánérdekeikkel és karriercsinálási lázukkal, egyben kérem a kormánytól, maradjon a sajtószabadság és a polgári szabadság megszentelt útján. Vagy nyomtatási , szabadság, vagy a szabadság elnyomása: középút nincs! A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés, éljenzés és taps balfelől.) Elnök: Törs Tibor képviselő urat illeti a szó! Törs Tibor: T. Képviselőház! (Propper Sándor: Nehéz szerepre vállalkozott az újságíró! — Meizler Károly: Még nem tudja, mit fog mondani!) Bródy Ernő t. képviselőtársam a sajtószabadság ékesszóló védőjeként mutatkozott be a t. Ház előtt. Beszédében azonban örökké visszatérő momentumként jelentkezett az a megállapítás, hogy háború esetén a sajtószabadság korlátozását indokoltnak tartja. (Rassay Károly: A hadiérdekek keretén belül! Ez csak természetes!) En a közvélemény és a Ház ítéletére bízom, hogy vájjon olyan időket élünk-e ma, amelyekre vonatkozóan nyugodtan állíthatjuk Bródy Ernő t. képviselőtársam szavaival, hogy problematikus kérdések nem izgatják közvéleményünket és hogy a világpolitikai helyzet olyan, hogy nem volna szükség mindazokra a korlátozásokra, amelyed esetleg háború esetén is fennállanak? (Rassay Károfef: Csak nem helyezzük háborús állapotokban/Magyarországot!?) Méltóztassék számot vetni s a mai helyzettel és tárgyilagosan megállapítani, hogy nem azokat a régi, boldog magyarországi időket éljük, amikor ugyanazok a lehetőségek állanak fenn mindennemű szabadság kezelése tekintetében, mint fenn állottak annakidején. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Egyébként legyen szabad Bródy Ernő kép25