Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

Az országgyűlés képviselőházának 301. lakásaikban és hivatalaikban, hogy itt velük a legszörnyűségesebb méltánytalanság történik, hogy ők, amikor ennyire emelkedtek az állami bevételek, megmaradnak ugyanazon a helyen, ahol voltak akkor, amikor a legkisebbek voltak az állam bevételei. (Müller Antal: Száz százalékig igaza van!) A másik kérdés, amelyet Horváth Zoltán képviselőtársam egy közbeszólásban megemlített, az, hogy 1931-ben, amikor az állam bevételei csökkentek és amikor a tisztviselők illetményeit csökkentették, olcsóbbak voltak az élelmiszerek, mint ma. Tehát nemcsak a tisztviselői fizetéseket csökkentették, hanem a tisztviselői fizetések vásárlóereje is csökkent. Abban, hogy a helyzet idáig fejlődött, komoly része van annak, hogy a kormányhatalom részéről az egyik oldalon nem történtek meg a szociális intézkedések, a másik oldalon pedig azok az erélyes intézkedések, amelyek nélkül nemcsak egy országot nem lehet vezetni, hanem mondjuk a katonaságnál egy században sem lehet rendet tartani: nera lehet rendet tartani erény nélkül is a nélkül, hogy maga a századparancsnok is tudja, hogy neki magának fegyelmet kell tartania, és hogy a katonák maguk is tudják, hogy a századparancsnok tud fegyelmet tartani. Sajnos, ebben az országban másfél esztendő óta nem volt fegyelem, másfél esztendő óta nem volt rend, itt mindenki azt csinálta, amit akart, azt hirdette, amit akart. A kormánysajtó legjobb esetben azt írta, amit akart; habár van egy felfogás, amely szerint nem úgy áll a helyzet, hogy a miniszterelnöknek az a felfogása, amit velünk közöl, hanem az a felfogása, amit a sajtója közöl. (Reisinger Ferenc: Nyilvánvaló! — Vázsonyi János: Az események az utóbbit igazolják!— Horváth Zoltán: Nem tudja, hogy mi a felfogása!) A harmadik koefficiens volt az a bizonyos Treuga Dei. Ez a Treuga Dei azt jelentette, hogy itt az ország képviselőházában nem hangzottak el azok az ellenzéki hangok, amelyeknek el kellett volna hangozniok, és ennélfogva odakint a tömegek között azt gondolták, hogy itt a képviselőházban ezeket a hangokat nem is akarják hallatni. Tehát az a hangulat, az a forradalmi mozgalom, amely a képviselőház lejáratására irányult és amelyik azt mondotta, hogy az egész képviselőház — bocsánat a kifejezésért -- egy banda, (Klein Antal: Népcsalók!) meg ahogyan tegnap a belügyminiszter úr is felolvasta: »Népcsalók«, (Mózes Sándor: Tessék megnézni a beszédét: Sulyok is ezt mondta! — Meizler Károly: Sokan mások is!) ez lent, kint a tömegek között hitelre talált. Ennélfogva megint kiderült az, hogy — a háború esetét kivéve — nem szabad egy ellenzéknek a parlamentben más szerepet játszania, mint ellenzéki szerepet. (Kelemen Kornél: Ebben igaza van!) Mert ha a parlamenti ellenzék nem teljesíti ellenzéki hivatását, akkor általában parlamenten kívüli, tömeghisztériás elemek veszik át azt a szerepet, amelyet az ellenzéknek mindig be kell töltenie. (Úgy van! Ügy van! — vitéz Balogh Gábor: Ez igaz! Ez objektív beszéd! — Rassay Károly: Mi teljesítjük is!) T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy tisztelettel hivatkozzam Imrédy Béla igen t. gazdasági miniszter úrnak az egyik bizottságban tartott beszédére. Megvallom egészen őszintén, ott ültünk különféle politikai ülése 1938 április 28-án y csütörtökön. 