Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-302
146 Az országgyűlés képviselőházának 302. ülése 1938 április 29-én, pénteken. ség pedig- azt a nagyon természetes, helyzetéhez tartozó jogot gyakorolhatja, hogy évenkint, vagy legrosszabb esetben félóvemkint fizetheti a vagyondézsimát. Ha két félévet szab ki a miniszter úr arra, hogy az illető 'fizessen s az két félévet elmulaszt, akkor lehet vele szemiben erélyesebben fellépni, negyedévenként való fizetést nem lehet a gazdától kívánni. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senkii szólni nemi kíván, a vitát bezárom,, a tanácskozásit befejezettnek nyilvánítom és (kérdem, méltóztatik-e a 13. §-t eredeti szövegéiben elfogadni, szemben Csoór Lajos képviselő úr indítványával 1 ? (Igen!) A Ház a 13. §-t eredeti szövegében fogadta el. Következik a 14. §. Kérem annak felolvasását. Gaal Olivér jegyző (felolvassa a ld. §-t, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Felolvassa a 15- §-t): Festetetics Domonkos gróf! Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! Bocsánatot kérek, hogy egy pillanatra felszólalok a 15. § 2. bekezdéséhez. Itt tudniillik szó van a hitbizományi vagyonok vagyonváltságáról és ezzel kapcsolatban bátor vagyok az igen t. miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy a hitbizományi vagyonok meglehetős kötöttség alatt vannak: kormányzói engedély, vagy pedig az igazságügyminisztérium engedélye kell az elidegenítéséhez. Ez rettenetesen hoisszú időt vesz igénybe, éppen ezért felvetem a gondolatot, nem lehetne-e a törvény keretében rendelkezni abban az irányban, hogy a hitbizományi törzsvagyonokból ezen törvény alapján le lehessen adni egy bizonyos részt. (Esztergályos János: Van egyszerűbb megoldás is : megszüntetni a hitbizományokat! —Malasits Géza: Legfőbb ideje! 400 évvel ezelőtt kellett volna!) Második kérésem az, nem volna-e hajlandó miniszter úr bevenni a végrehajtási utasításba azti hogy a hitbizományi törzsvagyon felszabadítását minden haszonélvező megtehesse anélkül, hogy a várományosok hozzászólnának? Itt is az a helyzet, hogy ha sok várományos lesz, mind hozzászól s végül óriási pereskedés lesz, aminek semmi értelme nincs. Azt hiszem« ezt a kérdést a törvény keretén belül könnyen meg lehetne oldani. Ezt voltami bátor kérni a miniszter úrtól és kérem, hogy a végrehajtási utasításba ezt vegye fel. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Esztergályos János : A hitbizományokat meg kell szüntetni! — vitéz Szalay László: A (szakszervezeteket kell megszüntetni! — Malasits Gézia: Ne féltse azokat! — Propper Sándor: Ügy ért maga ehhez, mint a tyúk az ábécéhez. *— Nagy zaj.) Ha, senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. Á miniszter úr nem óhajt szólni? (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem!) A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. (Gr- Széchenyi György: Bocsánatot kérek, én még feliratkoztam!) Sajnálom, a 'tanácskozást már befejezettnek nyilvánítottam. . Kérdem, iméltóztatnak-e a 15. §-t eredeti szövegében elfogadni? (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Igen!) A többség az eredeti szöveget fogadta el. Következik a 16. §. Gaal Olivér jegyző (felolvassa a 16. §-t. amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad). — Felolvassa a 17. §-t): Feliratkozott Széchenyi György gróf. Elnök: Gróf Széchenyi György képviselő urat illeti a szó. Gr. Széchenyi György: T- Ház! A 17. § utolsó mondata így szól (olvassa): »Elidegenítési és terhelési tilalom, nem gátolja, hogy a beruházási hozzájárulás behajtása végett az ingatlan állagára végrehajtást vezessenek.« En ezt az intézkedést helyeslem, ellenben kérnem kell ezzel kapcsolatban, hogy egyúttal adják meg a módot az illető birtokosoknak arra,— s ne legyeinek kiszolgáltatva holmi máiról-holnapra végrehajtott árveréseknek — hogy, bár elidegenítési tilalom alatt vannak, az illető összegeket előteremthessék eladás útján. Erre feltétlenül szükség van, annál is inkább, mert vannak olyan birtokosok, akik esetleg anég örökösödési adót is fizetnek és az örökösödési adó és a rendes adó, továbbá a beruházási hozzá járulás fizetése teljesen lehetetlenné fogja tenni, hogy ezt pusztán a jövedelemből ki lehessen szorítani. Ennek folytán legalább a a végrehajtási utasításban kellene gondoskodni arról, hogy ezen a téren változtatás történjék. Egyéb hozzá tenni val óm nincs. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nemi!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezáróan. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 17. § meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. ösoór Lajos képviselő úr a 17. § után pótlólag új szakasz felvételét kéri. öt illeti a szó. Csoór Lajos: T. Ház! Abban a reményben szólalok fel, hogy az egységes pártnál megkezdődött felszólalás után megszólalásra bírom a pénzügyminiszter urat. (Propper Sándor: Hiú remény! — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Mindenre válaszoltam az általános vitában!) Olyan kérdést leszek bátor felvetni, amelyre talán mégis választ méltóztatik adni. Abban az indítványomban, amelyet beterjeszteni bátor voltam, kértem, hogy a Nemzeti Bank Részvénytársaság alapszabályai olyképpen módosíttassanak, hogy a Nemzeti Bank köteles legyen a kereskedelmi váltók arányában mezőgazdasági váltókat is egyharmadrésziben elfogadni. , Ugyan semmi reményem sincs arra, hogy ezt a javaslatomat elfogadják, mégis fenntartom és kérem, méltóztassék elfogadni. A pénzügyminiszter úr volt szíves említeni azt, hogy bizonyos tárgyalások folynak a mezőgazdasági hitel biztosítása érdekében. Ez a kérdés bennünket, az egész ország gazdasági életet, a legmesszebbmenőéin érinti, ezért kötelessége volna most a pénzügyminiszter úrnak nyilatkozni, hogy megnyugtassa a gazdasági életet, hogy reményt nyújtson a gazdasági életnek arra, hogy mit várhatnak a mezőgazdasági hitel biztosítása tekintetében. Méltóztassék figyelembe venni azt. hogy két hónappal ezelőtt a tinónak kilogrammonkinti ára 90 fillér volt, ma pedig 50—60 fillér. (Esztergályos János: De a mészárszékekben 3 pengő egy kiló hús!) Azt látjuk, hogy a mezőgazdaságban hirtelen áresés következett be, ami aggasztó ránk nézve és nem tudjuk, mi fog még ezután következni. Ez ellen az esetleg fenyegető mezőgazdasági válság ellen, illetve ez ellen a Ihelyaet ellen, — nem mondom, hogy válság küszöbén állunk — nekünk reményt egyedül az nyújthat, ha, amint a javaslat is célozza, mezőgazdasági hitelt gyorsan és hatékonyan méltóztatik biztosítani. Ehhez nem elég, hogy
