Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-294

560 Az országgyűlés képviselőházának 29 U. ülése 1938 április 5-én, kedden. közéleti kritikát gyakorolnak, azokat megnémítsák és szájkosarat rakjanak a szájukra, hogy közéleti kritikájukban teljesen meg legyenek bénítva^ A sajtószabadságnak az a korlátozása, amely az utóbbi években meglehetősen erőt vett Magyarországon, s a bírói gyakorlatnak oda való fejlődése, amelyet említettem, hogy ha tíz vádpont közül egyet nem sikerül bizonyítani, máris bűnösnek mondja ki a bíróság a vádlottat, máris azt eredményezte, hogy a közéleti tisztaságra való törekvés mindinkább alább és alább hagy. Ez az intézkedés, •mely itt a törvényjavaslatban bennfoglaLtatik, nem más, mint új abb támadás a sajtó szabadsága ellen, a közéleti kritika ellen, aminek logikus 'következménye .az lesz, hogy olyan mértékben burjánoznak fel a panamák és a közéleti viszszaélések, ami, azt hiszem, nem egyeztethető össze a kormány intencióival. (Rupert Rezső: Sok jogerős bírói tévedés van!) Teljesen lehetetlennek tartom, a törvényjavaslatnak ezt az intézkedését, különösen lehetetlennek tartom a következő okból. Itt megint hivatkoznom kell az igazságügy miniszter úrra, aki gyakorló ügyvéd volt. Méltóztassék elővenni büntető törvénykönyvünk 1. §-ának 2. bekezdését. Ez a bekezdés azt mondja, hogy (olvassa): »Bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra elkövetése előtt a törvény megállapított.« Büntetőtörvén yköny vünknek ezzel a sarkalatos rendelkezésével is ellenkezik, tehát a törvényjavaslat 56. § ának 6. bekezdése, amikor büntetni kíván — visszamenőleg — olyanokat, akik tulajdonképpen még nem készülhettek erre el oly módon, hogy — tudva azt, hogy ilyen törvényes rendelkezés van — esetleg kritikai szabadságukról lemondva, vagy önmagukat korlátozva a jövőben ehhez •mérten viselkedjenek. Ha tehát büntető törvénykönyvünk 1. §-a ezt a rendelkezést tartalmazza, hogy a büntető rendelkezéseket visszaható erővel nem ruházza fel és kizárja azt, hogy valakit büntetni lehessen olyan rendelkezéssel, amely a bűncselekmény elkövetése idején nem volt érvényben, akkor logikus, hogy a 6. bekezdésnek ezt az intézkedését, amennyiben törvényerőre akarják emelni, csak a törvény életbeléptetése után elkövetendő bűncselekményekre lehet vonatkoztatni. Amikor most kodifikáljuk! ezt a törvényt és még sokkal szigorúbb rendelkezést akarunk életbe léptetni ennél a kodifikációnál, mint amilyent az 1925. évi törvény •tartalmazott. Ez illogikus és kizárólag csak azt a célt szolgálja, hogy a közéleti kritika elnémíttassék, hogy ne lehessen hozzányúlni ahhoz a bürokráciához, amely ebben az országban eluralkodott és annak tényeit bírálat tárgyává tenni ne lehessen. Ebből az indokból kifolyólag kérem az igazságügy miniszter urat, vegye revízió alá eddig elfoglalt álláspontját és méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy a törvényjavaslat (6) bekezdésének a rágalmazásra vonatkozó rendelkezése teljes egészében töröltessék. