Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-303

Az országgyűlés képviselőházának 303. gyilagosan kérem erre a miniszter urat és nekem, aki érvelésemben mindig az élet érveivel igyekeztem előjönni, azt hiszem, alapos az aggodalmam, mert kár volna Magyarországon a könyvterjesztést, a könyvírást megakadályozni és megállítani. Amikor elkövetkeznek a különböző szezonok, amikor a könyvnek keletje van, hogyan tudja majd a királyi ügyész jól elvégezni a munkáját? Temetkezzék bele azokba a fóliásokba? Hogyan lesz az lehetséges, hogy az ügyészi annyi könyvet elolvasson és mint a könyv első bírálója szerepeljen? Ez nem is ügyésznek való feladat. Ügyésznek való feladat az» hogy amikor a bűncselekmény nyomait már megtalálta, akkor tegye meg a maga indítványát, de hogy a könyveknél az ügyésznek előre ilyen szerepet adjunk, én ezt nem tartom helyesnek és az ügy érdekében nem tartom célirányosnak. De nem is tudom elképzelni, hogy akkor, amikor a mélyen t. kormány és a mélyen t. miniszter úr a röpívek tekintetében helyesen járt el, s a tisztességtelen sajtóval szemben megfelelő módon intézkedett, ugyanakkor ne tegyen megfelelő intézkedést a tisztességes könyvirodalom, a becsületes kiadók és azoknak a magyar olvasóknak az érdekében, akik a magyar irodalomtól ezután is nem pepecselést, nem köntörfalazást és nem elkenéseket, hanem az élet igazi produktumait várják. En tehát még ebben az utolsó pillanatban is kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy ilyen irányú megoldást méltóztassék kodifikálni. Mélyen t. Képviselőház! Most rá kell térnem a javaslat második intézkedésére, amely a sajtóban a bírósági tárgyalásokról megjelenő tudósításokra vonatkozik. A 8. § a következőket tartalmazza (olvassa): »A kir. bíróság közérdeknek vagy jogos magánérdeknek védelme céljából és az ehhez szükséges keretben hivatalból vagy az érdekelt kérelmére megtilthatja, hogy a nyilvánosan tartott tárgyalásról, vagy ott elhangzott valamely kijelentésről, vagy ott történt egyes eseményekről a sajtóban tudósítás tétessék közzé. Rágalmazás vagy becsületsértés miatt folyó eljárásban a bíróság elrendelheti azt is, hogy az ügy tárgyalásáról csak az ítélet hozatalakor, vagy az eljárásnak más módon történt befejezésekor szabad tudósítást közölni. A tárgyalásról szóló tudósítás eltiltása csak abban az esetben jelenti az ítélet közlésének tilalmát is, ha a határozat ezt kifejezetten megemlíti. Társasbíróság eljárása esetében a tilalom kérdésébén a határozathozás az ítélőtanács elnökének ügykörébe tartozik. A tilalom kérdésében hozott határozat ellen fellebbvitelnek nincs helye.« T. Ház! Méltóztatnak látni, hogy ez a ren delkezés, ha tudniillik a sajtónak nem szabad nyilvános tárgyalásról tudósítást közölnie, a legelevenebben belevág a sajtószabadságba. Engedelmet kérek, ez hozzátartozik az alkotmányos élet szabadságjogaihoz. Aki nyilvános tárgyalásra megy, az már elkészült arra, hogy a doloff nyilvánosság elé kerül; ha valaki a becsületét keresi a bíróság" előtt, ha valakit megrágalmaztak és a bíróság elé megy, az kell hogy el legyen készülve a nyilvános tárgyalásra, a nyilvános megbeszélésre. Ez a dolos

1 lényegéhez tartozik. Hogyan lehetséeres tehát az, ami itt történik, hosry elkülönítik a sajtónyilvánosságot az egyéb: nyilvánosságtól? A nyilvánosság, a közönség jelen lehet. Bent lehetnek öten, tízeri, húszan, száülése 1938 május 2-án, hétfőn. 155 zan, ezren a tárgyaláson, de a sajtó nem írhatja meg azt, ami ott történik, mert eltiltják a közléstől, sőt eltilthatják még az ítélet közzétételétől is. Engedelmet kérek, ez a sajtószabadság elvével, a sajtószabadság eszméjével homlokegyenest ellentétben áll, s a közszabadsági garanciáknak egyik lényeges részét veszik el ismét tőlünk. Ezzel a magyar polgárságnak, a magyar nyilvánosságnak egy gyel megint kevesebb alkotmánybiztosítéka lesz. Ez a rendelkezés majd lehetővé teszi, hogy a kufárok, a becstelen rágalmazók és mindazok, akik a törvényszék nyilvánossága előtt eddig megfordultak, ezután titokban intézzék el a maguk dolgait. Ezt az eljárást, ezt a módot megfelelőnek, helyesnek nem tartom. Ha egy tárgyaláson előreláthatólag olyan esemény következik be, amely nem való a nyilvánosság elé, — hiszen ez minden^ esetben megtörténhetik — ott van a zárt r tárgyalás intézménye. A törvényhozó előre látott ilyen eseteket és gondoskodott róluk. A bűnvádi perrendtartás 293. § ""ci cl következőképpen szól (olvassa): »A bíróság a nyilvánosság kizárását az egész főtárgyalásra, vagy egy részére nézve bármikor elrendelheti, ha a tárgyalás nyilvánossága a közrendet, vagv a közerkölcsiséget veszélyeztetné. E kérdésben a törvényszék a feleknek a közönség kizárásával történt meghallgatása után határoz.« A miniszteri indokolás erre nézve a következőket mondja (olvassa): »Igen természetes, hogy a közrend veszélyeztetése alatt nemcsak azt lehet érteni, ha tényleg csoportos fellépés történt, vagy ilyentől tartani lehet, hanem tágabb magyarázatnak van helye. Semmiesetre sem szabad és nem is fogja a magyar bíróság a közrend veszélyeztetését oly tágján magyarázni, hogy eo ipso minden politikai természetű perben e címen kizárja a nyilvánosságot. Ha az állam biztonságát veszélyezteti a politikai per nyilvános tárgyalása, úgv helyén van a nyilvánosság kizárása, de csak az. hogy politikai háttere van valamely bűncselekménynek, éupen nem igazolja a nyilvánosság szabályától való eltérést. A közcrk ölési sés? érdeke leginkább a szemérem elleni bűntettek esetébpn- vigy pho

1 különösen n őszemélynek nemi dolgokban kejl felvilágosítást adnia stb., követeli a nyilvánosság kizárását. Az ítélőbíró s ág- mindier e«ak a felek meghallgatása után rendelheti el a nyilvánosság kizárását.« Méltóztatnak tehát a miniszteri indokolásból látni, hogy a törvény jelenleg is módot ad a nyilvánosság kizárására. A törvény megmondja, hogy a közrend és a közerkölcsiség védelmének eseteiben van helye a nyilvánosság kizárásának. A közrendet azonban tágan magyarázza, mert a politikai jellegű tárgyalásokat már ide hajlandó bevenni. A közerkölcsiségnél pedig nem is kell tág magyarázat, mért a közerkölcsiség veszélyeztetése esetében maga a tényállás adja meg a zárt tárgyalás lehetőségét. Én tehát azt mondom, hogy nem kellett volna itt ehhez a módhoz folyamodni. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el«) Ha történnék olyan események, amelyekről a törvényjavaslat megemlékezik, ha kívánatos, hogy a nyilvánosan tartott tárgyalás-