Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

Az országgyűlés képviselőházának 301. mellett talán alkalmasak lennének ezek az ország részéről meghozott áldozatok arra is, hogy a munkásosztályoknak, a dolgozó osztályoknak helyzetét lényegesen megváltoztassák es megjavítsák. Feltétlenül ki kellene zárni nézetem szerint annak lehetőségét, hogy a tőke illegitim haszonhoz juthasson ezeknél az elrendelt munkálatoknál. Sajnos, azt kell látnunk, hogy a kormányzat részéről e téren semmiféle garanciánk sincs. Semmiféle garanciát sem látunk arra, hogy a nagytőke nem jut-e majd a kartelokon keresztül ezeknél a beruházásoknál is illegitim hasznokhoz. Beszédem folyamán a beruházási ( javaslattal kapcsolatosan a honvédelmi kérdéseket éppen csak érinteni akarom és inkább csak azokról a kérdésekről akarok beszélni, amelyek a parasztságot és általában a dolgozó rétegeket elsősorban érintik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindenesetre meg kell azonban mondanom, hogy amíg az európai események és különösképpen Németország és Ausztria egyesülése az ország egyes részein élénk érzéseket váltott ki az emberekből, az ország más részén, a színmagyar részeken, a tiszta magyar vidékeken viszont ezek az események a nép lelkében egészen más érzéseket váltottak ki. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeken a magyar vidékeken a magyar emberek minden rétegében él az ország függetlenségéhez való ragaszkodás, de azt is meg kell mondanom, hogy ezeken a vidékeken ezekben a napokban fellángolt a reménykedésnek egy olyan tüze, amelyet a kormányzatnak nem kioltania kellene különböző intézkedésekkel, hanem inkább ápolnia. A színmagyar vidékek népe kétségtelenül változatlanul abban a hitben él, hogy Magyarország csak a régi határokon belül lehet életképes és Magyarország régi határait vissza kell állítani. Ha ezt látjuk, akkor meg kell hoznunk azokat az áldozatokat, amelyeket a kormány kér az ország népétől a honvédelem céljaira. Még akkor is, ha nem látnánk szíve sen egy újabb rémet, .éppen okosságból, előrelátásból Magyarországnak is fel kell készülnie, amikor egész Európa fegyverkezik és készülődik. Éppen azért figyelemmel kell lenni arra, ami ma egyik képviselőtársunk részéről is elhangzott a képviselőházban, hogy egy erőfeszítés alkalmával a hadseregek legértékesebb részét ok nélkül el n© pazarolják. A honvédség megfelelő jó felszerelése ilyen szempontból feltétlenül szükséges és feltétlenül kívánatos, méltóztassanak azonban megengedni, hogy ezzel kapcsolatosan megemlítsek bizonyos kérdéseket. Be kell látnia a hadvezetésnek, hogy a hadsereg legfontosabb része 'az ember és .azok iránt, akik az országnak teljesítik a kötelességüket, akik a különböző időpontokban akár mint tényleges katonák, akár pedig mint hadgyakorlatra bevonult katonák szolgálatot tesznek, ezekkel, illetve családjukkal szemben más bánásmódot és elbánást kell tanúsítani, mint amit eddig tanúsítottak. Számtalan esetet tudok, amikor katonák elveszítik az állásukat. Amikor tényleges szolgálatra bevonulnak, ennek következtében elveszítik az állásukat és amikor visszatérnek a polgári életbe, azt újból nem foglalhatják el. Családjukról nem történik megfelelő módon gondoskodás. A hadgyakorlatok olyan időpontra esnek, amikor a legnagyobb mezőgazdasági munkák folynak az ülése 1938 április 28-án, csütörtökön. 101 országban. Én ezt nem kifogásolom, de viszont, ha ilyen időpontra esnek a hadgyakorlatok és a katonák a hadgyakorlatok következtében elveszítik a kereseti lehetőségeiket, akkor gondoskodni kell megfelelő kárpótlásukról és főleg gondoskodni kell arról, hogy családjuk ezekben az időkben megfelelő ellátásban részegülhessen. T. Képviselőház! A beruházási törvényjavaslattal kapcsolatosan, — amint az előbb is hangsúlyoztam — olyan kérdésekre akarom felhívni a kormány figyelmét, amely kérdések Magyarország legnagyobb rétegével, Magyarország felével, a parasztsággal kapcsolatosak. A törvényjavaslat az 1. §-ban szól arról, hogy öntözőműveket létesítenek, iskolákat építenek, a mezőgazdasági szakképzést és általában a népoktatást újabb intézményekkel akarják elősegíteni. Én meg vagyok győződve arról, hogy egy mélyreható földreform ideje hamarosan el fog következni ebben az országban. Kikerülhetetlen a földreform megvalósítása, kikerülhetetlen a nivelláció a földbirtok területén. Azok az intézkedések, amelyeket a miniszterelnök úr egyik legutóbbi beszédében kilátásba helyezett, hogy tárgyalásokat fog folytatni különböző érdekeltségekkel, az egyházakkal és a nagybirtokosokkal, hogy bérleteket adjanak a kisemberek számára, nem lesznek elégségesek. (Farkas István: Nem bizony! Csak tessék-lássék!) A parasztság nem bérleteket akar. Tessék csak beszélni olyan földmívesekkel, akik évtizedeken^ keresztül bérlők voltak, azoknak á végső céljuk, a végső gondolatuk az, hogy tulajdonul szerezzék meg maguknak a földet, hogy azt családjuknak továbbadhassák. A magyar parasztságot nem elégíti ki maga a bérleti rendszer, szükség lesz tehát előbb-utóbb — és inkább előbb, mint utóbb — arra, hogy a magyar földet odajuttassák a magyar parasztság részére. Ezt a kérdést különböző mellékkérdések felvetésével ideig-óráig még elodázhatják, ez a kérdés azonban olyan élénken, elevenen és kitartóan kopogtat a magyar törvényhozás kapuján, hogy hosszú időre már nem lehet elodázni. Ilyen szempontból tényleg bölcs dolog volna, ha a földmíveseknek, a parasztságnak továbbképzéséről, megfelelő oktatásáról gondoskodnának éppen ennek a nagy célnak az érdekében és pedig nemcsak azoknak az oktatásáról, akiknek már ezidő szerint birtokuk van, hanem azoknak továbbképzéséről, illetőleg helyes, okos neveléséről is, akik egy új földreform esetén földhöz jutnak, tehát a mezőgazdasági munkásság oktatásáról. De a mezőgazdasági munkásság oktatása, helyes kiképzése akkor is szükséges, ha a munkások nem saját földjükön, hanem mások földjén dolgoznak. Végre szakítani kell azzal a helytelen gondolkozással, hogy a parasztságnak nincs szüksége semmiféle komolyabb műveltségre és tanulásra. Tessék a mezőgazdaságot éppúgy szakszerű foglalkozásnak tekinteni, mint a közgazdaság bármely más területét, tehát akár az ipart, akár a kereskedelmet. Ma már igenis ott tartunk, hogy nagy szükség van arra, hogy a mezőgazdaságban élőket, a mezőgazdaságban foglalkoztatottakat is helyes és megfelelő szakoktatásban részesítsék A másik dolog, amit ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál is feltétlenül meg kell említenem, a parasztság teljes egyenjogúsítása. A parasztságnak meg kell adni a szer-