Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

Az országgyűlés képviselőházának SOI. ü álljunk a kormány mögé e programmpontok \ megvalósítása céljából, mert tudni kell, hogy mi a eel. A cél az életlehetőségek kisizélesí- ! tése, több munka, több kenyér, jobb jövedelemeloszlás, az életnívónak a nép mindéin rétegéiben való .emelése. Ezért nem szabad sajnálnunk és meg kell adnunk e célok minél hatályosabb megváló sí thatasa végett a nagy, széles felhatalmazást a kormánynak, hogy a javaslatban foglalt Programm keresztülvitele késedelmet ne szenvedjen. Ezzel el is mondtam általánosságiban gondolataimat a javaslatról, most legyen szabad a javaslat egynéhány részletkérdéséhez! is hozzászólnom és azokra a pénzügyminiszter úr figyelmét is felhívnom. Mindenekelőtt arra szeretnék rámutatni, hogy nemesalk a falunak vannak szegényei, hanem a városnak is. Tudni kell azt, hogy a városok ennek tudatában ma szinte véreznek azok alatt a súlyos terhek alatt, amelyeket a városi nyomor 'és szegénység enyhítése céljából viselniük kell. A városoknak sokszor egész pótadója népjóléti, szegényügyi kiadásokra megy. Nagyon szeretném, hogy ha már a javaslatban nincs is benne szó szerint, legalább a pénzügyminiszter úr egy kijelentést tenne arra vonatkozólag, hogy a kormánynak igenis szándéka a városszéli telepítés támogatása is. Nézetem szerint, amikor házhelyek kiosztásáról, házak építéséről van szó, ebbe a fogalomba bele lehet venni a városszéli házakat, tehát a városszéli településeket is, amelyek egyedül volnának alkalmasak arra, hogy a városoikban nap-nap után növekvő nincstelenséget, nyomort és munkanélküliséget megszüntessék és az ínségeseket visszavezessék a polgári társadalomba, a rendes polgári élet kereteibe. Azt hiszem, a kormány ós a pénzügyminiszter úri abban a helyzetben lesz, hogy megnyugtathat majd engem abban a tekintetben, hogy a kormány igenis gondoskodni fog a városszéli települések segélyezéséről, részben közvetlenül, részben a városoknak nyújtandó olcsó kamatozású beruházási kölcsönök révén. Méltóztassanak elhinni, íhogy a városszéli településekkel, amelyek hivatva volnának a nyomorúságban sínylődő családokat a nyomorból kiemelni s rendes házat adni nekik egy kis kerttel, —• bármilyen kicsi lenne is az a kert — olyan nagyhorderejű szociális problémát oldanánk meg, amelynél nagyobb problémát - el sem tudok: képzelni. A városokban már odáig vagyunk, hogy egy szobába kell összezsúfolni három-négy családot. Méltóztassék elképzelni, hogy amikor egy intakt, jobb érzésű, jobb erkölcsű család ilyen összezsúfoltságban egy meglehetősen lejtőre jutott környezetbe kerül, mi lesz ebből a családból még megmenthető. A probléma szociális oldala óriási és biztos vagyok benne, hogy a kormány figyelnie e felé a probléma felé fordul. Csak egészen röviden iszeretnék rámutatni arra, hogy nagyon fontosnak és szükségesnek tartanám, ihogy lehetőleg, ahol csak lehet, az országszéleken történjék a telepítés. Nem hiszem, hogy ennek akadálya volna, mert feltételezem, íhogy a magyar birtokososztály ezt a telepítést, ha másképpen nem, legalább birtokcserék formájában lehetővé teszik. Nem kell sokat beszélnem erről a kérdésről. Trianon intő példa! Azért kell ez, hogy a határszél nemzeti szempontból abszolút megbízhatóvá váljék. A telepítés tehát elsősorban nemzeti szempontok figyelembevételével a határszéleibe 1938 április 28-án] csütörtökön. 