Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-303

150 Âz országgyűlés képviselőházának 30 1553: XXIV. és az 1599 : XL

V. te, hogy azután hosszas vitáik után és a fejlődés, megfelelő feltételei mellett az 1791 : XV. te. törvénybeiktassa a sajtószabadság nagy 'gondolatát. Ilyen előzmények után van azután jogászi értéke és értelme az 1848 : XVIII. te. ama rendelkezésének, aimiely nem kreál sajtószabadságot, _ haneon — a törvény szóhasználata szerint — visszaállítja a szabad sajtót. A magyar jogalkotásnak, a magyar alkotó géniusznak tehát már 1848-iban meim volt sízüksége airra, hogy a nyugati hatások következtében a sajtószabályoziás tekintetében! új ilntézmiétnyt hozzon lettre, hanem a sajtókérdés szabályozása tekintetében is osupán vissaa foöltlett térnie az ősi,, eredeti magyar alkotmányhoz, anmak szellemii mesgyéjére és a szabad sajtót egyszerűéin régi, ősi, eredeti jogaiba kellett visszaállítani. Az 1848-as sajtótörvény nagy (hiányosságai a gazdasági és technikai feltételeik és iaa állami eélok megváltoztatása következtében hamarosan kiütköztek. 1899-ben és 1907-ben már a parlament utasítja a kormányt, hogy azonnal készítse elő a sajtótörvénynek reformját, mert azok egyrészt elavultak, másrészt olyan hiányosak, hogy az állami közrend, az államrend, a közerkölcsiség védelme tekintetében többé nem tudnak megfelelni a változott feltételeknek. 1910-ben azután Pozsonyban, éppen az első nyomtatott magyar újság megjelenésének helyén a Magyar Jogász Egylet a sajtókérdésben egy nagy országos értekezletet tart, amely lefekteti azokat az. irányelveket, amelyektől a megfelelő javításokat és a sajtó, a komoly^ a nemzeti, a nagy ideális célokat szolgáló sajtó érdekét is megvédeni kívánja. Ilyen előzmények után jött létre az 1914 : XIV. te., a ma hatályos sajtótörvény, amelyről mind a belföldi, mind a külföldi tudomány megállapítja, hogy liberálisabb, mint a francia és az angol sajtótörvény. Ennek a ma hatályos sajtótörvényünknek azonban van egy generális hiányossága és ez az, hogy hogy gyakorlati előfeltételek hiánya miatt még nem szabályozott olyan jogterületeket, amelyeken a szabályozatlanság következtében ma mindazok a visszaélések és kinövések előálltak, amelyek a közrendet, az állami rendet, a magas közérdeket, a jogos magánérdeket állandóan sértik. Az úgynevezett röpirati, az úgynevezett zsaroló, fenyegető sajtó, a zúgsajtó elterjedésére ezek a hiányos törvényi intézkedések adtak módot és lehetőséget. Sajtótörvényünk 7. §-a ugyanis megállapítja, hogy minden sajtóterméket a nyomda, a kőnyomda vagy a többszörösítő vállalat tulajdonosának az illetékes királyi ügyészséghez egy példányban a terjesztés megkezdésével egyidejűleg be kell terjesztenie. A hangsúly azon van, hogy a terjesztés megkezdésével egyidejűleg kell beterjeszteni. Ennek a gyakorlati és jogászi értelme az, hogy a ma hatályos sajtótörvény nem tett különbséget időszaki sajtótermék és nem időszaki sajtótermék között a terjesztés megkezdésének időbelisége tekintetében és így kiterjesztette a nem időszaki sajtóra azt a kedvezményt, amely az értékes időszaki sajtó szempontjából fennállott. A jelen törvényjavaslat tehát elsősorban három célt szolgál. Szabályozni kívánja a sajtórendészeti kötelespéldány beszolgáltatásával kapcsolatban a sajtótermékek terjesztésének megkezdési idejét és ezzel el akarja érni a zúgsajtó megfékezését és lehetőség szerinti kiirtását; másrészt a királyi bíróságok nyilvános