Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-281

Àz of

szâggyűlés képviselőházának 281. Az nem fontos! Az nem érv!) olyan látszattal vagy olyan ténnyel, amely a munkásság számára érték. Sajnos azonban, azt látjuk, hogy a miniszter úr elődjének és elődjeinek, de általában az egész mai kormányzati rendszernek azt a téves felfogását követi, bogy a munkásság részvétele a saját intézményeiben politika, politizálás, ami a mai hivatalos felfogás szerint még mindig csak úri passzió kell hogy legyen (Farkas István: Üri huncutságnak tartják!) és a munkásságnak nem lehet abban része, a munkásság ne politizáljon. De kérdezem, i. Képviselőház és t. miniszter úr, mi az a politizálás? Ha a munkásság saját ügyeivel saját intézményeiben foglalkozik, ez politizálás? És ha politizálás, akkor ilyen alapon a munkásságnak nem szabad politizálnia? A munkásság a XX. század második harmadában is kénytelen még magát az úri vezetésre rábízni és nem lehet önálló még saját intézményeiben sem, ugyanakkor, amikor nagyon jól tudjuk, hogy a munkaadó érdekeltségek a legtágabb területen politizálnak még saját gazdasági intézményeikben is? (Farkas István: A kartelek parancsolnak a kormánynak!) Még sohasem hallottunk arról, hogy az Országos Mezőgazdasági Egyesületnek, az Omge.-nak, vagy a Gyáriparosok Országos Szövetségének, a Gyosz.-nak valaha tízemére lobbantotta volna valaki, hosy politikai kérdésekkel is foglalkozik, noha mindenki tudja, hogy valóban foglalkozik politikai kérdésekkel mind a két munkaadói, kapitalista érdekképviselet; de a kapitalizmus minden formációja szabadon és széles területen politizál gazdasági, szociális, kulturális kérdésekben is. Számukra nincs tilalomfa, ők szabadon politizálhatnak ezen az alapon, a munkásságnak azonban ,nem lehet, nem szabad politizálnia és 'mindenki azt mondja, hogy a javaslat nem akar pártpolitikát belevinni ebbe a mezőgazdasági biztosítási intézménybe. (Kéthly Anna: Csak egypártpolitika van!) T. Képviselőház! A miniszter úr ezzel talán elismeri azt, hogy ha választásra kerül a sor, n földmunkások is feltétlenül szociáldemokratákat választanak be az érdekképviseletekbe? (Csikvándi Ernő: Nem!— Hertelendy Miklós: lïiztosan nem! -— Kéthly Anna: Akkor honnan veszik a pártpolitikát? — Farkas István: Frázis ez, urak! Frázis! — Csikvándi Ernő (a szélsőbal felé): Ez mind frázis!) Ha a miniszter úr ezzel nem azt ismeri el, hogy választás esetén a mezőgazdasági munkásság is feltétlenül szociáldemokrata földmunkásokat bíz meg a maga képviseletével, akkor erről az oldalról nincs pártpolitika ebben a kérdésben, hanem egy ellenpárt, egy másik párt politikája van benne, ez érvényesül, (Hertelendy Miklós: Semmiféle pártpolitika nincs benne!) ami semmiesetre sem válik az intézet javára. De itt nem arról van szó, hogy a szociáldemokrata földmunkások vonuljanak be az önkormányzatba, hanem arról, hogy választott földmunkások vonuljanak be, ne kinevezettek és megbízott bizottsági tagok legyenek ott, hanem az érdekeltek részéről bizalommal felruházott, megválasztott bizottsági tagok, akikben a biztosítottak megbíznak. Mert az önkormányzat kérdése nemcsak a kormányzás kérdése az ilyen intézményekben, nemcsak a jó vezetés kérdése, hanem kívülről befelé a bizalom kérdése is. Ez kipróbált dolog, nem új institúció. (Hertelendy Miklós: A ülése 1ÙS8 március 