111 ken kell, hogy történjék, (vitéz Kő József: Oda kellenek a magyarok és nem az Alföldre!) Mint városi képviselő, ki kell hogy térjek arra, hogy a házbirtok jelentékeny adóalapot nyújt, és nem hallgathatom el, hogy az ebben a javaslatban kissé aránytalanul van igénybevevő. Tudúi kell, ihogy a házbirtok amúgy is elég súlyos adók, pótlékok, közterhek alatt nyög, úgyhogy különösen a kisebb háztulajdonos, akinek nagyobb tatarozási költségei, esetleg kölcsönei vannak, a iházból úgyszólván semmi jövedelmet nem lát. Itt van nálam egy kimutatás, ebben azt olvasom, hogy például egy 187.000 pengő forgalmi értékre becsült földbirtok igénybevétele 3285 pengő, egy ugyanilyen ház igénybevételére pedig 22.270 pengő kontemplál tátik. Ha a földbirtokot országos ós egyetemes szempontból kímélni is kell, nézetem szerint egy bizonyos fokú arányosságot mégis kellene érvényesíteni a javaslatban a háztulajdon javára is. Ügy képzelem, hogy legalább a túlterhelt háztulajdonnak koncedáljuk a javaslat szerinti értékelésben ugyanannak a háromnyolcadnak a levonását, amit a földbirtoknál teszünk. Ez nem sok és távolról sem. hozna létre arányosságot, azonban mégis gesztus volna a háztulajdonosok felé, akiknek teherbíróképességét szintén fenn kell tartani. A segítés módja igen könnyű, mert hiszen az aránylagos felemelés megtörténhetnék egy passzus bevételével a törvényjavaslatba; ez elégséges volna arra, hogy az esetleges kiesés, ha egyáltalán fog mutatkozni, bizonyos arányos felemeléssel, 'helyreüttessék. T. Ház! Szükséges lehet az, hogy az egyik kategóriát a imásik rovására előnyéén részesítsük, akkora aránytalanságokat azonban, amelyek aztán elkedvetlenedést szülnek, lehetőleg igyekeznünk kell kiküszöbölni. Jogosnak látszik előttem az adómentes vállalatok panasza is, hogy az ő megterhelésük és hozzájárulásuk a nem adómentes, de főleg a már nem adómentes vállalatokkal szemben aránytalan. Hivatkoznak ezek a vállalatok arra, hogy ők mint kezdő vállalatok nyereségeik legnagyobb részét, hogy versenyképesek legyenek, beruházták és így az utóbbi három év, vagy miattam, két év nyeresége ugyancsak tőkévé változott át. Ha ezt a nyereséget megfogjuk, akkor számításba vesszük mint tőkét, de számításba vesszük, mint az utóbbi három év nyereségét is. Abban van igazság, az így van, hogy itt kétszeres számibavételről van szó. Az is kétségtelen, hogy az adómentes vállalat mérlege egész máskép készül, mint az adóköte-les vállalaté. Az adóköteles vállalat természetesen a mér légtechnika minden csínját-bínját kihasználja, sok törvényes lehetőséget is kihasznál arra, hogy lehetőleg kisebb nyereséget mutasson ki. Ez az eset az adómentes, ideiglenesen adómentes vállalatoknál nem forog fenn, mert hiszen náluk csak eszményi adóról lehet szó. Ennek következtében ezeknek a vállalatoknak az utóbbi háromévi nyereségük magasabb, eltekintve attól, hogy ezeknél a vállalatoknál az eszményi adó sem jön levonásba, amit tulajdonképen levonásba kellene hozni, mert ilyen- , formán, amit nekik kedvezményként az egyik kézzel az állam ad, a másik kézzel elveszi. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az adókedvezményekkel szemben hizonyos kötelességek is vannak előírva, amelyeket a vállalatok teljesítenek. Miután ezeket a panaszokat indokoltaknak látom, nekem az a felfogásom, hogy igazságot KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIÍ1I. 18