Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

Az országgyűlés kêpviselKâzândk 301. krét eseteket. Meglehet, hogy sok van, meg­lehet, hogy kevés van, de vegyünk egy 200.000 pengős, vagy egy 150.000 pengős vagyont, amely mellett az esetleg idősebb családapának négy vagy öt gyermeke van. Teljesen más helyzetbe kerül az a gyermek, akinek az apja még öt vagy hat évig él, az osztály után, an­nak következtében, iiogy ilyen vagyondézsmát kell fizetnie. Azt hallom, hogy a bizottságban is volt erről szó. Nem tudom, ebben az érte­lemben is szó volt-e róla, de azt hiszem, nem kerülne sokba és mégis talán az egyke premi­zálása ellen volna, Ina ;— mondjuk — 200.000 pengős értékhatárig például 3 gyermektől kezdve egy bizonyos progresszív bonifikáeiót adnának azoknak, akiknek a vagyona éppen osztály folytán nem éri el az 50.000 pengős mi­nimumot. (Mózes-Sándor: Ez méltányos volna! A szociális szempont kívánja!) De nem tartom -ezt a javaslatban foglalt intézkedést egészen helyesnek már az előfelté­telek első csoportja, az erkölcsi és lélektani hatás szempontjából sem. Ne^ felejtsük el, — azt hiszem, egyik t. képviselőtársam is emlí­tette — hogy ennek az egész vagyondézsmának a struktúrája az, hogy a vagyont terheli és. a vagyonból kell fizetni, márpedig itt az alsó értékhatár 50.000 pengő, tehát — mondjuk — 20*00 font. Hasonlítsuk össze ezt az adóalapot az angol adóalappal. Hány ember van Angliá­ban, akinek 2000 font vagyona vau és hány ilyen ember van itt! Ez tehát igazán megdöb­bentő. De bocsánatot kérek, az egyik oldalon le­megyünk egészen 50.000 pengőig, a másik ol­dalon pedig, ha valakinek a sors, a véletlen játéka folytán, vagy esetleg saját legális ügyessége folytán 45.000 pengő vagyona, de körülbelül ugyanannyi jövedelme is van, azt hiszem, az illető ennek a javaslatnak & r szem­pontjából adómentes. Fináncszempontból ter­mészetcsen érthető, hogy ha vagyonadót aka­runk kivetni, a formalisztikus szempontot néz­zük, mert akinek nincs vagyona, az ne fizessen, lélektani és méltányossági szempontból azon­ban nem tartom egészen helyesnek és éppen azért kérném, hogy bizonyos értékhatárig, nem nagy vagyonoknál, hanem mondjuk 200.000 pengő értékig, ahol négy-öt gyermek éppen megosztja a 200.000 pengőt úgy, hogy a mini­mális értékhatár alá esnének, mondom, ennek az értékhatárnak az erejéig bizonyos kedvez­ményt méltóztatnának adni a sokgyermekes családoknak. (Helyeslés a balközépen.) Azt hi­szem, ezt véghez lehetne vinni. Most áttérek még egy nagyon komplikált rendelkezésre, — de egészen röviden akarok vele végezni, mert hiába bocsátkoznám rész­letekbe — és ez a 15. § (2) bekezdése. Itt figyel­mébe ajánlom az igen tisztelt kormánynak az 1921:XLV. tc.-nek yéletlenül ugyanilyen számú, vagyis 15. §-át, ahol tudniillik a ha­szonélvezetről és az egyetemleges felelősség­ről stb.