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Bulin Jenő képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: T. Képviselőház! Györki igen t. képviselőtársamnak ezt a legutóbbi kívánságát teljes egészében magamévá teszem, mert lehetetlenségnek tartom, hogy jogszabályt alkossunk olyan formában, hogy az a jogásziasskg legminimálisabb kellékeit se viselje magán. A jogban alaptantétel, hogy a törvények, a jogszabályok visszaható erővel nem rendelkeznek. Éppen ezért helyesen mutatott rá képviselőtársam büu tetőtörvénykönyvünk 1. §-ára, ahol ez kifejezetten meg is van fogalmazva. Amikor arról van szó, hogjr valaki képviselőként nem szerepelhet, ez végeredményben súlyos mellékbüntetés, amikor tehát ilyen — azt lehet mondani — büntetési tételt állapítunk meg, akkor lehetetlenség, hogy a jognak ettől az alaptételétől eltekintsünk. Tudom, hogy mennyire ragaszkodik a t. kormány e törvényjavaslat egyes részleteihez, különösen ott, ahol — mondjuk — kautélákról. biztosítékokról volt szó, ahol a kormányzat azt akarta biztosítani, hogy a választójog lehetőség szerint olyan egyének kezébe kerüljön, akik azzal élni tudnak. Erről lehet vitatkozni, ezt lehet pro és kontra felfogni. Ez a szempont azonban nem játszhatik szerepet ennél a szakasznál, amikor azt állapítjuk meg, hogy^ ki lehet képviselő és ki nem. Amikor a törvénynek visszaható erőt akarunk tulajdonítani, akkor ezt az egész törvényt jogásziatlan munkává süllyesztjük le és azt hiszem., itt az igazságügyminiszter úrnak szembe kell szállnia a belügyminiszter úrral, (Rupert Rezső: A belügyminiszter nem ellenzi!) mert végeredményben az igazságügyminiszter úr a jogrend legfőbb őre. Kérem az igazságügyminiszter urat, méltóztassék bennünket felvilágosítani ebben a tekintetben, hiszen ez egy minimális kívánság •és mem is as ellenzéknek, hanem minden jogászembernek a kívánsága. (Rupert Rezső: Az igazságügymiiniszter úrra bízta ezt a belügyminiszter úr!) Ne méltóztassék ennek a törvényjavaslatnak ilyen visszaható hatályt adni. Van a szakasznak egy része, az (1) bekezdés 4. pontja, amely szinten magyarázatra szorul és amely szerintem nem egészen precíz szövegezésű. Ez a rendelkezés védelmet kíván nyújtani azok ellen, akik a tanácsköztársaságban valami szerepet játszottak. Taxatíve felsorolja azokat, akik a kormányzótanács tagjai, vagyis népbiztosok, vagy ezeknek helyettesei voltak, igen helyesen felsorolja a forradalmi törvényszékek elnökeit, tagjait és vádbiztosait. A legutolsó meghatározás azonban szerintem félreértésre fog alkalmat adni. Azt mondja ugyanis: »...vagy politikai megbízott volt«. Ezt pontosabban kell megszövegezni. Ha tudniillik politikai megbízott alatt olyan személyt értünk, aki mintegy a mai főispánoknak, megfelelő hatáskört töltött he, vagy aki egy vármegyében, vagy^ körzetben közigazgatási, irányító tevékenységet végzett, akkor ez a rendelkezés helyes. Tudjuk azonban, hogy a komim ün idejében voltak olyan megbízottak is, akik gazdasági tevékenységet fejtettek ki. Voltak például iborbiztosok is, ami egy egészen jámbor foglalkozás volt, amelyre valakit ki kellett nevezni. Sokszor .megtörtént, hogy tisztességes, becsületes, rendes, jó, megbízható magyar földamvesembert jelöltek ki borbiztosnak, aki azután ellátta a boribiztosi teendőket, vagy más efféle ártatlanabb szerepkört. (Mózes Sándor: Termelőbiztos!) Kétségtelen, hogy ez nem volt hivatalnak, mert hiszen a mai jogrendben ezt hivatalnoknak nem ismerjük el, azonban mégis gyakorolt valami impériumot, tehát lehet ezt úgy is magyarázni, hogy az illető politikai megbízott volt, mert meg volt bízva azzal, hogy valamilyen kisebb jelentőségű gazdasági ténykedést végezzen. Szerény véleményem szerint igen fonák helyzetbe kerülünk, ha ezeket az embereket, akik ilyen egyszerű gazdasági ténykedéseket végeztek, akik olyan munkát végeztek, amelyet egyéb-