99 felfogású képviselők, rendkívül súlyosan nehezedett ránk az az általános helyzet, amelyben mi az országot láttuk. Imrédy Béla gazdasági miniszter úr beszédét a bizottságban bent valamennyien örömmel fogadtuk. Csak egyet kell a t. miniszter úrnak figyelmébe ajánlanom. A t. miniszter úr beszélt az államgazdaság helyzetéről. Azt mondta, hogy abban az esetben, ha egy krajcár értékű valutát egy álló esztendeig nem kap az ország, nemesvalutaszükségletünk akkor is fedezve van. Azt mondta továbbá, hogy a tervezett hitelnek háromnegyed része fedezve van. Mondhatom, a gazdasági miniszter úr ott olyan

? optimizmustól áthatott, (vitéz Várady László és Fricke Valér: Jogosan!) annyira lelkes beszédet mondott, hogy adja Isten, hogy minden vonalon a t. gazdasági miniszter úrnak legyen igaza! Nekem csak egy tiszteletteljes kérésem van: (vitéz Balogh Gábor: Eeális ember! — Br. Berg Miksa: Mi is azt mondjuk!) legyen szíves a gazdasági miniszter úr, tegyen meg mindent arra, hogy a magángazdaság helyzete is olyan jó legyen, mint magáé az államé. Az államgazdaság a magángazdaságra van felépítve, s nem boldogulhat, ha a magángazdaság nem tud produkálni, prosperálni és termelni. Bármilyen kiváló, tehetséges, nagystílű a mi gazdasági miniszterünk, bármenynyire gondoskodott — amint gondoskodott — arról, hogy a nemzetgazdaság még egy válságot is túl tudjon élni megrázkódtatás nélkül, akkor is, a következő válságok megakadályozására, azért, hogy újból lehessen tartalékot gyűjteni, azért, hogy újból legyenek olyan tartalékok, amelyekkel a következő válságot meg kell akadályozni, a miniszter úrnak nemcsak saját kasszáját kell figyelemmel kísérnie, hanem minden egyes polgárnak gazdasági helyzetét, az egész nemzeti termelésnek az alakulását, (vitéz Balogh Gábor: Nem mondta volna! Tekintettel volt a magángazdaságra!) T. képviselőtársam, teljesen egy malomban őrölünk, a képviselő úrral teljes mértékben egyetértünk, én a magam részéről ennek az egyetértésnek az egyik oldalon hangot akarok adni, a másik oldalon pedig szeretném, ha ezt a kérdést is a miniszter úrról... (Reisinger Ferenc: A. végén össze fogtok csókolódzni!)^ Nem volna olyan baj az országra nézve. (Reisinger Ferenc: De látványnak csúnya volna!) Meggyőződésem, hogy ebben az országban mindenkinek vannak kötelességei, és egészen őszintén megvallom, végtelenül örülök, hogy mindazok, amiket itt a gazdaság jövendő helyzetéről, az; országban uralkodó állapotokra vonatkozólag elmondottam, ha nem is az egész Ház helyeslésével találkoztak,^ de mindenesetre látom túloldali igen t. képviselőtársam arcáról, hogy ugyanezek a problémák őket is foglalkoztatják. Ha ez így van, akkor engedjék meg, hogy én egy olyan problémára térjek vissza, amelyről már beszédemnek egy másik részében beszéltem. T. Képviselőház! A forradalmi propagandával szemben mindenkinek, aki nem akar forradalmat, nyiltan és határozottan fel kell lépnie. A forradalmi propagandával szemben egyetlenegy közéleti férfiú és egyetlenegy tényező sem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy ezzel a forradalmi propagandával szemben véleményét nem hangoztatja. Meggyőződésem, hogy itt az egyes egyének lejáratására irányuló akciókkal szemben is mindenkinek, aki ebben az országban nem forradalmár, végre határozót-