Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

Az országgyűlés képviselőházának 301. kor, amikor a nemzettől olyan erőfeszítést kíván ez a törvényjavaslat: t. képviselőtársaim, én ezt rábízom azokra, határozzanak ebben azok, akik a nemzet nehéz történelmi pillanataiban kint jártak a frontokon és akik tudják a frontokról azt, hogy egy kis csapat, amelyben van fegyelem, milyen eredményt tud elérni. Lehetetlen .az, hogy ez a nagy hatalmas sereg, amelyet az ország állampolgárai jelentenek, ebben a fegyelmetlenségben, ebben a mindenki részéről való parancsolási mániában, ebben a mindenki részéről való nemzetmegváltás hirdetésében, amikor reggel felébred, folyton várja az új röpcédulát, az új plakátot és az új vezért. Mert állandóan, minden nap, minden héten folytonosan új meg*váltók, új vezérek, új röpcédulák és új plakátok_keletkeznek. Ennek a neuruzetnek, amely történelmi pillanat előtt áll,— az európai helyzet alakulása következtében is és amely történelmi pillanat előtt áll a nemzet polgárainak megérzése szerint is — a polgárok békéjére, egységére, összefogására, összetartására és együttmenetelósére volna szüksége. Mi lesz, ha ebben a történelmi pillanatban a széthúzás, a szétdaraboltság, a fegyelmetlenség, az új vezérek keresésének útjára lép? Mi már több történelmi pillanatot szalasztottunk el a legutóbbi három évtizedben. Az én tiszteletteljes kérésem — mert hiszen nem tehetek egyebet (Meizler Károly: Csak mindig későn tudtuk meg, hogy történelmi volt az a pillanat!) — tisztelt képviselőtársaimhoz az, hogy ha vannak is problémák, amelyeket el kell intézni, ha vannak is itt olyan problémák, amelyek intézkedéseket követelnek, az Isten szerelméért, ma csak egy problémával foglalkozzanak: annak a nemzetnek a problémájával, amely ma íel akar támadni, s amely ha most nem támad fel, — nem én mondom, Herczeg Ferenc, a Revíziós Liga elnöke mondta — az Isten tudja, hogy az Isten az égben mikor fog Magyarországnak és a magyarságnak adni még egy ilyen történelmi pillanatot. Méltóztatik gondolni azt, hogy a történelmi pillanatok elmulasztásáért mi nem vagyunk felelősek? Nem méltóztatik gondolni azt, hogy mindenki, aki a magyar közélet fórumián szerepel, aki engedi ezt a tohuvabohut, azt a mindenek harcát mindenek ellen, amely itt van, felelős, ha nem emeli fel szavát, hogy ebben az országban a nagy nemzeti összefogás a nagy nemzeti gyűlölködéssel szemben végre megteremtessék? (Meizler Károly: Van itt olyan rend, mint Franciaországban, igen t. Fábián képviselő úr!) Ne vegye rossz néven a t. képviselőtársam, nekem Franciaországgal csak egy ügyem van, az is elintézetlen. Még a világháború alatt voltam bátor a francia fronttal szemben harcolni. (Meizler Károly: A -baloldal van kormányon Franciaországban!) Én nem tudom, vigasztalás-e önnek az, ha Franciaországban is baj van. (Meizler Károly: Ne állítsa be a dolgokat egyoldalúan!) Nem vigasztalás az! Elnök: Meizler képviselő úr maradjon csendben! (Kassay Károly: Előbb csináljon rendet a saját pártjában, azután ítéljen! — Meizler Károly: A t. képviselő úrnak nincs semmi köze hozzá, hogy mi van az én pártomban! — Zaj.) Fábián Béla: Tegnap a belügyminiszter úr két interpellációra válaszolt. Az egyik interpellációt az egyik újonnan megválasztott ülése 1938 április 28-án

