Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-278

Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 1938 március 8-án, kedden. 57 sokat is eszközölnek és hazatérve, otthon abból a vagyonból, amit nálunk szereztek, teremtik meg életlehetőségüket. Természetesen az inségmunka sem segít minden körülmények közt a munkanélküliségen, mert az inségmunkának az a káros következménye van, hogy azon a vidéken lerontja a napszámbéreket, miáltal a mezőgazdasági munkás abba a helyzetibe kerül, hogy igényeit nem tudja kellőképpen kielégíteni. A legfontosabb volna tehát a jó gazdasági politika, amely minden kérdést igyekeznék megoldani. Természetes, hogy igen nehéz ilyen gazdasági politikát folytatni és nagyon nehezen lehet megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyeknek segítségével az összes szociális bajokat meg lehetne oldani. Abból a célból, hogy a mezőgazdasági munkásság helyzetén segítsünk, különösen arra volna szükség, hogy a munkavállaló és földbérlőszövetkezeteket megfelelő tökéhez juttassuk. Ezeknek a tőkéknek a birtokában hozzásegítenénk őket azokhoz a földbérletekhez, amelyek ma nemzetpolitikai szempontból kifogásolható kezekben vannak akkor, amikor az országban százezer számra vannak olyan munkások, akik az évnek csak bizonyos szakában jutnak munkához. Ha ezeket a bérleteket a földbérlőszövetkezeteknek juttatnánk, ezáltal a földmunkásság igen nagy része jutna kereseti lehetőséghez, ami mindenesetre nagymértékben hozzájárulna a mezőgazdasági munkásság szociális bajainak orvoslásához. Nagyon alkalmas mód volna a mezőgazdasági munkassag szociális helyzete megjavítására a talajjavítás, amely Olaszországban nagyon bevált, mert ott nagy területeket tudtak megjavítani és termékennyé tenni. A talajjavítás terén Magyarországon is még igen sok munka vár ránk, elsősorban a Duna—Tisza közt és a Tiszántúlon, ahol 10.000 ihold számra vannak szikes talajok. Ezeket minden körülmények között termékenyekké kell tennünk és ezáltal új területeket nyerve, igyekeznünk kell ^ezeken a területeken is a mezőgazdasági munkásságot elhelyezni. Különösen szükséges ez a Duna— Tisza között lévő nagy homoktengeren, ahol ezer holdszámra vannak teljesen terméketlen, mezőgazdasági művelés alá nem vont területek. Ha ezeket szakértelemmel megjavítva,^ a homok" buckákat eltűntetve megművelhetőkké tennénk, abba a helyzetbe kerülnénk, hogy sok ezer mezőgazdasági munkást el tudnánk ezeken a területeken helyezni. Ezeken a homokos vidékeken tóajnos, néhány év óta fennáll a szőlőtelepítés tilalma. Az utóbbi időben előfordult, hogy valaki nagy tőkét befektetve, a homokbuckákon szőlőit és gyümölcsöst telepített; most azután 'belügyminiszteri rendeletek vannak arra vonatkozóan, hogy ezeket a szőlőterületeket ki kell irtani. Véleményem szerint azoknak a polgároknak, akik mezőgazdasági művelés alatt nem álló területekéit mezőgazdasági művelésre alkalmas területekké alakítanak át, nagy tőkét és sok miunkát fektetvén be ebbe a munkába, okvetlenül meg kell adnunk azt alehetőséget, — még akkor is, ha az a terület nem maradhat az ő kezükben -hogy ha már a tilalom ellenéire telepítettek szőlőit, ezt legalább eladhassák azoknak a kisembereknek, akik ezáltal abba a helyzetbe kerülnének, hogy megtarthatnák birtokukban a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, de szőlővel és gyümölcsfákkal beültetett területet és belőle családjukat eltarthatnák. Két esztendővel