Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

Az országgyűlés képviselőházának SOI. a Javaslatban a nemzetre appellál, ellenértékeképpen ott áll az a nagyszerű perspektíva, amely biztató abban a tekintetben, hogy ez a nemzet ezeknek az ebben a törvényjavaslatban foglalt problémáknak sikeres megoldásával nemzeti életének valósággal új korszakába lép. A kormánynak ebben a javaslatban szokatlanul nagy és tág felhatalmazást adunk, amikor azonban a rendesnél nagyobb felhatalmazásokkal rubázizuk fel a kormányt, nem szaibad megfeledkeznünk arról sem, hogy a kormányra ennek a javaslatnak a végrehajtása körül fokozottabb kötelesség is vár, a kormányt fokozottabb felelősséggel is terheljük. Megadjuk ezt a felhatalmazást, mert érezzük és tudjuk, hogy ennek a programimnak fennakadás nél-' kuli végrehajtása korlátlan felhat almást követel és a kormánynak nem leihet időhöz kötött marsrutát adni. A kormány mérlegelte, bogy im.it lehet tenni, meddig lehet elmenni, biszen olyan konioly pénzügyi és gazdasági kapacitás, mint Imrédy Béla gazdasági miniszter úr, olyan adatokat' szolgáltatott a magyar gazdasági élet jelen pénzügyi állapotáról, hogy feltehető, íhogy a kormány mindent megfontolt, minden gazdasági tényezőt és minden erőt tekintetbe vett akkor, amikor ennek a javaslatnak a pénügyi kereteit megállapította. Bízunk tehát abban, bogy a kormány, amely ennyi körültekintéssel járt el a pnogramm felállításánál, bizonyára nem kevesebb böleseséggel fog dolgozni azon, hogy ezt a programmot, az ebben a javaslatban foglalt problémákat a nemzet egyetemes érdeke sziempontjából emberileg lehető legjobban oldja meg. Bizonyára lesz' gondja a kormányzatnak — erre szükség is van —'arra, bogy a gazdasági életből kivont erő minél előbb visszafolyjék, visszatérjen a gazdasági életbe. Amikor már az első részletet felhasználták és a második részlet igénybevételére kerül sor, akkor már az első részletnek folytatólagosan tovább kell éltetnie a gazdasági életet. Ha a kormány erről gondoskodni fog, — és erre bizonyára lesz gondja — akkor nem kell attól tartanunk, hogy gazdasági életünkben zavar keletkezik. Kétségtelen, hogy annak a sok gazdasági, kulturális és szociális problémának megvalósításával, amely ebben a törvényjavaslatíban fel van sorolva, a gazdasági életnek lüktetésbe kell jönnie. Beruházások, munkaalkalmiak stib. mind arra vannak hivatva, hogy a gazdasági életet megélénkítsék, a vérkeringésit élénkebbé tegyék, a nagy tömegek fogyasztóképességét a több kenyérkereset révén fokosodjék (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) T.. Ház! Tildy igen t. képviselőtársam beszédében azt a kijelentést tette, hogy ez a törvényjavaslat nem oldja meg a magyar nép sorskérdéseit. Kérdezem, t. Képviselőház: nem sorskérdés-e a nemzet biztonsága, amelyet a tervbevett honvédelmi és légvédelmi intézkedések lesznek hivatva megalapozni? Kérdezem: nem sorskórdés-e a magyar gazdasági élet és egész életünk fejlesztése, a jó utak s a megfelelő modern szárazföldi és vízi közlekedésnek fejlesztése? Nem sorskérdés-e, hogy a népet telepítés útján házhoz és földhöz juttassuk? Hiszen ennek a hiányát kifogásolta Tildy Zoltán igen t. képviselőtársam, amikor azt mondta, hogy föld és házhely kell a népnek. íme, ezt ülése 1988 á.prilis 28-án, csütörtökön. 109 hozza a törvényjavaslat. Miért rekrimináljuk azt is, miért pazarolunk szót arra is, amit tulajdonképpen a törvényjavaslatban hozni akarunk? Kérdezhetem továbbá, t. Képviselőház: nem sorskérdés-e az, hogy a magyar termelést minőségileg és mennyiségileg fokozni, javítani akarjuk, hogy az értékesítés előmozdítására és annak biztosítására törekszünk? Avagy nem sorskérdés-e a magyar nép műveltségének, művelődésének emelése, a magyar nép egészségének óvása és gondozása? Nem sorskérdés-e az, hogy adunk vagy nem adunk munkaalkalmat, adunk vagy nem adunk kenyeret a népnek? T. képviselőtársam, mindezek benne vannak ebben a törvényjavaslatban és ha ezek nem sorskérdések, akkor kérdezem, mi a sorskérdés? Hiszen ezeknek a problémáknak a megoldása egyenesen a magyar jövőt jelenti, már pedig ami magyar jövő, az a magyar nép jövője, az igenis, a magyar nép sorsa. (Úgy van! jobbfelőL) Azt megengedem, hogy a tág keretnek és ennek a sok sorsdöntő problémának ellenére — mert ezek azok — ebbe a törvényjavaslatba még nincsen minden probléma, különösen nem minden sorsdöntő probléma belefoglalva, azonban minden problémát nem lehet egy törvényjavaslatban megoldani. Egyébként is minden problémát sohasem lehet megoldani, mert a régiek még nincsenek megoldva és máris újabb problémák döngetik a kapukat. Mi szegény ország vagyunk, tőkeszegény ország voltunk régebben is, mindig. Nagyon természetes, hogy ilyen körülmények között szélesebbek azok a rétegek is, amelyeket a szegénység sorába kell számítanunk. A szegénységet és a nyomort nem. lehet teljesen eltüntetni és nem fogja eltüntetni soha senki, — ez nem sikerült a múltban és nem fog sikerülni a jövőben sem — de hogy mi arra törekszünk és hogy a kormányzatnak is az a törekvése, bogy a szegénységet, a szükséget minél szűkebb térre szorítsuk, azt ez a törvényjavaslat és a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló javaslat is igazolja s igazolja ennek a törvényihozásnak egész élete és működése, mert hiszen ebben a teremben legtöbbet szociálpolitikai kérdésekkel foglalkoztunk és ezeknek a kérdéseknek megoldásánál nemcsak a kormánypárt, hanem velünk együtt őszintén minden párt, ennek a képviselőháznak minden tagja is együttműködött. Ezt el kell ismernünk, mert az igazságnak így felel meg. Merem; állítani, hogy életemben nemcsak beszéltem a szegénységről,^ hanem érdemlegesen is törődtem a szegénységgel, tehát merem kimondani, hogy a szegénységgel igenis foglalkozni kell, illetőleg lehet beszélni a szegénységről, lehet rámutatni a nyomortanyákra is, azonban inkább a segítés módjait kell előtérbe helyezni. Én azt találom, hogy mi kissé túlságba visszük annak a nyomornak előtérbe helyezését, amely állítólag az országban egyesek szerint általános. Jól van, megengedem, hogy itt-ott nyomor is van, de hogy Magyarországon általános nyomor volna, ezt én el nem ismerem. Vigyázni kell, mert ha valamit túlságosan kiszínezünk és ismételten és folyton kiszínezünk, ha ebben egymásra rálicitálunk, ez jóra nem vezethet. (Ügy van! Ügy van!) Innen, a képviselőházból is szükséges, hogy ne csak a nyomor és a szegénység meglétét kiáltsuk kifelé, hanem szükséges az is, hogy