11-én, pénteken. Í51 helyi választmányikba megválaszthatják!) Az egész világon minden szociális intézmény úgy kezdődött, fejlődött és maradt meg, hogy elsősorban az érdekelt biztosítottaknak, az önkormányzat tagjainak megfelelő részvételt biztosítottak, e nélkül nincs, nem is lehet tökéle, tesen funkcionáló szociális intézmény, mert hiányzik az a meleg kapcsolat, amelyet az önkormányzat jelent, hiányzik a biztosítottak részéről a bizalom, amely abból ered, hogy az illetők látják, hogy saját soraikból ülnek ott megbízott, megválasztott emberek, akik az ő érdekeiknek megfelelően alkalmazzák és interpretálják a törvényt. Ha ez hiányzik és ahol ez hiányzik, akkor és ott nincs megfelelő tökéletes szociális biztosítási intézmény. A tapasztalatok ezen a téren nem igen jók. Ahol az önkormányzattól megfosztották az intézményeket, ott az önkormányzatok vagy elsorvadtak, vagy csak vegetálnak. Hazai viszonylatban is igen szomorú tapasztalataink vannak. Éppen a földmívelésügyi ; minisztériummal való vonatkozásban Js lehet hivatkozni arra, hogy mit jelent például a hatályos ellenőrzés hiánya. Miért bízzék a munkásság valamiben, amiben neki nincs ellenőrző szerepe, miért fizessen be nagy pénzeket oda, ahol azok hovafordítását nem ellenőrizheti? (Csikvándi Ernő: Példái a szakszervezetekhez!) A földmívelésügyi minisztériumban, a népjóléti minisztériumban történt események, a különböző városokban tapasztalt, leleplezett, megtorolt, részben meg nem torolt különböző ilyen visszaélések egyenesen köteleznék a kormányt arra, hogy legalább a munkásság intézményét, (Meskó Rudolf: Megteszi!) ahol millió emberről és sokmillió összegről van szó, szerelje fel az ellenőrzés hatályosságával, úgy, hogy bekapcsolja az önkormányzatot. Talán hivatkozhatom itt az osztrák példára. Az osztrák munkásságot 1934-ben fegyveres erővel fosztották meg intézményeinek önkormányzatától és ma azt lehet mondani, a mai osztrák államfő heteken keresztül valósággal könyörgött a munkásságnak, hogy menjen vissza az önkormányzatba és a fegyverrel levert szociáldemokrata munkásság lett megint az osztrák függetlenség legerősebb biztosítéka. (vitéz Benárd Ágost: De nem lesznek szociáldemokraták, hanem osztrák hazafiak! — Farkas István: Nep.-párti lesz! Azt csak bízza rá ! — vitéz Benárd Ágost: ^ Hiába nevetnek !) Nem a külszínről van szó. (vitéz Benárd Ágost: Ertem, értem; csak osztrákok lesznek! — Takács Ferenc: Mi nem vagyunk magyarok? — Zaj.) Ha ön olvas újságot, Benárd képviselő úr — feltételezem önről, hogy legalább újságokat olvas . •. (vitéz Benárd Ágost: Még a Népszavát is elolvasom!) Önnek igen nagy előnyére szolgál, ha a. Népszavát olvassa, arról biztosíthatom, mert abból egy kis értelmet is merít a maga számára, (vitéz Benárd Ágost: Jobban megismerhetni magukat abból!) Mi is megismertük önt alaposan 1919-ben- (vitéz Benárd. Ágost: De nem eléggé! — Zaj. — Elnök csenget.) ön is kísérletezett azzal, hogy a munkásságot teljesen megfossza a munkásbiztosító intézménytől, (vitéz Benárd Ágost: Nem kísérleteztem!) az önkormányzattól; önnek azonban ez szerencsére nem sikerült, mert ha sikerült volna, akkor ma már nem volna az a nagy torony a Fiumei-úton, hanem egy gödör volna ott és nagy semmiség. (Zaj.) Ha tehát ön olvas újságot, akkor láthatja belőle, hogy Schuschniggnak, az ő államtitkárának és egész veze-