ezelőtt szóvátettem ugyanezt a kérdést a földmívelésügyi 'tárca költségvetésének tárgyalásakor. A földmívelésiügyi miniszter úr ezen a homokos területen, Bocsa községben végrehajtott ilyen telepítést és körülbelül húsz embernek juttattak ezer-ezer pengőt, amiből azután ott házakat is építhettek maguknak. Ennek a bóosai telepítésnek azonban nagy hibája legelsősorban az, hogy nem kérdezték meg sem a főszolgabírót, aki isuneri ezt a vidéket, sem a kerület képviselőjét, vájjon az a hely, amelyet telepítés céljaira kijelöltek, alkalmas-e arra, hogy ott házakat építsenek és bármiyen gazdasági műveléshez is hozzáfogjanak. Én magam személyesen megnéztem ezt a körülbelül százholdas területet, amelyet azoknak a kisembereknek juttattak a meg kell állapítanom, hogy ez a terület a rajta lévő homokhegyek és völgyek eltüntetése nélkül minden mezőgazdasági művelésire alkalmatlan. Mivel pedig azok a kisemberek akiket oda letelepítettek, nem rendelkeznk a kellő anyagi erővel, nincsenek meg a hozzávaló eszközeik sem, hogy azon a homokos területen lévő buckákat eltüntessék, elegyengessék, feltétlenül kellene valamit tenni érdekükben és módot kellene találni arra, hogy ezeket a homokbuckákat akár közmunka, akár pedig valamilyen ínségmunka kapcsán eltüntessék s ezáltal abba a helyzetbe hozzák az ott letelepített •munkásokat, hogy azokat a területeket előbbutóbb mégis bevonhassák a szőlő- vagy gyümölcskultúráb a. Bulgária a háíboirú után, amikor a békeszerződés katonai rendelkezései anegtiltoi'ták, hogy nagyobb szabású hadsereget tartson, a katonanevélésnek egy új módszerébe kezdett. Nem tudom elfogadni azoknak az embereknek a kifogásait, akik ellene vannak a munká?hadseregnek. A bolgár szempontokat figyelembe véve, minden esetre helyesnek kell tartanom, hogy a bolgárok munkáshadsereget állítottak fel, amelyeknek keretében egy táborban helyezték el a munkanélkülieket s ez a munkáshadsereg Bulgáriában a háború óita olyan munkát végzett el, hogy ha az ember annak eredményeit látja, olvassa, feltétlenül ennek az intézménynek helyessége mellett kell, hogy állást foglaljon. Utakat, csatornákat építettek mindenfelé, mezőgazdasági kultúrára addig alkalmatlan teírületeket tettek mezőgazdaságilag művelhetőkké, olyan munkát végezl'ek, amely feltétlenül hasznos volt a bolgár nemzetgazdaság számára. A mezőgazdasági munkásság szociális helyzetének javítása céljából természetesen igen nagyfontosságú kérdésnek tartom a helyesebb ibirtokmegoszlás szolgálatát s egy célszerű, igazságos földbirtokreform mielőbbi megvalósítását. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítanom, hogy a régi, 1894. évi telepítési törvény sokkal szociálisabb intézkedéseket tartalmazott, mint az a telepítési törvény, amelyet mi hoztunk meg, mert az 1894. évi törvény azokat a földmunkásokat is részesíti a telepítés áldásaiban, akik a fold árának 30%-ával nem rendelkeznek és amellett azt az intézkedést is tartalmazza, hogy a földhöz! juttatott az első két esztendőben nem fizet adót, azonkívül bizonyos tőkét is adtak neki, amelyből házat vásárolhatott magának, kis földjét instrukcióval láthatta el. Csak amikor már az első két esztendő alatt gazdaságilag megerősödött, akkor kellett adót fizetnie és akkor kezdte fizetni a föld árának törlesztését is. A mi hitbizományi és telepítési törvényünk, meg kell állapítanom, nélkülözi a mai kor szociális követelményeit szolgáló intézkedéseket és ezért a jövő parla-