Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-278

Az országgyűlés képviselöházá?iak ben, amely példátlan a magái nemében és csak jellemző az akkori időkre. Jellemző az akkori kor szellemére, 'hogy a helyett, hogy a mezőgazdasági munkásságot iparkodtak volna közelebb írni magukhoz, ami módjukban volt, s a gazaag és bőségesen termő Nagy-Magyarországban, módjukban lett volna emberekké nevelni, emberekké fogadni őket, nekik szabadságot és nagyobb kenyeret juttatni, azt csinálták meg, hogy amikor az alföldi sztrájkmozgalmak voltak, ahol, ismétlem, megint nem a nemzet, nem a haza és nem a_ földbirtokososztály ellen, hanem az életük biztosításáért, a mindennapi kenyérért kezdtek mozgolódni, akkor a nagybirtokososztályban akadt nem egy, aki kijelentette, hogy majd kínai kulikat hoznak és kínai kulikkal dolgoztatnak. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) De megtörtént az is ebben az időben, hogy amikor az aratás ideje megérkezett és az aratómunkások kévéseitek azt, amit nehéz munkájukért kapnak, az egyik földbirtokos petróleummal leöntötte és felgyújtotta búzatáblájának nagy részét. (Buchinger Manó: Gyujtogatásért sem zárták le. — Farkas István: Ez volt a szociálpolitika és ez ma is az alapelve!) Ez az, amit jellemzés gyanánt el kellett mondanom, mert ennek a javaslatnak tárgyalásánál az az érzés vett rajtam erőt, — minden szép beszéd és a mezőgazdasági munkásság minden agyondícsérése ellenére — hogy az a szellem, amely évszázadokon keresztül elnyomta és szolgaságban tartotta a magyar mezőgazdasági munkásságot, még ma is él. Ennek egyik élénk kifejezője volt a XVII. szádadban Forgách Miklós kassai kapitány, aki 1632-ben azt mondotta, — és azóta ezt százszor ismételték és ismétlik ma is — hogy: »a földmívesek sorsa, a jobbágyok sorsa isten törvénye, aki rendelte az ő alacsony állapotjukat.« Mélyen t. Képviselőház! Ez a szellem vonul végig ezen ,a törvényjavaslaton is, amelyben nem arról van szó, hogy a sok áldozatot hozott magyar mezőgazdasági munkásságot felemeljük és becsületes emberhez méltó életet biztosítsunk a számára, hanem arról van szó, amit ez a híres kassai kapitány mondott, hogy a földmunkássá^ szegénysége Isten rendelése, tehát az a földmunkás nyugodjék bele ebbe, elégedjék meg és csókoljon kezet azoknak, akik havi 5 pengővel akarják jutalmazni az ő irtózatos áldozathozatalát. Én — őszintén szólva — egy esztendő óta mást vártam a kormánytól és mást vártam a miniszterelnök úrtól, mint földmívelésügyi minisztertől, de erről majd néhány perccel később beszélek. Én vártam azt, hogy az egy évvel ezelőtt elhangzott miniszterelnöki ígéret után a miniszterelnök úr a Ház elé olyan szociális törvényjavaslatot fog terjeszteni, amely megközelíti azoknak az államoknak szociálpolitikai intézkedéseit, amelyekben a szociálpolitikai, munkásvédelmi intézkedések már hosszú évek óta megvannak. Erről ebben a szellemben ennek a javaslatnak tárgyalása alkalmával volt már szó, de nem tartom fölöslegesnek, sőt szükségesnek tartom, hogy ismét és ismét a képviselőház figyelmébe ajánljam egyes államok^ szociálpolitikájának azt a részét, amely a mezőgazdasági munkások védelméről intézkedik, mert úgy hiszem, hogy csak szolgálatot teszek ezzel a nagy közvéleménynek, ha a képviselő urak által agyondicsért javaslattal szemben felhívom a figyelmet azokra az államokra, amelyekben valódi szociálpolitika van. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon!) 278. ülése 1938 március 8-án, kedden. 