t csütörtökön. 97 jobboldali képviselőtársunk, a másik interpellációt pedig egy régebben megválasztott jobboldali képviselőtársunk terjesztette elő. (Gr, Apponyi György: A darizó mangár?) Nem! A régebben megválasztott jobboldali képviselőtársunk, aki kormánypárti lap főmunkatársa, tegnap itt, mint a kormánypárti lap főmunkatársa, a belügyminiszter lemondását követelte. Amikor a «belügyminiszter úr arról beszélt, hogy a kormánynak igenis van ereje és bátorsága ahhoz, hogy az országban rendet csináljon és itt a közhivatalokban jelentkező rendbontó elemekkel szemben a kormány hatalmát megmutassa, a belügyminiszter úr hivatkozott, mint valami nagy vívmányra arra, hogyha képviselő urak által :

' védelembe vett két díjnokot elbocsátották. Én akkor bátor voltam halkan — megvallom egészen őszintén, nem is gondoltam, hogy ez a közbeszólásom el fog jutni a belügyminiszter úrhoz — megkérdezni a belügyminiszter urat, hogy ha ő két köztisztviselőt, két kis díjnokocskát elbocsátott azért, mert ez a két kistisztviselő merte egy rendőri felügyelet alatt álló párt vezérét éljenezni, tud-e arról, hogy a gellértszállóbeli vacsorán mi történt? Erre a belügyminiszter úr engem nagyon erélyesen rendreutasított. A rendreutasításnak kétféle formáját olvastam a lapokban. Erre ma délelőtt megnéztem a hiteles gyorsírói jegyzeteket, és azt találtam, hogy a közbeszólás és a rá adott válasz a következőképpen hangzott el. Én kérdeztem; »És Endre László? A Gellértben mi történt? — (Széll József belügyminiszter {Fábián Béla felé): Tessék tudomásul venni: megvizsgáltam az ügyet, ott nem volt tüntetés. Nekem mindegy, hogy alispán vagy díjnok-e valaki, egyformán fogok vele szemben eljárni.«: (Rassay Károly: Nem is volt vacsora, nem is volt Gellért-szálló! — Derültség.)« Én egy ilyen belügyminiszteri nyilatkozattal szemben nem tudtam semmit sem tenni, mint hogy egész halkan azt mondottam, hogy én egy hétfői lapban mást olvastam. Utána Kassay t. képviselőtársain odament az interpelláló képviselő úrhoz és azt kérdezte tőle, hogy nem volt tüntetés a Gellértben? Azt mondta: dehogy nem volt tüntetés, nagy tüntetés volt! Azután azt kérdezte tőle: és az alispán úr nem vett részt a tüntetésben? (Kassay Károly: Azt kérdeztem, hogy az ottlevő előkelőségek!) Azt kérdezte, hogy az ottlevő előkelőségek nem vettek részt a tüntetésben? Mire t. képviselőtársam azt válaszolta, hogy dehogynem vettek részt. Azt hiszem, helyesen mondottam el a párbeszédet. Elnök: T. képviselő úr, ez a párbeszéd semmiképpen sem függ össze a honvédelem és a közgazdaság fejlesztésével. (Derültség.) Méltóztassék a tárgyhoz visszatérni. Fábián Béla: Az igen t. elnök úr, akivel szemben természetszerűleg vitába nem bocsátkozhatom és nem is bocsátkozom, nem volt jelen beszédem elején, amikor én kijelentettem, hogy én ezt a törvényjavaslatot helyesnek és szükségesnek tartom, de ahhoz, hogy a törvényjavaslatban foglaltak eredményesen legyenek megvalósíthatók, békességre, rendre és nyugalomra van szükség és én ezt próbálom itt valami módon levezetni. Tehát legelső sorban a belügyminiszter úrnak vagyok bátor tisztelettel azt mondani, hogy a kérdés közöttünk eldöntetlen maradt. (Gr. Apponyi György: 1:0!) Egyelőre remi. 16*