Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. egyik legnagyobb hibája az, hogy a mezőgazdasági munkások özvegyeiről egyáltalában nem gondoskodik. Ez olyan súlyos hiba, amelyet feltétlenül korrigálni kell. Erre akartunk ezzel az indítvánnyal a képviselőháznak módot nyújtani. Lehetetlen, hogy az ittmaradt özvegy ne részesüljön támogatásban. (Meskó Rudolf: Fog részesülni!) Amit kilátásba helyeznek, hogy esetleg majd, ha erre mód lesz, akkor kivételesen, a méltányossági szempontokat figyelembevéve részesíthetik valamelyes segélyben az özvegyet: ez semmi. Nem ilyen özvegyi járadékra van szükség, hanem olyanra, amelyet a törvény feltétlenül biztosít az özvegy részére. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A mezőgazdasági munkásasszonyok együtt dolgoznak a férjeikkel, biztosítottaknak is kellene lenniök. De ha már a biztosítást elmulasztottuk ennél a törvényjavaslatnál, ha a nőkre a biztosítás egyáltalán nem terjed ki, akkor legalább a hátramaradott özvegy szűkös eltartására kell gondoskodnunk egy új szakasz beiktatásával. Hangsúlyozom, hogy a mezőgazdasági munkásásszonyok egész életüket együtt dolgozzák le férjükkel. Nem! is tudnék olyan esetet felhozni, amikor ez nem így volna. A mezőgazdaságban az asszonyok -minden egyes esetben résztvesznek a munkában; nemcsak a háztartási munkában, hanem a mezőgazsági munkában, (Meskó Rudolf: Ez igaz!) a harmados kukoricaföldek művelésénél vagy a részes munkánál segédkeznek, nem is ritka esetben még napszámba is elmennek, tehát mindenképpen indokolt, hogy a mezőgazdasági munkás ittmaradott özvegyéről gondoskodjék a törvényjavaslat. Ez a legminimálisabb, amit velük szemben meg kell tennünk, éppen azért kérem, méltóztassék az általam javasolt új 11. §-t elfogadni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Farkas István képviselő úr kért szót. Farkas István: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr győri beszédében messzemenő nagy szociálpolitikai tevékenységet ígért. Ha ebben a javaslatban nincs is benne ez a szociálpolitika, de a győri beszéd után mégis csak el kell fogadni azt a minimális követelést, amelyet mi ebben a külön szakaszban beállítottunk, hogy az özvegyekre is terjedjen ki az a bizonyos segélyezés. Ne beszéljünk a levegőbe, maradjunk a ralis életnél, az ígéretek .elpuffognak, itt van az alkalom, (Helyeslés a szélsőbaloldalon ) tessék a győri beszéd után ezt a minimális követelést elfogadni (Osoór Lajos: Helyes!) és ezzel a ténnyel mindjárt bizonyítani azt, hogy igenis komolyan veszik a beszédben ígérteket. Kérem én is az új szakasz elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. Marschall Ferenc államtitkár urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Marschall Ferenc földmívelésügyi államtitkár: T. Ház! A födmívelésügyi miniszter úr az általános vita során elhangzott felszólalásában világosan rámutatott arra, hogy a földmívelésügyi kormány mennyire méltányolja azokat a szempontokat és érveket, amelyek az özvegyi járadék bevezetése mellett felszólalt képviselő urakat indítványaik megtételére bírták. (Farkas István: Itt az alkalom!) Mondanom sem kell, hogy ez a szempont feltétlenül honorálandó, ennek rögtöni honorálására ülése 1938 március 9-én, szerdán. 81 azonban nem. kerülhet sor, mert éppen az intézmény pénzügyi ellenállóképességének biztosítása, érdekében nekünk egyelőre a kereteket szűkebbre kellett vonnunk. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ez Győr előtt volt! De Győr után?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Marschall Ferenc földmívelésügyi államtitkár: Ellenben, miután a földmívelésügyi miniszter úr már a bizottsági tárgyaláson kijelentette, hogy a javaslat továbbépítésénél egyik legelső gondja lesz az özvegyi járadékról gondoskodni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) továbbmenőleg a Ház plénumában éppen Antal István t. képviselőtársunk felszólalás sara kijelentette, hogy készséggel hajlandó hozzájárulni olyan szakasz beiktatásához, amelyben a Ház már most megadja a kormánynak a felhatalmazást arra, hogy a matematikai és a pénzügyi lehetőségek fennforgása esetén az özvegyi járadékot a kormány rendeletileg is életbeléptethesse, azt hiszem, ezzel egészen messzemenőleg honoráltuk a pénzügyi szempontok honorálása mellett is azokat a szempontokat, amelyek a képviselő urakat indítványuk megtételére bírták. Ezért arra bérem a rt. Házat, méltóztassék a képviselő uraknak az új szakasz beiktatására vonatkozó indítványát mellőzni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e Takács Ferenc képviselő úrnak új szakasz felvételére vonatkozó indítványát magukévá tenni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az indítványt magukévá teszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség, a többség elvetette. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szavak! Szavak!) Következik a 11. §. Kérem felolvasni. Szeder János jegyző (felolvassa a 11. #"%. Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: Igen t. Képviselőház! Ehhez a szakaszhoz egy pótlást indítványozok a következő szöveggel (olvassa): »A viszonosság szabályozásánál a minisztérium gondoskodik arról, hogy a biztosított munkavállaló a különböző társadalombiztosítási szolgáltatások közül mindenkor a munkavállalóra előnyösebb szolgáltatásban részesüljön.«; Mélyen t. Képviselőház! Nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdasági munkások egy része nem tölti el egész életét a mezőgazdasági munkában, hanem elmegy más munkára isígy azután esetleg az Oti. vagy valamilyen más, például bányaibiztosítás keretébe kerül. Erre vonatkozik ez a rendelkezés, amely szerint a minisztérium állapítja meg, hogyan kell rendezni a különféle társadalombiztosítási rendelkezések között a viszonosságot. Ha így már szociális intézkedést kívánunk tenni, akkor vegyük bele annak biztosítását is, hogy a különböző társadalombiztosító intézetek szolgáltatásai közül mindig a legkedvezőbbet kapja az a munkás, aki erre a szolgáltatásra igényjogosulttá válik. Meg vagyok győződve arról, hogy a törvénynek és a minisztériumnak úgyis az lesz az intenciója, hogy a munkás érdekeit megvédje a különböző társadalombiztosító intézetekkel szemben, mert sajnos, sokszor meg kell védeni a biztosítottnak érdekét magával az intézettel szemben is. Éppen ezért szeretném, ha ebben a szakaszban kifejezetten volna utalás arra, hogy a mezőgazdasági munkás mindenkor a rá nézve