65 így elsősorban Ausztriában kötelező a mezőgazdaságban a betegségi és a balesetbiztosítás és az öregségi biztosításnak nevezhető öregségi'gondozás. Arra nézve, hogy Ausztriában ez milyen mértékben van meg, legyen szabad teljes tisztelettel a következőt előterjesztenem: Ausztria évente 25 millió schillinget költ az agrárszociális biztosításra. Ebből 12 millió közvetlenül a munkaadókat' terheli. A betegségi agrárbiztosításra évi 15 millió schillinget költ Ausztria, 7 millió schillinggel öregségi ellátást nyújt. A kis mezőgazdasági üzemekben dolgozók általában havi 18 schillinges segélyben részesülnek, különben a segélyezés bérosztályok szerint 22 schillingtől 46 schillingig terjed. (Buchinger Manó: Pedig ez nem agrárország!) Nem kell ide lázító beszéd, nem kell a törvényjavaslatnak lebecsülése ahhoz, hogy az ember nyiltan és világosan lássa ennek a törvényjavaslatnak értékét,^csak össze kell hasonlítani az előttünk fekvő törvényjavaslatban szereplő havi 5 pengőt, napi 18 vagy 20 fillért az Ausztriában nyújtott segélyekkel. Azért említettem fel, igen t. Képviselőház, legelőször Ausztriát, mert az igen t. képviselő urakban három hét alatt tapasztaltam azt a nagy hajlandóságot, hogy ellenvetésként azt mondják: Hja. az egy más állam, az nem olyan szerencsétlen állam, mint Magyarország a maga kicsinységében. Mélyen t. uraim, Ausztria is keresztülment azon a tragédián, amelyen keresztülment f a magyar nemzet, keresztülment Magyarország, de már közvetlenül a háború után az osztrák első és legfontosabb kötelessége volt a komoly, igazi szociálpolitika törvényalkotásaival segíteni azokon, akik szintén óriási áldozatot hoztak a négyéves világégés alatt. Mélyen t. uraim, ha tehát Ausztria elbírja és elbírta, akkor azt hiszem, Magyarországon is már régen törvénybe lelhetett volna iktatni egy igazi, komoly mezőgazdasági szociális biztosítást; elbírta volna azt az ország. (Buchinger Manó: Igen, de ott becsületes demokratikus választójog volt, ami itt nincsen!) De egy lépéssel továbbmegyek Ausztriától. Csehországban kötelező a mezőgazdasági baleset, betegség, rokkantság és halál esetére szóló biztosítás. Lengyelországba!! a gazdák terhére 26 hétre szóló kötelező orvosi és gyógyszerellátás, továbbá kórházi ápolás van érvényben. Ezenkívül a beteg munkások a betegség első 2(i hetére félfizetést kapnak, a családtagok 13 hétre szóló orvosi és gyógyszerellátást, továbbá kórházi ápolást kapnak. Nem érzik valahogy a lelkükben, hogy önök is adósok ennek a magyar mezőgazdasági munkásságnak, nem érzik valahogy a lelkükben, hogy az, ami előttünk fekszik és amit önök itt feldicsérnek az egekig, olyan kevés, olyan kicsiny, hogy minden okunk megvan a szégyenkezésre'? (Űfjy van! Űgy van! a szélsóbQloldalon.) Bulgáriában a mezőgazdaságban is kötelező a baleset-, betegség, anyaság, rokkantság és öregség esetére szóló biztosítás. Hasonló a helyzet Svédországban. Dániában is kötelező a baleseti, rokkantsági biztosítás és az öregségi ellátás. Norvégiában kötelező a betegségi biztosítás, az öregségi, a rokkantsági és halál esetére szóló biztosítás, továbbá az orvosi ellátás. Hollandiában kötelező a betegség, baleset, anyaság és halál esetére szóló biztosítás. Belgiumban kötelező a baleset, öregségi és halál esetére szóló biztosítás, Portugáliában a betegség, öregség, rokkantság és munkahiány esetére szóló biztosítás, Angliában, Francia10*