tárgyalásaival kapcsolatban sajtóközlési tilalmat állít fel a közrend és a közerkölcsiség vé. ülése 1938 május 2-án, hétfon. delme_ érdekében, harmadsorban pedig rendezni kívánja az időszaki lapok alapításának kérdését. Ezek után ismertetni kívánom magát a javaslatot. Az állami rend megóvása végett szükséges törvényjavaslat elsősorban hatályon kívül helyezi a sajtótörvény most ismertetett és ' hiányos rendelkezéseit és minden nyomda, minden kőnyomda és sokszorosító vállalat tulajdonosát arra kötelezi, hogy a nyomás befejezése után az illetékes királyi ügyészségnél a sajtóterméket szolgáltassa be. Ez a sajtórendészeti kötelespéldány beszolgáltatásának jogi szabályozása. De a szőnyegen lévő javaslat mindenkit beszolgáltatási kötelezettség elé állít, aki olyan sajtóterméket többszörösít, amelynek célja a közönség körében való terjesztés. Amíg a javaslat érintetlenül hagyja az időszaki sajtó terjesztésére vonatkozóan, ma hatályos sajtótörvényeink idevonatkozó jogszabályait, addig a nem időszaki sajtó terjesztése tekintetében a szomorú példákra való hivatkazással gyakorlati szempontból igen célirányos korlátokat állít fel. Ezek a korlátok a következők: Elsősorban megállapítja, hogy a nem időszakig sajtótermék terjesztésének ideje mikor kezdődik meg. A sajtórendészeti kötelespéldány" nak az ügyészségnél való bemutatásától számított 24 órai, illetőleg 8 napi határidőt állapít meg a bemutatott sajtótermék terjedelméhez képest, vagyis amennyiben e határidőn belül az illetékes kir. ügyészség a kir. bíróságnál a lefoglalás iránt indítványt nem tesz, a sajtótermék terjesztésére automatikusan, minden további bírósági vagy ügyészségi értesítés nélkül kezdetét veheti. Ha nem is bővül a kir. ügyészség hatásköre, intézkedéséhez mégis fűződik bizonyos joghatás (Csoór Lajos: Nagyon súlyos!) még pedig az, hogy amennyiben a kir. ügyészség a nem időszaki sajtótermék lefoglalására nézve a vizsgálóbírónál a lefoglalás iránt indítványt tesz es az elsőfokú kir. bíróság — tehát nem közigazgatási hatóság, hanem bíróság .— elutasító határozatot hoz, s a kir. ügyészség ez ellen az elsőfokú elutasító határozat ellen felfolyamodással él a vádtanácshoz, akkor a felfolyamodásnak halasztó hatálya van a terjesztés tekintetében, vagyis az időszaki sajtótermék terjesztését nem szabad megkezdeni addig, amíg a felfolyamodás tárgyában a vádtanács akár igenlően, akár elutasítóan nem dönt. A terjesztés kérdésében tehát nem a közigazgatási hatóság, nem a királyi ügyészség mondja ki a végső döntést, hanem a kir. bíróságok kezébe van letéve a döntés joga. Ebben a vonatkozásban tehát nem állhatnak meg a javaslatnak ezzel a rendelkezésével szemben felhozott kifogások, amelyek a kérdés meritumába nem mélyednek bele és a sajtószabadság kérdését összetévesztik a sajtóreudészet kérdésével, 'bizonyos megszorításokat, sőt cenzúrát látnak itt, (Farkas István: Fordított a dolog!), holott ez egyáltalán nem áll fenn. Előzetes sajtócenzura ott van, ahol a sajtótermék terjesztése tekintetében a közigazgatási hatóság dönt. Itt pedig a kir. bíróságok kezébe van letéve ez a hatáskör. Természetszerű, Ihogy gyakorlati szempontból nem hagyhatja a törvényjavaslat tekinteten és figyelmen kívül azt a sok visszaélést, amely a sajtótermékek elszálításával, eldugásával, megsemmisítésével kapcsolatban a törvényes intézkedések foganatosítása elé, mint akadály hárul. Ezért a törvényjavaslat megkonstruálja a sajtótermékek elszállításának