Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-301
Az országgyűlés képviselőházának 301. mert vályogból és földből vert fallal épültek, a mai állapotnál mégis sokkal jobb állapotot teremtettek. A mai állapot már egyáltalán nem tartható fenn, A mezőgazdasági munkásokat igenis, hozzá kell segíteni a saját hajlékhoz. A házhelykérdés nagyon fontos. Teleki gróf igen t. kép viselőtársam beszélt már a törvényjavaslattal kapcsolatban erről. A tanyavidékeken a házhelykérdést, nézetem szerint, akként kell megoldani, hogy ebből kettős haszon származzék. Egyrészt a mezőgazdasági munkások lakáshoz jussanak, még pedig megfelelő és tekintélyes portával, ahol barom fineyelést, gyümölcstermesztést és zöldségtermelést is folytathatnak és legalább saját konyhai szükségletüket elláthatják, ezenkívül ezzel kapcsolatban meg kell könnyíteni azt is, hogy a munkahelyhez közeleb legyenek és lehetővé kell tenni, hogy a nagy tanyaterületen közel legyenek a mezőgazdasági munkaterületekhez. Azokon a vidékeken, ahol már túlnyomórészt kisbirtokok vannak, ahol nincsenek már nagybirtokok, sőt középbirtokok sincsenek, a bankok kezén levő földbirtokot minden további nélkül fel lehei használni erre a célra. A munkáslakások építésénél figyelembe kell venni az építőipar érdekeit is és a kérdést össze kell kapcsolni az építőipar támogatásával. 60.000 építőmunkás él az országban a kisiparosokkal együtt. Ezek a rétegek ma teljesen munka nélkül állanak. Akármelyik részére tekintünk az országnak, akármelyik részről kérdezzük meg, akár az önálló iparosokat, akár pedig^ a munkásokat, egybehangzóan azt a kijelentést halljuk tőlük, hogy sehol az országban semmiféle komoly építőipari munka nincs. Az építőipar kulcsipar és foglalkoztatásával meg lehet oldani sok más szakma foglalkoztatását is. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy 100.000 keresőre tehető azoknak száma, akik, ha az építőipar foglalkoztatva van, maguk is keresethez jutnak. Feltétlenül gondoskodni kell tehát arról, ,hogy a törvényjavaslattal^ kapcsolatban az építőipar * foglalkoztatása is megtörténjék, annyival is inkább, mert éppen azoknak a kérdéseknek a felvetésével kapcsolatban, amelyek a mostani időkben szőnyegen vannak, szűntek meg az építőipari kezdeményezések és nemcsak a fővárosban, hanem a vidéki városokban sincs építkezés és különösen nincs a magyar falvakban. (Farkas István: Építsenek kis munkáslakásokat!) Egy ilyen hatalmas iparág érdekei nem hagyhatók figyelmen kívül. Ehhez a kérdéshez hozzátartozik a város és a falu rendezése is. A közelmúlt napokban is lehetett olvasni, hogy az egyik érdekeltségnél felsorolták azokat a magyar városokat, ahol a csatornázásnak híre-hamva sincs, ahol csatornázásról, vízvezetékről egyáltalában nincs szó. Nemcsak a falvakat kell tehát egészséges, ió ivóvízzel ellátni, hanem a magyar városok igen jelentős részét is. Itt vannak azután a városkép kialakításának munkálatai, ahol a tervező .mérnököknek igen nagy szerepet lehetne juttatni. Kosszak a városképek. Ha az ember megnéz, egy mezővárost, vagy egy nagyobb vidéki várost, azt látja, hogy az épületek stílustalanok, el vannak rontva, dísztelen, romlott" stílusban épültek meg. Az egész városképet elrontották egy-egy épület cudahelyezésével azért, mert Magyarországon boldog-boldogtalan csinálhat terveket, ugyanakkor pedig a tervező építészek, a tervező mérnökök munka nélkül vannak. A kormányzatnak, nézetem szerint, az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVHI. ülése 1938 április 28-án, csütörtökön. 103 a kötelessége, hogy mindezeket a kérdéseket rendszerbe foglalja és megfelelő iniódon rendezze. Végezetül még fel kívánom hívni a figyelmet hogy minden ilyen nagyobb beruházásnál a piacot a különböző érdekeltségek megrohanják és igyekeznek a saját hasznukat mentől nagyobb mértékben kivenni. Vegye végül tudomásul a kormány, hogy a legfőbb nemzeti szempont a munkabéreknek bizonyos szinten való tartása. (Farkas István: Ügy van!) A legfontosabb nemzeti szempont ez, mert azokat a munkásokat, akik sokszor igen távol állnak a különféle személyes és politikai tusakodásoktól, akik nem szaladoznak ma sem különféle okmányok után, nem érdekli őket, hogy kit hogyan hívnak és az öreganyját hogy hívták, hanem az érdekli őket, hogy van-e megfelelő, jó fizetés. Szerintem ennél a beruházási törvényjavaslatnál is annak kellene a legfontosabb szempontnak lennie, hogy elsősorban a szegény emberek, a munkások részesedjenek a hasznából, a magyar munkások, (Farkas István: Szervezkedési szabadságot nekik!) akiknek nincs ugyan a nevük után ip szil on, de mégsem kell bizonyítani a magyarságukat, mert kétségtelenül az első szempillantás után megmondhatjuk róluk, hogy igenis nekik van a legtöbb közük ehhez a nemzethez és néphez. Azok a munkások részesedjenek ebből a haszonból, akiknek ősei mindig gondolkodás néî kül megtették kötelességüket a magyar törté nelem folyamán, akik mindig gondolkodás nélkül odavetették magukat, amikor ennek az or szagnak a védelméről volt szó és akik — ezt büszkén hangsúlyozom — ma is készen állnak arra, hogy az ország függetlenségét akármilyen külső behatással szemben megvédjék. Ezekről a dolgos, szorgalmas magyar emberekről kell gondoskodni. Igenis, felfogásom szerint a kormánynak nemcsak az a kötelessége, hogy bizonyos színvonalon tartsa a munkabéreket, hanem az is kötelessége, hogy az esetleges drágulással kapcsolatban fürgén és gyorsan gondoskodjék arról, hogy a munkabérek ennek megfelelően emelkedjenek. Nemcsak az ipari munkásokról és a kereskedelmi alkalmazottakról kell gondoskodni, hanem a mezőgazdasági munkások béreit is rendezni kell, mégpedig intézményesen. Tarthatatlan az az állapot, hogy a mezőgazdaságban a fejenkénti jövedelem átlagosan 150—200 pengő között van s nagyon sok mezőgazdasági munkás boldog volna, ha maga és családja részére fejenként évente csak 150 pengőt is tudna biztosítani. Ezek azok a kérdések, amelyekre szükségesnek tartottam a kormány figyelmét a törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatban felhívni. (Helyeslés a szélsŐbaloldoJon.) Elnök: Friedrich István képviselő úr következik szólásra. Friedrich István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A napirenden lévő törvényjavaslat a honvédelem és a közgazdasági fejlesztéséről és a népjóléti beruházásokról szól. Hogy a törvényjavaslatot benyújtó kormány ebben a javaslatban ezt a három fejlesztési kategóriát összekapcsolta, azt a magam részéről helyesnek és indokoltnak tartom. Nem lehet ugyanis tudomásul nem venni, hogy a világháború óta a honvédelem kérdése egészen más területekre is átterjedt. Ma már nemcsak a hadrakelt seregről van szó, amikor honvé17