-ről van szó. Elismerem ugyan, hogy ez a rendelkezés már jobb fogalmazásban van meg ebben a javaslatban, mint az első szöveg­ben volt, amelyet annakidején véleményezés végett kaptunk, de igénytelen nézetem szerint ez a rendelkezés még így is, ahogy most van, bő alkalmat fog adni mindenféle pereske­désre. Méltóztassék csak elolvasni az 1921 :XLV. te. 15. Vát és méltóztassék elolvasni ezt az itteni rendelkezést. Nem látom ugyanis világosan, hogy az illető, ha egyetemlegesen van szabályozva az egész vagyonadója,^ csakis a saját vagyonrészére eső vagyonadóért, va­ülése 1938 április 28-án, csütörtökön, 115 gyondézsmáért szavatol-e, mert ha ő — egy extrém példát mondok — esetleg Via részben van érdekelve, a többiek pedig 15 /ie részben, ak­kor teljesen tönkremehet, amíg érvényesíti a visszkereseti jogát a többiekkel szemben, úgy­hogy sokkal helyesebbnek^ tartanám, ha az egyetemlegességet úgy szabályoznók, ahogyan az az 1921:XLV. tc,-ben és végrehajtási utasí­tásban megtörtént, vagy pedig akár más mó­don is, de világosabban kellene kifejezni azt, hogy az illető az egyetemlegesség révén ne mehessen tönkre azért, mert másoknak sokkal nagyobb vagyondézsmáját köteles megfizetni. (Mózes Sándor: A gyakorlatban meg kellene osztani!) A másik megjegyzésem az, hogy itt a kö­tött vagyonokról egyáltalában nincs szó, itt csak tulajdonosról van szó. A törvényjavaslat azt mondja (olvassa): »Amennyiben a beruhá­zási hozzájárulás fizetése következtében a ha­szonélvezőnek a haszonélvezetből eredő jöve­delme a tisztes eltartás mértékét el nem éri, a haszonélvező a haszonélvezettel terhelt va­gyon tulajdonosától megtérítést követelhet. Viszont amennyiben a beruházási hozzájáru­lást a tulajdonos fizeti. • *«, vagyis a fordított esetről szól a javaslat, tehát mindkét esetben a tulajdonosról beszél. Bocsánatot kérek, na­gyon szép ez akkor, ha természetes személy a tulajdonos és természetes személy a haszon­élvező, kötött vagyonnál azonban, úgy a világi vagyonnál, mint az egyházi vagyonnál, ahol javadalmas van, nincs tulajdonos, ott törzs­vagyon van és itt a törzsvagyonra, sem a vi­lági, sem az egyházi kötött vagyonra vonat­kozólag nincs semmiféle rendelkezés, holott az évenkint kivetendő és kivetett vagyonadónak 100%-os pótlékolásánál egy külön szakasz, ame­lyet évenkint meghosszabbítottak, kimondja, hogy a törzsvagyon bizonyos feltételek és kö­rülmények között igen is igénybevehető, az évenkint fizetendő vagyonadó pótlékának fe­dezetére. A jelen javaslatban egyáltalán egy betű nincs a törzsvagyon szavatolásáról. Csak a tulajdonosról van szó. Azt hiszem, az igen tisz­telt miniszter úr természetesnek veszi, bogy a tulajdonos helyett a törzsvagyont kellene ide felvenni. Csakhogy a törzsvagyon esetében éppen a világi kötö,tt vagyonnál, ott van a gondnok, ott vannak a várományosok. A hit­bizományi hatóság kimondott rendelkezés hiá­nyában nem hiszem, hogy azt fo.gja mondani, hogy a tulajdonos aequale a törzs vagy ónnal. Nem hiszem. Meglehet, hogy csalódom, de akkor világosan méltóztassék szövegezni, ha másként nem, belevenni a javaslatba, legalább zárójelben, hogy a törzsvagyonra is vonatko­zik, különben előállhat eset, hogy az illető haszonélvező vagy javadalmas nem fizet egy krajcárt sem, a jövedelmet elkölti és míg a törzsvagyonból ezt refundálják, elvisz min­dent az ügyvédi költség és amihez neki egyál­talán joga nincs, közvetve az összes utódokat is aránytalanul megterhelheti. (Mózes Sándor: Ingatlanban is lehet szolgáltatni!) Az volna a kérelmem, világosan mondas­sók ki, hogy nemcsak a tulajdonos szavatol érte, hanem a törzsvagyon is a megfelelő há­nyadával. Ezt nagyon szépen meg lehet fogal­mazni. Azt hiszem, az igen tisztelt igazságügy­minisztérium feladata, hogy a megterhelés financiális lehetőségót megfelelő jogi formába öntse.

Next

/
Thumbnails
Contents